Nagyon aggódom, a párommal fél éve sem vagyunk együtt, de már most szex-anorexia van. Örülhetek, ha heti egyszer vagy kétszer szexel velem, hiába próbálok kezdeményezni, ő ezt tolakodásnak veszi. Próbáltam vele ezt már megbeszélni, de nem megy, szerinte ez így jó. Múltkor rajtakaptam, hogy kurvákat néz a neten, a rosszlányok.hu-t szokta nézni, ráadásul a tőlünk nem messze lakó nőket. Nagyon kiakadtam, neki ez napi rutin! Előttem is nézte, amikor még nem voltunk együtt, sőt, mondta, hogy volt már jó pár nőnél, de engem sose csalna meg. Őszinte leszek, én ezt nem így gondolom. Szerintem ez a kapcsolat ebben a formában nem fog működni, nem akarom könnyen feladni, mert nagyon szeretem, de félek, hogy megcsal.
Az olvasói levelet Katalintól kaptuk, akinek álnevet adtunk, hogy a kiléte ne legyen felismerhető. A féltékenység egyik legfőbb jele a másik utáni nyomozgatás, aminek alapja a félelem.
Mit lehet tenni?
Olvasónk aggódik amiatt, hogy kapcsolata minősége számára nem a legjobb, ellenben mégsem szeretné elveszíteni azt, ragaszkodik a partneréhez. Ebben van némi ellentmondás, de hogy mindenkit megnyugtassunk, tökéletes kapcsolat nincs, ahogy a tökéletes férfi/nő sem létezik. Mindenki maga tudja eldönteni, mik azok a cselekvések, amik még beleférnek a kapcsolatba, és hol van az a határ, ami felett már nem tolerálnak semmit. Ehhez azonban önbizalom és önismeret is szükséges, ami ha nincs, igen fontos lenne fejleszteni.
Olvasónk esetében a levél sorai közt egyértelműen ott van, hogy nyomozgat, kutat partnere után, mit csinál, mit néz, milyen életet él. Ez pedig a bizalmatlanságról, félelemről tanúskodik. Beszélhetünk érzelmi féltékenységről és szexuális féltékenységről is, és van, hogy e kettő összekeveredik. A szexuális féltékenység kiderítéséhez érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogyha tudnánk, hogy a partnerünk egy utazás során egyetlen éjszaka lefeküdt valakivel, akivel soha többet nem találkozik, hogyan éreznénk magunkat ettől. Az érzelmi féltékenység felfedéséhez pedig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ha a partner soha nem feküdne le mással, de plátói szerelmet táplálna valaki iránt, akivel egy utazáson ismerkedett meg, hogyan éreznénk magunkat.
Ezek az érzelmi viharok egyértelműen arról szólnak, hogy az illető retteg attól, hogy elveszíti a partnerét. A viselkedéssel azonban ezt el is lehet érni, függetlenül attól, hogy ki vagy mi a féltékenység tárgya, egyáltalán nem biztos, hogy az illető valóban hűtlenkedett vagy szándékában áll. Azonban a tudat, hogy bármit csinál, abból probléma lesz, vagy az, hogy minden pillanatát figyeli valaki, hogy az interneten sem nézhet bármit, mert azért is számon kérik, hatással van a párkapcsolatra.
A féltékeny ember tehát olyan súlyt rak a partnerére, olyan elvárásokat, amik megnehezítik a kapcsolat gördülékenységét. Az állandó balhék, a számonkérések, a nyomozgatások ellehetetleníthetik a mindennapokat, ezek már nem az egymásra találásról és az örömökről, közös élményekről szólnak, és ez bizony megmutatkozik a szexuális életen is: a balhék miatt a libidó bizony lezuhanhat. Miért is lenne a szex örömteli, ha a kapcsolat maga sem az? Könnyen kialakulhat sajnos egy ördögi kör, hiszen a féltékeny ember nem látja, hogy ezt lehet, hogy ő maga okozta, azt látja, hogy biztos nem kell, nem kívánatos, más az, aki kell, és még jobban féltékeny lesz, még inkább erőlteti a szexet, még többet nyomoz, hogy gyanúját igazolja saját maga számára. Nehéz így élni, mindkét félnek sajnos. A kiút egyértelműen az önfejlesztés lehet: terápia tényleg sokat segít a féltékenység kezelésében, továbbá az önbizalomépítés, önismereti tréningek is rengeteget segíthetnek.
A félelem attól, hogy elveszítjük a partnert annyira szélsőséges érzelmeket is kiválthat belőlünk, hogy végül a viselkedéssel űzzük el azt az embert, akit mindenáron magunk mellett szeretnénk megtartani. A féltékenységnek van olyan verziója is, ami a múltban volt partnerekre irányul, ez az úgynevezett retrospektív féltékenység, ez is fontos figyelmeztetőjele annak, hogy szükséges foglalkozni a saját érzelmeinkkel, önfejlesztéssel.
Arra is ki kell térni, hogy amennyiben a partner olyan határokat lép át, ami olvasónknál nem fér bele és egyértelműen kiderül a félrelépés, akkor is szükséges az önbizalom és önismeret ahhoz, hogy olvasónk biztosan tudja a választ: képes-e együttélni ezzel, meg tud-e bocsátani, vagy sem. De ez már egy jövőbeli kérdés, ezzel akkor szabad foglalkozni, amikor megtörténik.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
