Három éve kerültem komolyabb kapcsolatba Natasával, aki történetesen a másodunokatestvérem. Kisiskolás korom óta nem láttam, bár amióta léteznek közösségi oldalak, ismerősök voltunk. A történet röviden annyi, hogy harmincéves leszek idén, van két diplomám és vezető beosztásban dolgozom, saját irodával. Egy penthouse apartmanban élek, és apai ágon még nemesi őseim is vannak, így egy konzervatív büszke családból származom, amit gyerekkoromban alaposan a fejembe is vertek, és ehhez méltó életet várnak tőlem. Natasa velem egyidős, félig roma származású, csak nyolc általánosa van és körülbelül húszmilliós adóssága. Többedmagával él egy társbérletben. A hitelt előző kapcsolatából hozta magával, ahol a párja jól átverte. Sőt, sajnos HIV-pozitív, de szerencsére csak hordozó. Három éve kezdett el dolgozni abban az irodaházban ahol dolgozom, takarítóként. Véletlenül találkoztunk össze a lépcsőházban. A családjaink nincsenek jóban, és már vagy húsz éve nem is találkoztak egymással. Ennek talán a társadalmi ellentétek lehetnek az okai. Hamar megvolt közöttünk az összhang, mint barát és rokon, de egy fél éve a kapcsolatunk szorosabb lett.
Az olvasói levelet Jónás írta nekünk, akinek álnevet választottunk, hogy megőrizzük anonimitását. Ez az első olyan olvasói levél az Így jártam blog történetében, amikor a HIV-vírusról van szó, és ennek a párkapcsolatra való hatásáról.
„Nekem is sok csalódásom volt, neki is, és Natasában a körülmények, a múltja és társadalmi helyzete ellenére megtaláltam mindazt, amit egy nőben kerestem, és korábban se az egyetemen, se a munkahelyemen, se abban a társadalmi körben nem találtam meg, ahol eddig mozogtam. Érzéseink kölcsönösek lettek. A nagy kérdés, hogy hogyan tovább. Mivel HIV-pozitív, szexuális kapcsolatra csak petting szintjén került sor kettőnk közt. Mindketten szeretnénk tovább lépni, de tudomásul vesszük, hogy ezt nem lehet. Neki nincs más lehetősége, én meg nem feltétlenül vágyom többre, ha tőle nem kaphatom meg. Korábban heti szinten volt szexuális életem, volt hogy többször is. Amióta vele vagyok, csak annyira vágyom, amennyit tőle megkaphatok. A történetem bizonyítja, hogy bonyolult az élet és sokszor oszt ki furcsa lapokat. Szeretjük egymást, és most a járvány idején – amikor ő veszélyeztetett az állapota miatt – érzem csak igazán, hogy mennyire fontos nekem, és hogy az elmúlt években csak őt kerestem. Sok kérdésem van, amit hosszú lenne leírni. Gyerekünk nem lehet, legalábbis saját nem, és a kapcsolatunkat se mertük még felvállalni nyilvánosan. A nagy kérdés az: hogyan tovább? Létezik-e a mi esetünkben biztonságos szexuális élet? Sajnos hallottam már olyat, hogy a gumi nem feltétlenül megbízható. Hogyan győzzük le a sztereotípiákat, a megbélyegzést? Szeretnénk, ha a szív győzne és nem a gyűlölet.”
Mit lehet tenni?
A HIV-vírussal ma már teljes életet lehet élni, ugyan ellenszere nincs, de az orvostudomány megtalálta azokat a gyógyszereket, amikkel a szervezetben a vírus jelenléte a minimálisra csökkenthető. A vírus maga nem terjed kézfogással, ölelkezéssel vagy közös vécé használattal, kifejezetten testnedvekkel fertőz, szexuális úton terjedő betegség. Azonban szoptatással, a méhen belül és szüléskor az édesanyák átadhatják a gyereküknek a HIV-vírust. Éppen ezért a gyakori partnerváltogatás rizikófaktort jelent, és bár leginkább az óvszer a legokosabb megoldás, mégis, van, hogy elszakadhat, felmondja a szolgálatot. Olvasónk azt kérdezi, létezik-e az ő esetükben biztonságos szex, és a válasz erre az, hogy igen, megoldható, viszont nagyon nagy felelősséggel jár. Az nagyon helyes, hogy mindeddig óvatosak voltak és odafigyeltek egymásra, de továbbléphetnek a pettingről egészen akár a behatolásig is, amennyiben betartják az alábbi szabályokat.
A sztereotípia sajnos annak ellenére is ott lehet a barátokban, rokonokban, hogy szeretetben élnek együtt és jó a kapcsolat. A tévhiteket csak és kizárólag úgy lehet eloszlatni, ha mindent megtudnak a vírusról, ha nyíltan beszélnek róla, felvállalják és kiállnak a saját értékrendjük, boldogságuk mellett. (Az Alternatíva Alapítvány oldalán jól összeszedték a tévhiteket, érdemes alaposan elolvasni.) A társadalmi különbségek ma már nem számítanak feltétlenül, a család azonban, ha konzervatív, nehezen fogadhatja el a szituációt. Ez azonban olyan tény, amit olvasónknak szem előtt kell tartania, nem fognak egyik percről a másikra megváltozni, hiszen ők olyanok amilyenek. Olvasónk annyit tehet, hogy elfogadja őket és amennyiben ítélkezést, kioktatást kap, akkor megkéri őket, hogy ezt már köszöni, de nem kéri, hiszen járt már infektológusnál és sokkal inkább tisztában van mindazzal, amiről szó van.
A megfelelő orvosok és a gyógyszerek tehát mindenképpen kellenek ahhoz, hogy a párkapcsolatot ne a félelem uralja, hanem a megoldásközpontú gondolkodás. Arra is sort keríthetnének, hogy keresnek az interneten hasonló párokat, akik közül az egyik fél HIV-fertőzött és beszélgetnek arról, ők hogyan hidalták át a gondokat, hogyan élnek a mindennapokban. Mivel ugye a vírus testnedvekkel fertőz, és a nem megfelelő gyógyszerek hiányában súlyosbodhatnak a tünetek, ezért is jó lenne, ha mihamarabb felkeresnének egy orvost, aki mindenről pontos tájékoztatást ad.
A szexuális élet egyéb területei, mint például az orális szex is olyan, amire nagyon oda kellene figyelni: csókkal és orális szexszel ugyan nem lehet átadni a fertőzést, azonban ha a HIV-fertőzött szájában vagy hüvelyében, végbelében vérzés van valamiért (fogínyvérzés, menstruációs vér, fekély, nyitott seb), akkor máris átadható a fertőzés A hatásos gyógyszeres kezelés tehát elengedhetetlen a párkapcsolathoz és a lehető legminőségibb saját élet fenntartásához, és a rendszeres szűrés elhagyhatatlan. Amennyiben az életvitelben változás áll be, a gyógyszeres kezelést újra és újra meg kell beszélni az orvossal. Ezt egyébként érdemes úgy tekinteni, hogy az infektológus lesz a legjobb barátjuk, és valóban minden kérdéssel bátran keressék meg őt. A Szent László kórház AIDS Osztályát ajánlom Budapesten, kiváló szakemberek segítenek a gyógyszeres kezelésben és az immunrendszer karbantartásában, szűrésben.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
