Már egy éve és hét hónapja vagyunk együtt a barátommal, de most itt van a koronavírus-járvány, ami miatt lehet, hogy egyáltalán nem láthatjuk egymást. Mindketten félünk, hogyha bevezetik a karantént, akkor nem találkozhatunk. Ő budapesti én vidéken élek és nem szeretnék hónapokat külön tölteni tőle. Megszökni nem szökhetek meg, az sokkal rosszabb lenne, mivel még csak idén leszek 18 éves. Nagyon nem szeretek lennia családommal, a szüleimtől folyamatos sértegetést kapok, hiába csinálok meg itthon minden házimunkát, akkor is csak beszólogatnak. A mindennapos ordibálás kiborít már teljesen. Tényleg nem szeretek itthon lenni, rossz a kedvem, a közérzetem. Minél előbb a barátomhoz szeretnék költözni, de anyámék szigorúak, nem engedik. A karantént sem szeretném a barátom nélkül tölteni, mit tegyek? Kérem, segítsen valamilyen tanáccsal!
Az olvasói levelet Adél küldte nekünk, akinek álnevet adtunk, hogy ne legyen felismerhető a személye. Azoknál a családoknál, ahol gondok vannak, ahol akadnak érzelmileg bántó mondatok, kiabálások, biztos, hogy a következő hetek nehezebbek lesznek a megszokottnál. Fiatal olvasónk nincs egyedül azzal a gondjával, hogy olyasvalakivel szeretne krízishelyzetben lenni, akit szeret és aki őt is szereti.
Mit lehet tenni?
A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet mindegyikünk életére hatással van, és azok, akik nem érzik jól magukat a családi környezetben, nehezebben viselik az összezártságot. Egyelőre kijárási tilalomról nincs szó Magyarországon, tehát a találkozás is lehetséges, amennyiben nincs a közvetlen környezetükben olyasvalaki, aki idős, aki komoly betegséggel él együtt, esetleg rákbetegségből épült fel , tehát olyan, akinek le van gyengülve az immunrendszere. Maszkban, kesztyűben, az alapvető higiéniai szabályokat betartva (gyakori kézmosás) lehet egymással beszélgetni személyesen is, és bár a járvánnyal foglalkozó szakértők szerint aki egészséges, annak nincs szüksége maszkra, ha a találkozáshoz villamoson, buszon kell utazni, célszerű akár egy házi készítésű maszkot varrni ehhez. A helyzet miatt nem szabad lemondani az érzelmeinkről, párkapcsolatainkról, hiszen most van szükségünk csak igazán arra, hogy szeretetben, megértésben, elfogadásban, türelemben legyen részünk. Olvasónk azt írja, nehezen viseli a családját, úgy érzi, folyton csak bántják szavakkal.
Az olvasói levélben szigorú szülőkről, a veszekedésekről, ordibálásokról, sértegetésről olvashatunk, ami nem egészséges környezet, pláne nem egy krízishelyzetben, amikor nyugalomra, türelemre és segítőkre van szükségünk. Olvasónk még nincs 18 éves, tehát pár hónapig még a szülői házban kell élnie, viszont ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan ott kellene lennie, ahol nem érzi jól magát. Ez az a szituáció, amikor azokban a háztartásokban, ahol érzelmi, fizikai, szexuális bántalmazás van, még erőteljesebben jelen lehet az összezártság miatt. Sok esetben az anyagi kiszolgáltatottság miatt nehéz lehet bármit is lépni, viszont van rá mód, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a saját bőrünkben. Azoknál az embereknél, akiknél a bántalmazás elviselhetetlen mértékű, a lelki segélyvonalak bármelyikét mindenképpen hívják fel, ezeket ide kattintva lehet megtalálni. Olvasónk jelenleg azt tudja tenni, hogy a saját maga érdekében írjon naplót, minden nap, kézzel, amiben a konkrét érzéseit írja meg. Ez segíthet abban, hogy az óriási érzelmi hullámvölgyeket egy kicsit tompítsa és jobban elviselje a történéseket. Emellett, ha a környezetében nem él krónikus beteg, és a fiú környezetében sem, akkor találkozhatnak (autóval utazva még kevesebb emberrel érintkezne) bátran, minden esetben mossanak kezet és arcot, mielőtt egymáshoz érnek.
Arra is lehet számítani, hogy a közelgő érettségi vizsga eltereli a figyelmet a családról, a továbbtanulásban ott a lehetősége annak is, hogy olvasónk elköltözhet egy másik városba, főiskolára, egyetemre mehet, kollégiumban vagy albérletben, szobabérletben lakhat, nem végleges tehát a családdal való együttélés. A közeljövő tervezgetése, a naplóírás, a tanulás, olvasás mind olyan cselekvések, amivel elfoglalhatja magát annyira, hogy ne kelljen állandóan a család mérgező mivoltával foglalkoznia. A veszekedések, ordibálások kikerülhetők, ha esetleg zenével a fülében táncol a szobájában, vagy eljár futni azokban az órákban, amikor vitákra lehet számítani. Ezek átmenetei tippek a túléléshez, a végleges megoldás a leválás lesz, de addig még el fog telni pár hónap. A szülőkkel való viszony gyökeresen megváltozik, amikor kilépünk a családi házból és elkezdjük élni a saját életünket, amibe csak annyi beleszólást és rálátást engedünk majd meg a szüleinknek, amit mi szeretnénk. Ez a jövőkép legyen olvasónk szeme előtt is, meg fog történni, hogy elköltözik onnan, a továbbtanulás meghozhatja a várva várt felnőtt életet.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Máté Csaba
