1968 márciusában a New York-i Greenwich Village egyik elhagyatott házában pár játszadozó gyerek talált egy holttestet. A halottkémi vizsgálat szerint a férfi halálát szívelégtelenség és a vénái elmeszesedése okozták, ezek többi közt a heroin hosszútávú használata miatt alakulhattak ki. Iratokat nem találtak nála, nem tudták azonosítani, nem is kereste senki. Egy tömegsírba temették a Bronx Hart-szigeten, több másik azonosítatlan holttesttel együtt.

Később derült csak ki, hogy a 31 évesen elhunyt férfi Bobby Driscoll volt, aki kilencévesen lett ismert, amikor szerepelt a Disney egyik filmjében. 12 évesen nyert ifjúsági Oscart, 16 évesen pedig ő adta a hangját a Disney-féle Pán Péternek. Fiatalon híres volt, díjakat nyert, rengeteg pénzt keresett, aztán valami nagyon elcsúszott. Elvált, drogfüggő lett, börtönbe került, majd végül gyakorlatilag az utcán halt meg.

* * *

Bobby Driscollt ötéves korában fedezték fel egy fodrászatban. A borbély mondta neki, hogy filmekben kéne szerepelnie, ő hozta össze egy ügynökkel, aki azonnal szerzett neki egy szerepet az 1943-as Lost Angelben. A következő három évben kilenc filmben szerepelt, majd megkapta a hétéves Johnny szerepét a Song of the South-ban, aminek végül a sikert és az ismertséget köszönhette – a filmről egyébként mi is írtunk már hosszabban, a Disney manapság nem annyira büszke rá, mint annak idején.

Walt Disney meglátta Driscollban a tökéletesen amerikai kisfiút, aki ennek köszönhetően gyakorlatilag a Disney élő Mickey egere lett.

A Pán Péteren kívül szerepelt A kincses szigetben, a So Dear to My Heartban, illetve a The Window című horrorban, amiért 1950-ben ifjúsági Oscart kapott.

16 évesen, amikor Pán Pétert szinkronizálta, Driscoll már nem az a cuki kisfiú volt, aki az arcát is adhatta volna a Disney-filmekhez. Míg a mai gyerekszínészeknek viszonylag sok lehetősége van elhelyezkedni az után, hogy már nem cukik, Driscollnak nem volt sok választása, amikor a Disney 1953-ban megvált tőle.

16 évesen egyedül elköltözött New Yorkba, hogy színészetet tanuljon, az iskolából azonban kirúgták. „Szeretném azt mondani, hogy boldog gyerekkorom volt, de nem lenne őszinte. Az idő nagy részében magányos voltam. Egy gyerekszínész gyerekkora nem normális gyerekkor” – ezt Driscoll mondta 1961-ben egy interjúban.

1956-ban ismerte meg a 19 éves Marilyn Jean Rusht, akivel öt hónap után Mexikóba szöktek, majd az együtt töltött négy év alatt kétszer is összeházasodtak, illetve született egy fiuk és két lányuk. Driscoll már házassága alatt rászokott a heroinra, a drogok miatt többször elkapták, ahogy elkapták verekedés illetve rablás miatt is. 1961-ben került börtönbe, szabadulása után egy interjúban azt mondta:

Mindenem megvolt. 50 ezer dollárt kerestem évente, rendesen dolgoztam. Aztán minden időm és pénzem a karomba lőttem. Nem tudom megmondani, miért kezdtem el drogokat használni. 17 évesen próbáltam ki először. Nem sokkal később már azt használtam, amit csak lehetett. Leginkább heroint, mert volt rá pénzem.

A drogok és a letartóztatások miatt Hollywood már kinézte köreiből, Driscoll pedig a családját hátrahagyva 1965-ben New Yorkba költözött, ahol összebarátkozott Andy Warhollal.

Hogy a 31 éves Driscoll mivel töltötte élete utolsó napjait, és hogyan halt meg, senki nem tudja – gyakorlatilag teljesen észrevétlenül eltűnt. Annyira, hogy másfél évig senki nem is tudta, hogy meghalt. Driscoll anyja 1969 végén kezdte keresni őt, végül az ujjlenyomata alapján derült ki: ő volt az a halott férfi másfél évvel korábban, abban az elhagyatott házban.

Kiemelt kép: Bobby Driscoll 1950 körül. Fotó: Getty Images