Folyamatosan bennem van a félelem a világjárvány miatt, nem tudom, hogy mikor láthatom újra a barátomat. Olvastam, hogy ide is írhatok a gondjaimmal kapcsolatban, félreértés ne essék, tudom, hogy rendben van a kapcsolatunk, az érzéseink nem változtak meg, de nagyon hiányzik az ölelése. Szeretnék vele lenni, úgy érzem, egy űr van bennem amiatt, hogy nincs mellettem. Mindennapos, mondhatni megszokott dolog volt, hogy ott vagyunk egymásnak, de ez megváltozott. Mit tehetnék?
A jelenlegi helyzetben, a kijárási korlátozás alatt találkozhatok a barátommal? Természetesen egyikünk se szeretne büntetést, viszont a rendeletben nem vonatkozik semmi arra, hogy szabad-e, vagy hogy nem. Arról lenne szó, hogy valamelyikünk autóval átmegy a másikhoz, de sajnos 50 percre lakunk egymástól, ezért mindenképp autóval közlekednénk. Mindketten tudjuk, hogy vannak most fontosabb dolgok is, minthogy találkozzunk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ha szigorítanak a rendeleten, akkor nem tudunk majd találkozni, lehet, hogy hónapokig sem, ezért szeretnék találkozni.
Rendhagyó módon két, szinte ugyanolyan olvasói levelet teszünk most közzé és válaszoljuk meg egyszerre, mivel a téma tökéletesen ugyanaz, így mindkét olvasónknak segítünk. Nevezzük őket álnéven Krisztának és Virágnak, hiszen ahogy másoknak is, nekik is biztosítjuk az anonimitást.
Lehet találkozni, de a körülmények az igazán döntőek
A koronavírus-járvány sokakat elszakított egymástól, és mivel beláthatatlan ideig tart majd, a szétszakított szerelmeseknek ez bizony komoly próbatétel lehet. A találkozás hiánya érthetően jelen van, ez a fajta szorongás, ami mindenkiben benne van különösen sokat oldódhatna egy-egy őszinte öleléssel, összebújással. Az ölelés az a cselekvés, amire mindenkinek szüksége van, minden nap. A nem-szexuális jellegű érintkezések hatását a mentális egészségre rengeteg kutatással vizsgálták meg, többek közt laboratóriumi körülmények között is mérték, hogyan hat egy kézenfogás vagy egy ölelés. Az egyik ilyen, 2018-as amerikai kutatásban 404 embert vizsgáltak meg, folyamatosan, két héten keresztül, és arra jutottak eredményként, hogy azok, akiket aznap megöleltek, sokkal jobban viselték a korábbi vitákat. Azaz az ölelések, a nem-szexuális jellegű érintések stresszoldóként hatnak ránk, tompítja azt, ezzel megkönnyítve a konfliktusokhoz való pozitívabb alkalmazkodást.
Mégpedig úgy, hogy egy-egy ölelés elősegítheti az idegrendszernek azon működését, hogy az agyunknak azt a területét, ami a fenyegetettség érzésével foglalkozik a világjárvány miatt, némileg visszafogja. Ebben az élethelyzetben amiben vagyunk, kimondottan fontos, hogy a szerelmünktől megkapjuk azt a napi szintű ölelést, amivel a lelkünk eltelítődhet. Mindenki, aki most nem tud annyiszor találkozni a kedvesével, mint korábban, joggal érzi ennek fájó hiányát. Ráadásul azok, akik másokkal élnek együtt, ha mérgező a családi környezet, ha sok a konfliktus, a vita, pláne arra vágyunk, hogy a szerelmünkkel legyünk, hiszen a lelkünk meg szeretne nyugodni, azokkal szeretnénk lenni, akik igazán szeretnek és elfogadnak.
Két olvasónk kérdésére egyértelműen az a válasz, hogy a lelküknek jót tenne, ha találkoznának a szerelmeikkel, a testüknek azonban csak akkor lenne jó, ha semmilyen krónikus betegség nem áll fenn, és egyikük sem él együtt olyasvalakivel, aki krónikus beteg. Amennyiben ezt kipipálhatják, akkor tartsanak a partnereikkel együtt két hétig szigorú karantént, akkor is, ha csak autóval közlekednének egymáshoz. Ha a valóban szigorú karantén ideje alatt egyiküknél sem jelentkeznek a koronavírus tünetei, akkor igen csekély az esélye, hogy egymásnak átadnának bármit is. Ehhez fontos betartani a karantént, és nem minden nap boltba menni, tömegközlekedni vagy összejárni a haverokkal az erdőben közösen biciklizgetni. A találkozás előtt mindenképpen tartsák be az alapvető higiéniás szabályokat, mossanak kezet, cseréljék le a ruhákat, az autóban is igyekezzenek mindent fertőtleníteni, mielőtt egymásnak esnek. Kicsit körülményes lehet ugyan, de mégis, legalább valamilyen formában tudnak majd találkozni. A randizást bátran szervezzék olyan szabadtérre, ahol senki sincs, a Dunának vannak olyan partszakaszai, amik autóval megközelíthetők és senki nem jár arra – egy röpke piknikre tökéletesen alkalmas helyszínek és még mielőtt valaki feltenné a kérdést, honnan vásárolnának be ehhez, az a válasz, hogy házhozszállítással bármelyik nagyáruházból beszerezhető egy üveg bor és egy kevés sajt szőlővel akár.
Sem a szerelemről, sem a találkozásról nem kell tehát lemondani ezalatt az idő alatt, azonban a legfontosabb most védenünk egymást, és betartani a kijárási korlátozás szabályait. A rendszeres találkozástól óva intenék bárkit akik nem élnek egy háztartásban, hiszen bárhol elkaphatják. Azonban arra van lehetőség a fent leírt módon, hogy legalább egy-egy alkalommal személyesen is találkozzanak, ne csak az interneten keresztül.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
