Napok óta gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a levelet. Fél éve élek kapcsolatban, már össze is költöztünk, a problémám pedig az, hogy a párom véletlenül lebukott, miközben pornóra maszturbált. Ez nekem szörnyen rosszul esett, mivel én is ott voltam, mégis ezt a megoldást választotta. Tudni szeretném, hogy ez mennyire normális a férfiak körében. Van okom aggodalomra, vagy ez egy teljesen természetes dolog?
Az olvasói levelet Linda (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a pornó témáról általában a Kérdezz a szexről! blogban esik szó, viszont a párkapcsolatokra gyakorolt hatása miatt az Így jártam blogban a helye.
Mit lehet tenni?
Aggodalomra nincs ok, a pornónézés és maszturbálás sohasem a partnerről szól, és semmilyen formában nem arról árulkodik, hogy az illető mennyire elégedett a párkapcsolatával, mennyire tartja vonzónak a másikat. Nem azért néz valaki pornót, mert már nem tartja kívánatosnak a társát. Általában kamaszkorban kialakul a maszturbálási szokás, és van, akinél akár ötvenéves kor felett is megmarad, akkor is, ha házas. A pornó teljesen más ingert ad, mint a szex, a pornó mindig kéznél van, a pornóban mindent látni, ott biztosan sikerélmény van, amíg a szexuális életben nem feltétlenül jönnek össze úgy a dolgok, ahogyan az illető szeretné. Sokan nem tudnak beszélni arról, ami szorongással tölti el őket az ágyban, nehezen nyílnak meg, sőt az is lehet, hogy csak és kizárólag így vezetik le a napközbeni feszültséget. Olvasónk partnerként nincs egyedül az érzéseivel, viszonylag általános dolog, hogy az egyik fél lebukik pornónézéssel egy párkapcsolatban.
A legnagyobb pornóoldal, a Pornhub 2019-es statisztikája szerint átlagosan naponta 115 millióan érkeznek az oldalra szerte a világról, ez rengeteg ember. Csak ebben az évben közel hétmillió új pornóvideó került fel az oldalra, ami szintén hatalmas mennyiség. A pornónézést akkor nevezhetjük „normálisnak”, ha nem avatkozik be a mindennapokba, ha nem válik olyan szokássá, ami mellett sem a barátokra, sem az ismerkedésre, sem a párkapcsolatra nem jut energia és idő. A pornófüggés tehát nem ott kezdődik, ha valaki heti háromszor nézi és maszturbál, hanem ott, ha elvonási tünetként idegesség és ingerültség jelenik meg, ha már a munkahelyén sem tud ettől szabadulni, ha rámennek az emberi kapcsolatai is.
Párkapcsolatban az alábbi kérdéseket érdemes megvizsgálni, mielőtt bárkit elfog a kétségbeesés:
- Kezdeményez-e a partner szexet?
- Milyen minőségű a szexuális élet?
- Milyen a kommunikáció a kapcsolatban?
- Mennyire elégedettek az intimitással? ( Az intimitás alatt az ölelkezéseket, érintéseket, simogatásokat, kedves szavakat kell érteni.)
Ha képesek egymással beszélni erről, akkor olvasónk megkérheti partnerét arra, hogy hagyja abba a pornónézést, elmondhatja, hogy számára ez rendkívül kellemetlen. De csak kérheti, nem adhat ultimátumot, nem parancsolhat rá és nem is ítélkezhet felette. A partner pedig eldöntheti, hogy eleget tesz-e a kérésnek, vagy sem. Mindenkinek joga van a kapcsolatban meghúzni a határokat, így olvasónk partnerének is van joga dönteni, és megállapodhatnak egy olyan mennyiségben is a pornónézéssel, ami mindkettejük számára elviselhető. Megbeszélhetik azt is, hogy milyen típusú pornófilmet nézzen, sőt, arról is eshet szó akár, hogy csak akkor nézzen pornót, amikor egyedül van otthon.
A pornót nem lehet hibáztatni a párkapcsolati gondokért, a szexuális élet minőségéért. A közös szexuális életet mindenképpen külön érdemes kezelni a pornótól. A pornó önmagában nem rossz, vannak igazán szép, erotikus, izgató filmek is, vannak, amik kifejezetten nőknek készülnek, vannak női rendezők is. Ma már az etikus pornó fogalma is ismert, így biztosan találni olyanokat is, amikben nem zsákmányolják ki a nőket és nem történik velük erőszak. Akkor beszélhetünk gondról, ha függőségként jelenik meg, azt pedig csak és kizárólag szakember fogja tudni megoldani, a függőségen semennyi veszekedés és szakítással való fenyegetőzés nem segít.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Máté Csaba
