19 éves vagyok, egy kisvárosban élek. Nem éltem szexuális életet és nem is voltam kapcsolatban, ami eléggé zavarja a környezetemet: a családomat és a közeli barátaimat, akik egyre gyakrabban és hangosabban adják tudtomra a nemtetszésüket. A bizalom nekem nehezen megy, azt hiszem, valahol az általános iskola vége felé vesztettem el, hogy bízzak másokban, mert megaláztak, bántottak, átvertek és lelkileg tönkretettek – nem szeretném részletezni, hosszú és fájdalmas történet. A gimnáziumot megváltásként éltem meg, kezdtem kicsit felszabadulni, de ugyanabban a városban van a gimnázium is, így sokszor rettegtem, hogy előkerülnek a múltból azok, akik bántottak. Eddig a pontig azt gondoltam magamról, hogy heteroszexuális vagyok, de a lányok sokszor utasítottak vissza, és magamban kerestem a hibát. A magány folyton jelen volt, és megtörtént, hogy nem akartam kimenni az utcára, mert rosszul voltam a boldog párok látványától. Elmentünk egy osztálykirándulásra, de lelkileg félholtan érkeztem haza, mivel kizártak a beszélgetésekből, mindenből.
Az olvasói levelet Károly küldte nekünk, álnevet adtunk neki, hogy megőrizzük kilétét. A szüzesség témaköre az egyik legnépszerűbb az Így jártam blogban, a környezet megfelelő támogatása fontos és szükséges ahhoz, hogy felnőttként megküzdjön valaki a szüzességével együttjáró érzelmi megpróbáltatásokkal.
„A lányoktól cinikus megjegyzéseket kaptam, amiért szingli vagyok, és már kezdtem feladni az egészet, sokat gondoltam arra, miért is élek egyáltalán. Nem tudom, hogy pontosan mikortól, de talán ekkortájt kezdtem gondolni a fiúkra. Sajnos még nehezebb helyzetbe kerültem, mivel a családom konzervatív, így csak álmaimban tudtam megélni a vágyaimat, egyre gyakrabban egy fiúval. Budapestre költöztem az egyetem miatt, és azóta több olyan korombeli fiúval és lánnyal is találkoztam, akik visszautasítottak a barát zónába. Amikor bevallottam nekik, hogy még szűz vagyok, néhányan elkezdtek szívatni, mondván, hogy ezzel segítenek nekem abban, hogy legyen végre kapcsolatom. Nem motivált, sőt, rontott a helyzeten. Az egyiküknek megmondtam, hogy nem kérek a segítségéből, és ő felháborodva ordítozott velem, hogy mekkora szemétláda vagyok, mindezt a csoporttársaink is hallották. Azóta nem beszélünk, a felháborodott illető pedig azóta hazugságokat terjeszt rólam, ügyelve arra, hogy akikkel kapcsolatba kerülök, azokat is ellenem fordítsa. Most az időm nagy részét otthon töltöm, az interneten próbálkozom ismerkedni, de a bizalmatlanság és a félelem miatt ez nagyon nehéz és nem támogat senki. Ezzel együtt azt is észrevettem, hogy mindenféle kemény szexuális hajlamféleség is előtört bennem, felfigyelek a bőrruhát viselőkre vagy a szőkékre.”
Mit lehet tenni?
A fiúk felnőttkorban is tartó szüzessége tabutéma, a társadalomban valahol él egyfajta elvárás a fiúkat illetően, hogy mikor és hogyan kell elveszíteni szüzességüket. Gyakori, hogy azok a huszonévesek, akik mernek beszélni a szüzességükről, nevetség tárgyává válnak a környezetükben. Az első szexuális élmények nem a behatolással kezdődnek, hanem az érzelmekkel, randizásokkal, csókolózással, simogatásokkal. Majd az a jó, ha a szexet rengeteg előjáték követi, és ha mindez kölcsönös érzelmekre épül. Az, hogy valaki huszonévesen is még szűz, sok-sok okból lehetséges, és ennek egyike (ha nem a legfőbb oka) a szexuális nevelés hiánya, a felvilágosítás hiánya. Ha ehhez társul a lányok elutasítása, ha rengeteg negatív élmény éri a fiatalt, ha nincs támogató háttere a családtól, kevés az elfogadás, a szeretet, a megértés, akkor rettentően nehéz fiatal felnőttkor vár az illetőre, lelkileg minden elutasítás egy kemény döfés a szívnek.
A szüzesség elvesztésének körülményei befolyásolják a későbbi kapcsolatokat, nem mindegy, hogy milyen érzelmekkel és sikerrel vagy kudarcélménnyel jár együtt. Ebből kiindulva bátran kijelentem, hogy mindegy, hogy még akár pár év eltelik úgy, hogy olvasónk szűz marad, de az első élmény mindenképpen egy szép kapcsolatban történjen meg, amiben van érzelmi biztonság is. A kommunikációban is ez legyen a kulcs, és ha mások kérdezgetnek, beszólnak és elővesznek emiatt, akkor is azt kellene közölni velük, hogy nem csak túlesni szeretni ezen végre az olvasónk, hanem kapcsolatra vágyik, szerelemre, azt szeretné, ha különleges élmény lenne.
Olvasónk pontosan azt éli meg, amit sok más fiatal is érezhet hasonló helyzetben sajnos: támogató háttér hiányában akár az öngyilkosság gondolata is megfogalmazódhat. Ha ezek a gondolatok jelen vannak, azonnal kérjen segítséget a 116-os lelkielsősegély telefonszámon, képzett szakemberekkel beszélgethet arról, mi mindenen megy át éppen. Ezzel együtt fontos lenne, hogy az internetes ismerkedésnél (akár fiúkkal, akár lányokkal) 1-2 héten belül térjen rá olvasónk a személyes randira, és onnan kezdje el az ismerkedést. Az lenne a legjobb, ha minél több emberrel randizna, nem kell továbbmenni, ha nem szeretne, a cél az legyen, hogy egy kölcsönös érzelmi kapcsolat alakuljon ki.
Az ismerkedésre a legjobb helyszín a hobbi: sport, tanfolyamok, olvasókörök, koncertek máris jók lehetnek. Ha nincs hobbija olvasónknak, keressen valamit, ami érdekli. Ehhez tegye fel magának a kérdést, mi volt az a cselekvés gyerekként, ami feldobta, amit ha csinált, szabadnak érezte magát, amiben igazán megélhette önmagát? Ez lehet majd az a hobbi, amit felnőttkorban is fontos lenne beépíteni a mindennapokba. Olvasónk társasági és baráti élete nem éppen harmonikus, és ha rámegy a tanulmányokra ez a rengeteg konfliktus, akkor érdemes lenne megkeresni egy pszichológust, aki segíthet feloldani a gátlásokat.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
