Az érzelmi megcsalásnak számít, ha a pasim mellettem az exe után koslat? Amikor a közös baráti társaságban vagyunk, folyamatosan bámulja. Az ismerőseinktől tudom, hogy időnként szokott a lánynak irogatni, azaz nem szűnt meg köztük a kapcsolat. Amikor rákérdeztem nála, azt mondta, már letiltotta az exét, aki folyton hívogatta. Nekem azt mondja, hogy már nem szereti és nem akar tőle semmit, de akkor ezeket miért csinálja? Hozzáteszem, nagyon haragszik a lányra, aki csúnyán ejtette őt.
Az olvasói levelet Gabriella álnevű olvasónktól kaptuk, az exekkel való közös baráti társaságokon keresztül ritka, ha pozitív élménnyel gazdagodik valaki.
Mit lehet tenni?
„A szerelem tudatos kötelék, nem pedig megbabonázott önkívület” – írja David Richo a Hogyan legyünk felnőttek egy párkapcsolatban? című könyvében. Ez azért illik ide, mert a fiatalkori szerelmekre inkább az önkívületi állapot jellemző, holott ez az elköteleződést kicsit sem segíti elő, inkább függőséget, más módon mérgező párkapcsolatot alakít ki. A féltékenység ennek az egyik tünete lehet, olvasónk aggodalma feltehetően abból adódik, hogy attól fél, elveszíti a szerelmét, aki inkább azt a másik nőt akarja, sőt, őt talán jobban akarja. Lehetséges, hogy ez már annyira benne van a gondolataiban, hogy többet lát egy-egy mozdulatban, nézésben mint kellene. A levélben az áll, hogy a férfi azt jelzi, fontos számára ez a kapcsolat, és a korábbi inkább csak egy fájdalom. Ha a szakítás csúnya volt, ha a barátok pedig közösek, akkor óhatatlan, hogy ennyire komplikált érzelmi helyzet alakuljon ki. De ebből is van kiút.
Ehhez egy naplóírás jó kezdetnek, bátran írjuk meg, miért vagyunk válogatósak, hisztisek, miért nehéz a kedvünkre tenni, miért akarunk folyton a szerelem csúcspontján lenni, tökéletes nőnek lenni. Az érzelmeink feltárása segít abban, hogy megismerjük azokat a bonyolult lelki folyamatokat, amik bennünk zajlanak, és amik végül tükröződnek így vagy úgy a viselkedésünkben. Bátran nézzen olvasónk azzal szembe, hogy ha fél önmagát adni a párkapcsolatban, ha túl merevnek tartja magát, ha fél túl közel kerülni a partneréhez, ha ez szex közben is megnyilvánul: például becsukja a szemét, hogy ne lásson a partner a lelkébe. Üljünk nyugodtan, figyeljünk a légzésre és írjuk meg mindezt egy naplóba.
Az önfejlesztés és az önbizalomépítés az egyetlen jó megoldás a hasonló helyzetek kezelésére, hiszen függetlenül attól, hogy mit tesz vagy nem tesz a partner, az önmarcangolás és a félelem uralja a féltékeny ember mindennapjait. A kérdés az, jó-e olvasónknak ezekkel a gondolatokkal, érzésekkel együtt élni a mindennapokban. Ha másnap felébredne, és egy varázslat segíthetne, miből érezné, hogy történt változás az ügyben? Ha ez utóbbira a válaszban olyasmi szerepelne, hogy a partner máshogyan viselkedne, akkor gondoljuk át, mit várunk ettől a kapcsolattól, hogyan lenne jó ha szeretnének, milyen konkrét cselekvések hiányoznak az életünkből. Sokszor ez is elég ahhoz, hogy a változás bekövetkezzen, hiszen átstrukturáljuk a gondolatainkat, más keretbe tesszük azokat és így tágabb rálátásunk lesz a saját helyzetünkre. Senkinek nem kell együtt élni a féltékenységgel, viszont az a belsőnkből jön, nem egy idegen nő vagy a partner viselkedése a fő okozója, azok csak a tünetei annak, hogy valami nem stimmel. Több beszélgetéssel, odafordulással, figyelemmel, randizgatásokkal elmélyülhet a kapcsolat és a bizalmat is kölcsönösen építhetik egymással.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
