2017 nyarán nagyon sok minden történt, de a történet ott kezdődött, amikor a nővérem összejött egy török férfival. Én ekkor 18 éves voltam, a nővérem kint él Németországban azóta is. Ez a török férfi rettenetesen gonosz ember volt, a nővérem minden hibája ellenére nem tudott megszabadulni tőle. Terrorizálta, fenyegette, bántotta, testileg-lelkileg. Embert így még nem vetettem meg soha, mint ezt a férfit. A nagypapánk halálával lett vége a három évig tartó borzalomnak, mivel ekkor a testvérem hazautazott a temetésére, így a törökországi utazásuknak is lőttek, a férfi egyedül utazott oda. Egyik éjszaka halálos balesetet okozott, és a hazájában börtönbe került. Legnagyobb örömömre jelenleg is ott tartózkodik, és messze van még a szabadulás. 2017 nyarát Münchenben töltöttem a nővéremnél, ekkor ismerkedtem meg életem szerelmével. Még most is emlékszem a pillanatra, amikor megláttam az S-Bahn megállójában. Éppen felénk tartott, köszönt a nővéremnek, majd bemutatkozott nekem. A tesóm egyik barátja volt. Már akkor megjegyeztem magamban, hogy milyen helyes fiú. Este meglátogatott minket, mivel két utcányira lakott. Nem értettem, miért is vagyok ennyire nagyon izgatott, amikor meglátom őt. A stílusa magával ragadott, a fekete haja a fekete szemével, a borostájával, de emlékeztetett valakire. Arra, akit kimondhatatlanul gyűlölök. Kiderült, hogy a fiú a nővérem exének az unokatestvére. Elkönyveltem magamban, hogy semmiféle kapcsolatot nem szeretnék vele, hiszen mintha az ikertestvérét láttam volna., még akkor is, ha más volt mint a gonosz unokatestvére, tele érzelmekkel, energiával, lélekkel.
Az olvasói levelet Barbara (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, válaszul a nemrég megjelent Szeretem a párom, de annyira hiányzik a másik srác, hogy sírva ébredek című cikkre.
„Nehéz volt elkerülni őt, valószínűleg tetszhettem neki, mivel minden estét nálunk töltött. Egy alkohollal teli mámoros estén, a nővéremnek csak három percre kellett távoznia a társaságunkból, mi egymás karjába borultunk. Abban a pillanatban a szerelem részegített meg. Attól a naptól kezdve minden pillanatot együtt töltöttünk. Az sem jelentett akadályt, hogy nem beszéltem akkoriban szinte egyáltalán németül, ő pedig nem tudott angolul. Soha nem nevettem szebben talán, mint vele. Ezt nevezik a szerelem nyelvének? Ő lett a világom. Elmúlt a nyár, kezdődött az érettségi, így haza kellett jönnöm Magyarországra. A Budapest felé tartó buszmegállóban kaptam meg tőle életem utolsó csókját. Boldog voltam, mégis leírhatatlanul szomorú. Párszor még odautaztam abban az időben, de a srác elég züllött életet élt már akkor is. Aztán az ex börtönbe jutásakor a tesómnak el kellett költöznie a lakásból, így a kapcsolat teljesen megszakadt a török családdal. 2017 nyara óta egyetlen egyszer találkoztam vele, utolsó üzenetként azt írta nekem, hogy hiányzom neki, majd minden online felületről törölte magát. A harmadik nyár telik el lassan nélküle, és a szerelmem iránta nem akar szűnni. Tudom, hogy ő is szerelemmel emlékszik vissza rám. Azóta másfél éve élek boldog párkapcsolatban a jelenlegi párommal. Sokat gondolkodom, hogy létezik-e olyan, hogy az ember egyszerre két szívet őriz magában. A két ember iránt érzett szerelmemet nem lehet összehasonlítani, teljesen más a kettő. Sokszor eszembe jut, mi lehet vele, mit csinál, hogy van. Mikor a párom még nem volt, arra törekedtem, hogy magam fejlesszem és tökéletesítsem, ha újra találkozom vele, ugyanazt az érzést tudjuk egymásban kelteni, mint akkor Németországban. Elkezdtem sportolni, lefogytam 30 kilót, társalgási szinten megtanultam németül, tehát mindent megtettem annak érdekében, hogy láthassam az arcát évek múlva, mit szól az ő régi szerelméhez. 2017 nyarához képest teljesen megváltoztam, ez az ő behatásának is köszönhető. Mostanra tudom, hogy tőle nem kaphatom meg mindazt, amire szükségem van. Nem tud nekem semmit nyújtani. És nem, nem vagyok beképzelt, ez az értékrend, amit felállítottam. Mégis mindennél jobban vágyom arra, hogy egyszer az életben újra láthassam a fekete haját, a gyönyörű fekete szemét. Tudom, hogy újra meg fog dobbanni a szívem. Meg tudnám keresni, de nem teszem, hiszen ha egymásnak teremtett minket a sors, egyszer újra szemtől szembe állhatok majd vele, mint akkor 2017-ben.”
A szerelem első látásra instant vonzódás
Az agyban bekövetkező hormonális változás idézi elő bennünk a szerelem első látásra érzését, a szerotonin és a dopamin olyan erővel törnek fel az agyban ilyenkor, hogy kemény drogokhoz hasonló hatást is elérhetnek – mindezt pusztán azért, mert valakit megláttunk, aki nagyon vonzó. A gyomorban repkedő pillangók, a hangunk változása, a kipirult arc, tág pupillák jelzik, hogy a vonzódás éppen történik a testünkben, és akaratunk ellenére is látható, legalábbis a vonzalmunk alanya tudat alatt biztosan észleli a neki szóló jelzéseket. A tiszta szenvedélyről vagy a szerelemről nem feltétlenül lehet beszélni, helyettük ez pusztán igen erős vonzódás valaki iránt, akivel fennáll a lehetősége egy komoly párkapcsolatnak, házasságnak is akár. Ez a fajta vonzódás számtalanszor előjöhet bennünk életünk során, bármikor, bármilyen korosztályban, és időbeli korlátja sincs. A szerelem első látásra-típusú vonzódásban a későbbi kapcsolat lehetősége is lényeges, bárki, aki tapasztalja magán, egyben azt is jó tudnia, hogy nyitottá vált az intimitásra, és esetleg akár az elköteleződésre is.
Minden szerelmi kapcsolat vonzódással indul. Abban a világban, amit most élünk, amikor a randizásba rengeteg munkát kell fektetni, ahol a jól sikerült randik helyett a csalódásokból akad több, felértékelődnek az ilyen első pillantásra szerelmek. A számunkra gyönyörűnek, szépnek talált emberek iránt érzünk erős vonzalmat, így mindenki, aki átéli ezt az érzést, az egész biztos, hogy olyasvalakivel történik, akit ő rendkívül szépnek talál.
Az igazi társ megtalálása tehát indulhat egy szerelem első látásra-típusú találkozásból, de évek kellenek ahhoz, hogy ez kialakuljon. Olvasónk azt írja, teljesen más a két férfi iránt érzett szerelme, és ez feltehetően annak is köszönhető, hogy a levélben írt török férfivel a kapcsolat nem tudott kiteljesedni, megmaradt azon az igen erős vonzalmi szinten, amit évekkel ezelőtt érzett olvasónk. Ahogy ő fogalmaz, a „jelenlegi” partnerével más a helyzet, valószínűsíthetően azért, mert elköteleződtek egymás iránt, van intimitás a kapcsolatban, és nem a szenvedély és a vonzalom jellemzik. A hosszú távú kapcsolatokban az a hormonális agyi változás, ami a vággyal teli szerelmet előidézi a kapcsolat elején, nem tartható fenn sokáig. Ez a szenvedélyes időszak idővel lecsillapodik, és amikor egyre inkább látjuk a partnerünk hibáit, a kapcsolatban beálló gondokat, biztosak lehetünk abban, hogy új fázisba érkezett meg a kapcsolat és az igazi társ megtalálásának útján járunk. Ehhez mindenképpen szembesülnünk kell egymással, a gondokkal, hibákkal is, hiszen ezek elfogadásával és sok-sok türelemmel, egymás felé fordulással tudjuk megalapozni a közös életet, hosszú éveken át.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
