Közel három éve élünk együtt a párommal, született egy babánk, aki most öthónapos. A kapcsolatunk elején nem volt gond a szexszel, igazán nőnek éreztem magam. Aztán szóba jött, hogy gyereket szeretnénk. Másfél éven át próbálkoztunk, mint kiderült, ciszták voltak a petefészkemben, emiatt jött össze nehezen. Akkor kezdődtek a problémáink. A párom sokszor elutasító velem, ha szexről van szó. Fáj a feje, kifogásokat talál, fáradt, ez a baja, az a baja, ezer fele áll a feje. Egyáltalán nem kezdeményez, havi maximum két alkalommal szexelünk. Már a hűtlenség is eszembe jutott, de csak van más megoldás. A kialakult helyzet miatt egyáltalán nem érzem magam nőnek, az önbizalmam is a padlón van. Úgy gondolom, nem a külsőmmel van a baj, több bókot is kaptam, hogy szülés után milyen jól nézek ki. Remélem, tud hasznos segítséget adni, mert szeretem a páromat és nem szeretném őt elveszíteni.
Az olvasói levelet Fannitól kaptuk, akinek mi választottuk a nevet, hogy ne legyen felismerhető a kiléte. A gyerek születése minden esetben átrendezi a kapcsolatot, egy új életszakasz kezdődik el, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell.
Mit lehet tenni?
Az első gyerek születésével nemcsak egy gyerekkel lesz több a ház, hanem megszületik egy édesanya és egy édesapa is. Új szerepeket kell elsajátítaniuk, fel kell nőni a feladathoz, ami egyet jelent azzal, hogy számtalan kötelességgel és felelősséggel kell szembenéznie mindkét félnek. Olvasónk történetét csak egyféle szemszögből olvashatjuk, nem tudni, miért mondott nemet a férfi a szexre. Az sem derül ki a levélből, hogy olvasónk szülésénél bent volt-e a társa, lehet, hogy ez is okozott benne valamiféle törést, és azóta máshogyan néz a női testre. Ezt csak ő tudná megmondani, vagyis ebben a helyzetben a legjobb döntés a szexuálterápia.
A baba érkezésével együtt új szokásokat kellene felépíteni, a családi életet ki kellene alakítani, amivel együtt a párkapcsolat is folytatódik, megmarad a férfi-nő kapcsolat. Utóbbiért az alábbiakra kell különösen odafigyelni:
- ne emlegessük a szexet annak a félnek aki ezt hárítja, kerüljük a témát, és ne hánytorgassuk fel a másiknak mint hibát (teljesítményszorongást idézünk ezzel elő, ami könnyen elkerülő magatartáshoz vezethet a szexben),
- semmiképp ne vegyünk fel szexis ruhadarabokat, ne levetkőzzünk, hanem öltözzünk fel, nyugodtan lehet kényelmes melegítő is, csak ne legyen igénytelen,
- legyünk ápoltak továbbra is,
- legyen saját idő a baba mellett, azaz ne maradjon ki a sport, fodrász, manikűrös,
- érdeklődjünk a társunk hogyléte felől, amikor hazajön ne a problémákat öntsük a fejére,
- a múltban szerzett sérelmeket ne hánytorgassuk fel,
- dicsérjük egymást minden nap, nem ciki bevezetni a dicsérő füzetet és kitenni a hűtőre, amibe minden nap megköszönünk valamit a másiknak, amibe minden nap beleírjuk, miben volt számunkra nagyon jó társ a partner.
A legtöbb párkapcsolatban ezek elvesznek a mindennapokban, a baba mellett a túlélésre játszanak, a nő már nem alszik együtt a férfivel, mert mindenkinek kényelmesebb, már nincsenek vagy ritkulnak a közös programok, örömmel mennek egymás nélkül szórakozni, elfelejtik azt, hogy anno miért egymást választották, és felüti a fejét a harag. Érdemes végiggondolni ezek alapján, hogy milyen viselkedéssel támogatjuk a kialakult problémakört és mi lenne az a viselkedés, amivel tehetnénk azért, hogy jobb legyen? A havi két alkalom a szexben akkor lehet elég, ha a kapcsolat kezdetén ennél körülbelül a duplája volt. Ha ez nem így van, akkor libidóhiányról beszélhetünk, ami ha fennáll tartósan hónapok óta, akkor terápiás segítséget kellene kérni. A libidóhiány okai között számtalan dolog lehet, stressz, aggódás az anyagiak miatt, betegségek, gyógyszerek (fájdalomcsillapítók, savlekötők, antidepresszánsok) is lehetnek és lehet párkapcsolati is a probléma, de ezt már csak terápiás környezetben lehet megmondani.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
