Nem nagyon szerepelsz mostanában a bulvárban. Tudatosan hagytad magad mögött a nyilatkozatokat, interjúkat?

A kiköltözésünk óta arra törekedtem, hogy visszaszorítsam a bulvármédia túlzott érdeklődését, ezzel együtt elhalványítsam a rólam kialakított hamis képet. Amikor öt éve úgy döntöttem, hogy befejezem az otthoni médiatevékenységemet, bennem volt, hogy egyszer majd megmutatom, ki is vagyok valójában. Ehhez előbb le kellett rombolnom a lehetőségét annak, hogy újabb, a valóságtól erőteljesen elrugaszkodott cikkeket írjanak rólam. Hosszú csend után tavaly októberben indítottam el a YouTube-csatornánkat Itt van Amerika! néven. Szerencsére, akik korábban is kedveltek, nem fordultak el tőlem az ideiglenes visszavonulás miatt, és mostanra felfedeztek maguknak olyanok is, akik korábban tévesen ítéltek meg.

Már öt éve Floridában éltek, és sokáig „menekülésként” hivatkoztak a költözésetekre a magyar lapok, merthogy Albertót, a férjedet „erővel kiszakítottad a budapesti létből, hogy megvalósíthasd az álmaidat”. A YouTube-on mennyire van jelen a téves megítélés, ne adj’ isten rosszindulat?

Ez is egy olyan platform, ahol sokan álnéven, önmagukat nem vállalva tudnak rosszindulatú, keserű megjegyzéseket tenni, a saját téves meggyőződéseiket hangoztatni, az összes frusztrációjukat kiélni. Nekem ugyanakkor lehetőségem van tisztázni a félreértéseket, és véget tudok vetni a képtelen találgatásoknak. Az egyik videónkban éppen ezért magyaráztuk el, hogy közös döntés volt a kiköltözésünk. Szép életünk volt otthon, de hiányoztak belőle az új ingerek. Mindketten más környezetre, fejlődésre vágytunk a férjemmel.

Tegyük hozzá: a saját YouTube-csatornátokon tudjátok moderálni a kommenteket, míg a cikkek alatt például a Facebookon nem.

Ezzel nem lenne gond, ha a bulvárlapok egy része a valóságot vagy legalább a valósághoz közel álló dolgot írná meg. A probléma ott kezdődik, hogy kitalált történetekkel, valótlan állításokkal, szenzációhajhász megfogalmazásokkal félrevezetik, sőt hergelik az olvasókat. Megkérdezés, beleegyezés nélkül beszélnek rólam és a családomról, minden tiltás ellenére használják a közösségi médiás tartalmaimat. Egyébként az oldalunkon csak az olyan megnyilvánulásokat szűrjük, amelyeknek nem szabad teret adni.

A tudatosságnak része az is, hogy a privát életetekből, például a lakásotokból, autótokból viszonylag keveset látni a videókban?

A legnagyobb pozitívuma a függetlenedésemnek, hogy már nem mások mondják meg, mit tegyek a kirakatba. A saját csatornámon azt posztolom, amit jónak, ízlésesnek tartok, és egyezik az elveimmel. Nem egy előre kitalált, megszerkesztett reality show-t gyártunk, amiben egy bekamerázott házban bohóckodnak a szereplők.

Ha főzésről beszélek, akkor természetesen a saját konyhámból szólók a nézőkhöz, de nem azzal a hátsó szándékkal, hogy lássák, milyen pöpec márványpultom van.

Tudom, hogy ez mostanában nagyon divatos, de ezt a műfajt meghagyjuk másoknak. A mi elsődleges célunk továbbra is Florida szépségeinek, érdekességeinek megmutatása, és nem a privát életünk megosztása.

Amíg Magyarországon éltetek, hogy állt hozzád a média?

Nagyon kedveltek, mert ahogy az egyik legnagyobb bulvárlap akkori főszerkesztője megfogalmazta, velem bármit el lehet adni. Ha rólam jelent meg cikk, garantált volt a szép példányszám. Azzal magyarázták, hogy engem közel éreznek magukhoz az olvasók. Ezt továbbra is így gondolhatják, mert még mindig címlapra tesznek. Az elmúlt hetekben is viszontláttam magam egy újságban. Meg is jegyeztem a férjemnek, hogy még mindig inkább egy mondvacsinált történetet adnak le rólam, régi, archív fotóval illusztrálva, minthogy azokat a celebeket szerepeltessék, akik tűkön ülve ilyen megjelenésekre várnak otthon.

Milyen volt Amerikában teljesen újrakezdeni mindent?

Nehéz. Olyannyira, hogy sokszor beszéltük már Albertóval, ha újra kellene végigcsinálni mindent, a nulláról elkezdeni, talán bele se vágnánk. Nem is tudjuk, honnan volt akkoriban annyi erőnk, hogy ezt így, ekkora bátorsággal vállaltuk. Egy négy hónapos babával és egy iskolakezdés előtt álló kisgyerekkel jött egy most vagy soha érzés, feladtuk a munkánkat, amiben mindketten sikeresek voltunk, eladtuk a csodaszép, hegytetőn épült házunkat, bútorainkat, és három bőrönddel repülőre ültünk.

Megtaláltátok azt, amit kerestetek a költözéssel?

Nyilván van, ami jobb vagy biztosabb volt otthon, de ha egészében vizsgáljuk a dolgot, azt nézve, mit nyertünk vele, akkor mindenképpen megérte váltani. Szabadabban, boldogabban, kevesebb feszültséggel, aggodalmaskodással élünk. Rengeteget fejlődtünk, máshogy gondolkodunk, nyitottabbak lettünk, kaptunk egy más kultúrát, nyelvet, látásmódot. Mentalitást váltottunk. Sok pozitívuma tud lenni egy ilyen költözésnek.

Viszonylag hamar elkezdtél a Facebookra videókat készíteni a floridai életről, később aztán átvittétek az egészet a YouTube-ra. Ez inkább kényelmi döntés volt, vagy többet ad ez a platform?

Sokáig úgy gondoltam, elég nekem a Facebook, nem szeretnék más közösségi oldalakat működtetni. Tavaly nyáron, amikor két hónapig a szüleimnél voltunk Magyarországon, az otthon készített videóink millió fölötti nézettséget értek el. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, jobb helyük lenne egy videómegosztó portálon, egy új csatornán, ami csak ilyen tartalmakról szól. Természetesen az is motivált, hogy tudtam, így anyagilag megtérülhet a befektetett energia és munka.

Elég sok témát érintetek a videóitokkal, de egy közös mozzanat mindegyikben van: a negatívumok mintha teljesen hiányoznának, helyette a pozitív dolgokra összpontosítotok. Tudatos?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy túlsúlyban vannak a minket érdeklő pozitív dolgok, és csak érintőlegesen a negatívak. Ez azért alakult így, mert többnyire a kirándulásainkat, utazásainkat, a saját környezetünkben fellelhető dolgokat mutatjuk. Kisgyerekes szülőként természetes, hogy a szép helyekre fókuszálunk, kellemes időtöltést keresünk, nem drogtanyákon, gettókban járkálunk. Ugyanakkor mindig hangsúlyozzuk, hogy ettől még kevésbé tetszetős helyek is vannak Floridában – éppúgy, mint máshol a világon.

„Senki nem kíváncsi arra az egész napos hajtásból hazaérve, hogy Alberto az unalmas munkahelyén mit csinál, helyette inkább kikapcsolódást kell nyújtani.” Ezt a férjed mondta egy videóban. Ez azt jelenti, hogy nem néztek például napi vlogokat másoktól? A hétköznapi gondokban sokszor több hasonlóságot lehet felfedezni, mint egy tengerparti sétáról szóló videóban.

Jól ismerjük a módszert, amivel a tévéműsorok és az újságok készítői is élnek, hogy egy kesergős, panaszkodós bejelentkezéssel szimpátiát lehet szerezni. Álságos lenne ilyen eszközökkel élni, pálmafás környezetben úgy kezdeni mondatokat, hogy, jaj, de szörnyű, de borzasztó.

Természetesen, nekünk is vannak problémáink, de azoknak a megoldását nem másoktól várjuk, így felesleges lenne ezzel terhelni a közönségünket. Ráadásul mentalitást váltottunk, már nem azt nézzük, mi nincs, mi hiányzik az életünkből, hanem annak örülünk, ami van. Hozzáteszem, ha tengerparti sétánál videózunk, ott azért elhangzik néhány mélyebb gondolat is, nem csak a homokban hagyott cuki lábnyomokat mutatjuk.

Az egyik legnézettebb tartalmatok mégis arról szól, hogy a férjed elmeséli, imádja Magyarországot, de sohasem fogadták el őt itt igazán, pedig tizenhárom évet élt az országban. Albertóban van sértettség emiatt?

A férjem Kubában nőtt fel, ahol minden nehézség ellenére pozitívak, mosolygósak, nyitottak, barátságosak az emberek. Nem tudta megszokni a Magyarországon tapasztalt rosszkedvet, pesszimizmust, utálkozást, gorombaságot. Főleg, ha valaki anyagi problémával, kilátástalansággal próbálta megmagyarázni, miért ilyen a hozzáállása mindenhez. Sokan tévesen azt gondolták, hogy az idegengyűlölet miatt szenvedett, miközben nem érte ilyen atrocitás, csupán a máshol megszokott kedvesség, nyitottság hiányzott neki.

Mindezek ellenére van honvágya.

Az országot, a szép tájakat, a finom ételeket, a kultúrát és az épületeket nagyon szereti. Hiányoznak neki a családommal közös bográcsozások, pálinkázások, az otthoni kirándulásaink. Sokszor nosztalgiázik, de aztán mindig előjön egy negatív kép, emlék, ami észhez téríti. Nagyjából úgy meséli ezeket a történeteket, hogy „emlékszel, amikor azon a balatoni teraszon ültünk, milyen szép volt a táj?”, majd hozzáteszi: „jaj, de ott volt az a tahó pincér”.

A férjed IT-szakember, aki a választásoknál is fontos munkát végez. Rólad azt írták, vállalkozást indítottál szemüvegkeretekkel. 

Nem szemüvegkeretekkel. Soha nem titkoltam, hogy saját médiavállalkozásom van. Cégek médiamegjelenéseit, kommunikációit támogatom, segítem. Az ügyfeleim között magyarok is vannak, köztük egy olyan kétfős óceánmentő csapat, ami a legjelentősebb környezeti katasztrófára kínál majd megoldást. Velük közösen most azon dolgozom, hogy a világ megismerje a találmányukat és a projektjüket, a Poseidont.

Hiányzik a tévézés és a rádiózás? Tudod pótolni a csatornátokkal?

Jobban élvezem a jelent, a saját tévémet, ahol magam gyártom a tartalmakat, beleértve az ötletelést, szerkesztést, videózást, vágást is. Nem forgatnám vissza az idő kerekét, hogy újra otthon tévézhessek, rádiózhassak. Közelebb áll hozzám az amerikai műsorok tematikája, közvetlensége, hangulata, már nehezen menne az átállás a magyarországi normákra.

Inkább az egyedi tartalmakra, saját ötleteimre szavazok, minthogy mások elképzelései szerint csupán bemondjam, amit elvárnak tőlem.

A kiköltözésetek óta kaptál a magyar kereskedelmi adóktól megkeresést, hogy szerepelj műsorokban?

Hívtak főzős műsorba, párok versenyébe, idegenben túlélősbe és átváltozós éneklősbe is. A volt anyacsatornához, a TV2-höz és a konkurenciához, az RTL Klubhoz is. Ezekből a műsorokból több sikeres évad lemegy az Egyesült Államokban, mire Magyarországra kerülnek. Ismerve az otthoni szerkesztők gondolkodását, a műsorgyártási folyamatot, előre tudtam, a magyar változat miben lesz gyengébb az amerikainál. Így abban is biztos voltam, hogy jobban járok, ha nem veszek részt bennük.

Mit gondolsz a kereskedelmi tévék mostani kínálatáról?

Ezeket csak akkor látom, ha éppen otthon vagyok a családnál. Nagyrészt a hírekből tudom, éppen milyen sorozatok, show-műsorok futnak, mi kerül a nézők elé. Az ott látott fotók és részletek alapján azt szűrtem le, hogy ezek a külföldi műsorok utánzatai, magyarosított változatai, az unalomig ismételt szereplőkkel. Érthető, hogy egyre többen fordulnak az érdekesebb, egyedibb, akár YouTube-os tartalmak felé, amit nem a nagy csatornák kínálnak.

Az egyik legújabb videótokban azt mutattátok be, hogy Floridában is javában zajlik  az otthontanulás és a home office. Hogy látod, milyen tartalmakra van most szükség a közösségi médiában: kötelező a koronavírusról beszélni, vagy el kell terelni az emberek figyelmét?

A járvány egy érzékeny téma, sokan használják újabb követők szerzésére, éppen ezért a YouTube nagyon figyel arra, mit próbálsz kommunikálni róla. A híradások szinte kizárólag a vírusról szólnak, így feleslegesnek tartom, hogy mi szórakoztató csatornaként a jó példa mutatásán túl ezzel foglalkozzunk. Nehéz időszak ez most a videósoknak is, hiszen külső helyszínen alig lehet forgatni, marad az otthoni megoldás. Ebben pedig nem nagyon lehet újat, az eddigiektől eltérőt mutatni.

Azért videóztok, mert jó lesz visszanézni ezeket 2040-ben, vagy segítetek kikapcsolódni a nézőknek?

Több célt is kitűztünk magunk elé: szeretnénk virtuális utazásra hívni azokat, akiknek nincs lehetőségük eljutni az Amerikai Egyesült Államokba, egyúttal megismertetni velük az itteni szokásokat, kultúrát, érdekességeket, és lebontani azokat a negatív sztereotípiákat, amelyek az amerikaikról, az itteni életről sokak fejében élnek. Azt fontos hangsúlyozni, hogy a videóinkkal az továbbra sem célunk, hogy másokat költözésre buzdítsunk. Annak külön örülünk, hogy a gyerekeink visszanézhetik majd a közös élményeinket.

Tőlük sohasem jött olyan kérés, hogy „anya, apa, ezt most ne vegyétek fel”?

Vannak napok, amikor nincs kedvük kimozdulni otthonról, inkább maradnának bekuckózva a szobájukban. Ilyenkor hagyjuk őket, felesleges lenne erőltetni bármiféle programot, mert annak csak duzzogás lenne a vége. A videózást általában úgy oldjuk meg, hogy kitalálunk valami látnivalót, érdekes tevékenységet, vagyis igyekszünk élményt adni nekik. A telefont akkor vesszük elő, ha már feloldódtak, megjött a kedvük, és érezni rajtuk, hogy nincs ellenükre.

A lányod iskolájában népszerű az influenszerkedés? Mert Magyarországon egy felmérés szerint minden negyedik gyerek ilyen karriert tervez.

A többi gyereket nem tudom, csak a sajátomon látom, hogy nem egy szereplős típus. Ha van kedve, maga is összedob egy-egy érdekes képsorozatot vagy videót, de amúgy tizenegy évesen még jobban érdeklik a könyvek, kreatív alkotások, játékok, mint a közösségi média. Eddig nem említette, hogy szeretne ilyesmivel foglalkozni.

Hogyan reagálnál, ha a lányod vagy a fiad a jövőben kitalálja, hogy mostantól az influenszerkedést választja a tanulás helyett?

A tanulás helyett biztosan nem választhatnák, szülőként mindent elkövetnénk, hogy hassunk rájuk. Ha hobbiszinten szeretnék csinálni, akkor teljes mértékben támogatnánk, segítenénk őket. Ötletelésben, kivitelezésben is.

Nálatok mi a helyzet a szponzorokkal? Próbáltak már megkeresni ajánlatokkal, hogy „Edina, kérlek, említsd meg a videóban, hogy ezt az új, ultra halk porszívónkat használod!”?

Vásárlást ösztönző, azaz MLM-es megkeresésekkel tele a padlás. Olyanok is üzentek, akik éppen most terjeszkednének Amerikában, illetve – teljesen ismeretlenül – velem közös üzletben gondolkodnak. Vitamintablettás, utazási szolgáltató, informatikai cég és au-pair közvetítő is megtalált. Szerencsére az oldal támogatók nélkül is sikeresen működik, így nem kell gyanúsan beállított, a megrendelőnek megfelelő jeleneteket rögzítenem.

Viszont egyre inkább afelé haladunk, hogy ez elkerülhetetlen lesz. Most a házi karantén alatt a legtöbb youtuber, influenszer minden lehetőséget megragad a hirdetésre. Mikor válhat ez kellemetlenné a nézőnek?

A néző azonnal rájön, ha valamire rá akarják beszélni. Nem szeretik az ilyen tartalmakat, ezzel párhuzamosan fennáll a veszélye, hogy elfordulnak tőled, vagyis elveszíted, amit előtte nehezen építettél fel. Persze megértem az otthoni influenszereket, főleg azokat, akiknek ez az egyetlen bevételi forrásuk. A magyarországi csatornák még nagyobb követői táborral és nézettséggel is jóval kevesebb pénzt kapnak, mint például az amerikaiak. Nekik így a fennmaradáshoz szükségük van a pluszt kínáló céges megkeresésekre.

Kiemelt kép: Facebook.com/EdinaGombos