A hímsovinizmus szülte őket
Ellentétek: a brit munkásosztály létrehozta a punk stílust, hogy szembemenjen a felsőbb osztályok élére vasalt öltönyös esztétikájával, a gótokat egyfajta reakcióként is lehet értelmezni a kor színes-giccses divatjára, az e-girlök és e-boy-ok pedig Z-generációs hipszterek, akik a kor menő divatjára született egyfajta reakcióként értelmezhetőek. Ja, és egyáltalán nem ugyanazokról van szó, akiket VSCO-lányként ismerünk.
A legrégebbi bejegyzés az internet utca- és szlengszótárában, az UrbanDictionary-ben 2009-ben született az e-girlről, de az első bővebb definíciót 2013-ban társították hozzá. A kifejezést a gamer kultúra szexizmusa hívta életre. A videójátékozó közösségek továbbra is erősen férfiak által dominált terek, még ha nagyon sok nő is játszik és sokkal nagyobb számban is képviseltetik magukat, mint azt sok férfi hajlandó elismerni. Ennek köszönhetően az attraktívabb női játékosokat azzal vádolták, hogy valójában nem is igazán érdeklik őket a videojátékok, csak figyelemre vágynak, leginkább férfiak figyelmére természetesen. Gyakorlatilag gamer grupiknak bélyegezték őket,szóval a kifejezés amolyan szexista kifejezésként kezdte meg online karrierjét, hogy aztán azok, akikre ezt a kifejezést használták, egy ponton újradefiniálják azt.
Ha a VSCO-lányok az Instagram Z-generációs tucatdivatját képviselik, akkor az e-girlök és e-boy-ok a kreatív különcök, akik az Instagramot nagyrészt ironikusan, a platformon uralkodó trendeket gúnyolva használják, a Facebookot nem igazán, ellenben a TikTok (ami gyakorlatilag a Vine utódjaként funkcionál) nekik köszönhetően vált az egyik legsikeresebb alkalmazássá.
Az app sztárjai az e-girlök és e-boy-ok, akik a sztereotípia szerint túl sok időt töltenek online, sőt, szinte csak az online térben léteznek, és nagy figyelmet fordítanak a külsejükre. Egy idő után viszont ez is változott annak köszönhetően, hogy emberek elkezdtek ironikusan, vagy éppen félironikusan e-girlként hivatkozni magukra.
Hogyan néz ki egy e-girl?
A Vox szerint leginkább úgy, mintha átlőnénk az interneten egy tinédzsert. A leggyakoribb és talán legsztereotipikusabb e-girl külső a kétoldalt ronda ’90-es évekbeli hajgumival copfba kötött (és festett) frizura, feketével vastagon kihúzott szemek színes és kreatív sminkkel, rajzolt szívecske, vagy egyéb díszítőelem a szem alatti részen. Gyakran merítenek ihletet a deszkás, BDSM és anime kultúrából is, leginkább a különcség, a kísérletezés, és az extravagancia jellemzi őket. Megvannak a sztereotipikus e-girl dolgok, de a legtöbben ezt amolyan inspirációként használva próbálják kialakítani a sajátságos öltözködési stílusukat, amiben a TikTok közönsége általában bátorítja a fiatalokat. Emberek kísérleteznek, a közönségük lájkolja, ezzel bátorítva őket, hogy tovább kísérletezzenek, egyben pedig hatással vannak a közönségük öltözködésére is.
Ezen sztereotípia mentén el is indult két mém az appon „e-girl factory”, illetve „e-girl juice” néven. Előbbinél valaki átalakulását nézhetjük végig, utóbbinál pedig valaki megiszik egy mágikus italt, amitől egy csapásra e-girllé válik.
Egy Maddy nevű népszerű tartalomgyártó, aki saját stílusát sztereotipikus e-girlként írja körül erős grunge-os beütéssel, az i-dnek ezt mondta erről:
Mindig olyan ruhákat viselek, amik kifejezik, hogy ki vagyok és hogyan érzem magam. Természetesen mind tudjuk, mi az e-girl stílus és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki imádja. Abszolút segített kialakítani a saját stílusomat, azt, ahogyan most öltözködöm.
Talán mondanunk se kell, hogy Maddy nem igazán érezhet koránál fogva nosztalgiát a grunge iránt, szimplán csak tetszik neki a korszak esztétikája. Ez a mai megfelelője kábé annak, amikor hipszterek elkezdték újragondolni a ’70-es évek divatját.
Hogyan néz ki egy e-boy?
A sztereotipikus e-boy kinézet hasonlít az úgynevezett softboi-ra, vagyis érzékeny srácéra, ugyanakkor nem minden e-boy softboi is egyben. Ez mindenkinek, aki elmúlt huszonöt, valószínűleg úgy hangzik valószínűleg, mintha össze-vissza dobálnánk szavakat, ezért tegyük tisztába:
- softboi az, aki bátran visel femininebb, lányosnak tartott ruhadarabokat,
- az e-boy-ok pedig ezt általában nagyon maszkulinnak tartott darabokkal keverik.
Gyakorlatilag az egész amolyan játék a gendernormákkal, elutasítva a heteronormatív skatulyákat.
E-boy mondjuk az, aki rózsaszínre festi a haját, a ’90-es évek boybandjeit idéző, középen elválasztott frizurát visel, mellé pedig női pulóver van rajta, mindezt pedig vastag acélnyakláncokkal, acélbetétes bakanccsal ötvözi. Vagy éppen úgy öltözik, mint egy előző évtizedbeli emo tarka, punkosított verziója. Mouse Rodriguez, a TikTok egyik népszerű e-boy-a így fogalmazott a Buzzfeednek.
A TikTok számomra az önkifejezés paradicsoma, mint sokan mások, én is onnan másoltam az e-boy trendeket. Olyan dolgokat kezdtem el hordani, amiket más e-boy is hordana. De mostanra kicsit meghalt ez a trend, úgy döntöttem, az a srác akarok lenni, akit emberek másolni akarnak. Nem kopizom többé már mások stílusát, inkább finomítom a sajátomat. Úgy írnám le, mint érzékeny és vagány keveréke. Asszem az nagyjából azt jelenti, hogy úgy öltözök, mint egy színes cuccokat hordó általános iskolás emo 2009-ből, és teljesen elégedett vagyok vele.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
roses are red, violets are blue- some birds brought me a fish. his name is peter.
Na de miért pont a ’90-es évek?
A Portlandia című amerikai szkeccssorozat nyitójelenete gyakorlatilag elmagyarázza a sorozat koncepcióját, mondván Portland egy különleges hely az Egyesült Államokon belül, ugyanis olyan, mintha még mindig a ’90-es években létezne. Al Gore lett az elnök, 9/11 és az iraki háború sose történt meg, gyakorlatilag az a történelem vége, amit Fukuyama nagyon tévesen megjövendölt. Menő, ha az embernek nincsenek ambíciói, ha pedig az ember bohóc akar lenni, akkor bohóciskolába tud járni, mindenki megél kevesebb munkából és több szabadideje van, és úgy alapvetően menőnek számít furcsának lenni. Gyakorlatilag egy viccesen eltúlzott utópia.
Ez a szkeccs elég pontos képet ad arról, hogy egy generáció miért idealizál egy kicsit sem tökéletes évtizedet, amiről nincs emléke. Az utolsó évtized volt, amikor még úgy tűnt, minden rendben lesz, hogy aztán az újabb generációk a kései kapitalizmus elidegenítő poklában találják magukat, amiben az internet a közös szociális tér, és amiben pár évünk van csak megállítani, hogy a bolygó, amin élünk, visszafordíthatatlanul élhetetlenné váljon.
Ugyanakkor a Quartzy már megtippelte, hogy eljött az ideje, hogy a naplopók – a történelem ciklikusságának köszönhetően – visszatérjenek. Elvégre a neoliberalizmus azt ígérte, hogy ha valaki elég kitartó, feldolgozhatja magát a társadalom aljáról a társadalom tetejére, akinek pedig nem sikerül, az szimplán csak lusta és megérdemli, hogy ott tartson, ahol éppen tart. Ehelyett ép ésszel felfoghatatlan szakadék alakult ki a társadalom tetején levő leggazdagabb 1% és a maradék 99% között, utóbbinak pedig folyamatosan csökken az életminősége, miközben egyre többet dolgozik. Közben pedig az Instagram átalakult faltól falig reklámmá. Mindent elárasztottak az influenszerek, nem ciki kiárusítani magad, minden tökéletesre utómunkázott és steril, és megszületett az Instagram-esztétika.
De míg az influenszerek rengeteg energiát és időlt ölnek egyetlen fotóba, addig a Z-generáció naplopói szándékosan rossz, idétlen, vagy infantilis fotókat posztolnak magukról, látszólag nulla erőfeszítéssel, még ha nyilván ez is performansz. Ez ugyanis nagyrészt az esztétikáról szól. És egyelőre szinte csak az internetnek szól, de elkerülhetetlennek tűnik, hogy kamaszos lázadásból végül a domináns esztétikává váljon idővel, leváltva az influenszereket, akikre amúgy is kezdenek ráunni az emberek. A legtöbben ugyanis nem utaznak pálmafás helyekre, hogy ott tökéletes fürdőruhás fotókat készítsenek róluk, az e-emberek viszont egzotikus helyszínek helyett a szobájukból posztolnak, drága, ingyen kapott szponzorcuccok helyett pedig turkált kincsekben vannak, amivel könnyebb azonosulni.
E-nnyike
Mint minden fiatal, így az e-girlök és az e-boy-ok is tudnak nagyon kínosak lenni, néhány videójukat pedig évek múlva valószínűleg nagyon cikinek tartják majd, de alapvetően egy tök pozitív trendről van szó. A legrosszabb aspektusai összefüggenek azzal, hogy tinédzserekről van szó, és azzal, hogy mindez az interneten történik. Mindenkinek voltak kínos pillanatai tinédzserként, csak éppen a korábbi generációk nem abba születtek bele, hogy mindez akár az interneten is történhet embertömegek szeme láttára.
A lányoknak itt is számtalan kellemetlen férfi küld kéretlen péniszfotókat, vagy éppen tesz szexuális ajánlatokat üzenetekben, de ez nagyjából igaz az összes platformra. És bár a TikTok kínai tulajdonban van, ami miatt vasszigorral cenzúráz, de legalább nincs tele nácival, mint a Twitter. Szimplán csak egy platform, amit millió dologra lehet használni, rengeteg fiatalnak pedig kiváló eszköz a kreativitásának kiélésére.
Ráadásul pozitív hatással van a társadalomra, ha az új menő lányok elsősorban nem a fiúknak való megfelelési kényszerből sminkelnek és öltözködnek, hanem önkifejezésként, a menő srácok pedig elég kényelmesen érzik magukat a bőrükben ahhoz, hogy ne a frigid gendernormák alapján határozzák meg a stílusukat. Meg úgy alapvetően inkább rajongjanak a fiatalok önkifejező társaikért, mint tökéletességet hazudó gazdag hírességekért, akik csak és kizárólag termékeket akarnak eladni nekik manipulatív módon. Ráadásul ez társadalmi szolidaritásra is neveli őket. Az i-dnek az app egyik népszerű figurája, Priscilla Mae azt mondta erről:
A TikTok közösség elképesztően támogató. Mindenki kialakítja a saját stílusát, a tartalomgyártók pedig segítik egymást a fejlődésben, együttműködnek és közösen dolgokat csinálnak. Nem olyan, mint az Instagram, ahol mindenki egyformább, többnyire csak fotókat posztolgat, meg alkalmanként videókat.
Kiemelt kép: Instagram / @notnoen
