Jól látom, hogy veled szemben a falon milyen kép van? Festettél egy képet a feleségedről?

Nem én rendeltem. Ennek a képnek az a sztorija, hogy egyszer csak megjelent nálam egy festő, hogy csinálna Réka fotója alapján egy festményt. Tetszett a munkája, ezért mondtam, hogy csináljuk. Kérdeztem, mennyibe kerül, mondta, hogy semmibe. Gondoltam, ha kell, esetleg beszereltetek egy légkondit a műtermébe, de hetekkel később kaptam tőle egy felszólítást, hogy fizessek a képért 2 millió forintot, különben a sajtóhoz fordul.

Hoppá! Fizettél?

Ha nem a feleségem lett volna rajta, akkor felhúztam volna a vásznat a kerítésére, de így kifizettem a felét, és mondtam, ne lássuk egymást soha többé.

Ha én ezt tudom, úgy jövök, hogy előtte lefestem valamelyik gyerekedet.

Többnyire nem érdekel, ha fenyegetőznek, de egy dolog bántott, hogy a feleségem van a képen. És szép a kép, nem ocsmány. Igazából szerintem ez a festő nem is rossz szakember. Csak nem így kell intézni ezeket a dolgokat. Írjon nekem egy levelet, tegyen egy ajánlatot, hogy akarom-e. Én soha nem akartam sem a feleségemről, sem senki másról olajfestményt festetni. Nem is illik a lakásunkba, mert az tök minimál, úgyhogy ide, a tárgyalóba tettem ki. Mindenki azt kérdezi először, hogy milyen nekem, hogy mindig a feleségemet nézem. Hát, egyébként meg kit nézzek? Szép feleségem van.

Gyakran akarnak téged megvezetni?

Az egész életem erről szól, egyszer könyvet írok róla. 2004-ben írtam legutóbb könyvet, az volt a címe, hogy Norbi titok. 320 ezer példányt adtak el belőle. Ez hozta meg az áttörést anyagilag, erkölcsileg, mindenhogy. Ha most írnék könyvet, akkor az lenne a címe, hogy Norbi – Üzleti titok. Megírnám az elmúlt 20 évet. Semmi fitnesz, csak a magyar üzleti viszonyok.

Jó, beszéljünk erről. A tőzsdére meneteled végeredménye nem túl tiszta…

Az nem a mi végeredményünk lett, hanem a Quaestoré, meg a Buda-Cashé. Ha rossz buszra szállsz fel, és az beleesik a szakadékba, akkor kapaszkodhatsz nagyon erősen, a buszt nem tudod megtartani. Ez egy ilyen sztori volt. Nehezen, de túltettem magam rajta. Visszavásároltam az összes részvényt. Nem károsítottam meg azokat, akik hittek bennem.

Visszavásároltad féláron.

Azon az áron, amit a MNB előírt. Azt is megtehettem volna, hogy nem veszek meg egyetlen részvényt sem, azt is mondhattam volna, hogy csődbe megy a cég. Ezt azonban soha nem akartam megtenni.

Meg azt is mondhattad volna, hogy többért veszed meg.

Annyi pénzem nem volt.

Mennyit buktál?

Nagyon sokat.

Nagyságrendileg?

Sok száz milliót.

Nagyjából annyit, ami bejött a részvényeken, ugye?

Igen. Az igazi bukás az, hogy egy bizonyos jövő lehetőségét buktam el, hiszen ha nem megy csődbe a Buda-Cash, és nem dőlnek be a részvények, már rég Amerikában terjeszkednék. A belépni szándékozó tulajdonostársak, köztük Agassi is, akkor léptek vissza, amikor a Buda-Cash csődbe ment, mert nem volt stabil a gazdasági környezet. Két héttel később ment a Quaestor is a levesbe.

És ha jól nézem, senkit nem vontak felelősségre igazán azóta sem.

Az nem az én dolgom. Én elég kommunikatív figura vagyok, a tőzsde világában meg nem lehet kommunikálni. Erre senki nem készített fel, hogy milyen húzni egy nyakkendőt és nem megszólalni. Így nehéz eredményt elérni, hiszen az összes sikerem alapja, hogy kommunikálok. Itt meg nem lehetett. Jöttek a bírságok, azokat felkapta a sajtó, ez egy önsorsrontó folyamat.

Ha jól érzem, úgy vágtál bele a tőzsdére menetelbe, hogy nem volt százszázalékos a tudásod.

Szerintem nem a cég vezetőjének kell ez a tudás, hanem a céget kezelő brókercégnek. A Buda-Cash a legjobb név volt a piacon, ráadásul ők kerestek meg. Ha bejött volna kétmilliárd, akkor elkezdhettem volna például boltokat nyitni külföldön, totál siker. De nem jött be ennyi, hanem csak a fele. Aztán megírta az mfor.hu, hogy árverezik a házamat, ez színtiszta hazugság volt. Rossz hírért nem jár bírság, engem meg bírságoltak folyamatosan. Ettől a hírtől aztán vége lett az egész történetnek.

És fel is adtad a nagy terveket?

Nem vágyom többre, mint ami van. Jelen vagyunk Magyarországon kívül Szlovákiában, most nyitunk Romániában egy kiemelt hiper összes boltjában. Ez is nagy lépés. De hallod, el nem tudod képzelni, a nagyváradi áruházukban kimérve árulják az osztrigát meg a rákot. Sokkal jobban élnek, mint mi.

Hol hagytak le?

Nem tudom, de nagyon lehagytak. Végignézem a termékeket, és el vagyok ájulva. Csak csökkentett szénhidráttartalmú cuccuk nincs.

Most majd lesz nekik. De ki lesz a román világsztár arc a kampányodban?

Nincs rá szükség. Van ott másfél millió magyar, mindnek van román ismerőse. Ők meg már hallottak a termékekről és tudják, mit jelent, hogy csökkentett szénhidráttartalmú. Ott olyan mindegy, hogy a termék neve Norbi vagy Update.

Azért a Norbi név eléggé felépült az elmúlt 20 évben.

Hát, figyu, a Buda-Cash 7 milliárdra értékelte a céget, én meg 300 ezer forinttal alapítottam. Amikor kiadtam a könyvemet, az volt a komoly tőkém. Nem kaptam soha állami meg uniós támogatást, semmit. Onnantól elkezdtem terméket gyártani és ebbe beleöltem a könyvem teljes hasznát. Élelmiszert mindenki vesz, minden nap. És nem mindegy, hogy amikor diétázol, uborkán és felvágotton élsz, vagy ehetsz mellé kenyeret, péksüteményt. Az egész régióban én vezettem be a csökkentett szénhidráttartalmú ételeket. Amikor piacra dobtuk, nem tudtuk ráírni, hogy mi ez, mert nem volt megnevezése sem. Évekkel később lett bejegyezve az a fogalom, hogy szénhidrátcsökkentett.

De ez is a romantikus félamatőrséget mutatja. Te miért mindig a sajátodat kockáztatod? Azért van a bank, hogy kockáztasson.

Mert ez jön be. Egyszer vontam be a másét, a tőzsdénél, majdnem belebuktam. De közben ott volt Agassi, aki azt mondta, hogy beszállna a cégbe. Ki mondott volna nemet?

A családodat mennyire viselte meg ez a tőzsdei bukás?

Nagyon. Alig voltunk túl a szívműtétemen. Azt mondták, hogy kockázatmentes, rutinműtétem lesz, de a műtőbe bejutott egy baktérium, talán a légkondin keresztül. És jött a baj, heteken át életveszélyben voltam.

Ó, a magyar egészségügy. Pereltél?

Nem. Látva a magyar kórházak anyagi helyzetét, nem pereltem. Érted, nagyon sok munkaidőm kiesett, iszonyú pénzre perelhettem volna. És akkor kifizetik, megint szegényebbek lesznek a kórházak és egy csomó ember majd amiatt hal meg, hogy nincs rájuk pénz, mert nekem fizettek. Nem szorultam rá, az egészségügy jobban.

És arra nem gondoltál, hogy a te pered felhívhatta volna a figyelmet egy ilyen problémára, és a magyar állam több pénzt pumpált volna az egészségügybe?

Szerintem a magyar állam nem kezdett volna pénzt pumpálni az egészségügybe ezért. Másrészt meg azok az orvosok, akik dolgoztak rajtam, maximális hozzáértéssel és jóindulattal jártak el, és végül ebből a súlyos fertőzésből meg is mentettek. Háromszor leállt a szívem, tényleg majdnem meghaltam, de mégsem. Miattuk élek.

Tehát ők is áldozatok?

Igen. A rendszer áldozatai.

Láttad a fényt? Mondd, hogy van valami odaát!

Nem. De ha lenne ilyen sztorim, akkor sem mondanám el, mert nem akarok idióta ezoterikus gurunak látszani.

Pataky Attilát is el-elviszik az űrlények.

Én imádom Patakyt, de a zenéjét. Maradjunk ennyiben. A kórházban írtam egy 200 oldalas könyvet, de nem fogom kiadni.

Mit írtál meg benne, a kórházi vagy a halálközeli élményeidet?

Mindkettőt. De nem fogom soha kiadni. Benne van, hogyan búcsúztam el a feleségemtől, és mi történt utána.

És mit csinálsz ezzel?

Semmit. Meg sem akarom nyitni többet a fájlt. Biztos le lehetne húzni róla egy csomó bőrt, vennék is, de én ezt nem akarom. A Norbi Update olyan jól megy most, mint még soha. Életmód, reformélelmiszerek, ez a fontos.

Félsz, hogy nem vesznek komolyan. Értem. De ha megnézem a gyerekeid influenszerségét, akkor is felmerül, hogy ezt egy üzletember megengedheti-e magának.

Lara nem köt megállapodásokat, nincsenek szponzormegállapodásai. Én utálom azokat, akik attól influenszerek, mert influenszerek. Nem tetszik, hogy valaki teljesítmény nélkül válik „véleményvezérré”. Az más, ha van eredmény. Mondjuk Rafael Nadalt megtámogatja egy cég, tök oké, vagy ott van Réka, húsz éve az első számú edző Magyarországon, van teljesítmény, és így az egyik autómárka nagykövete.

De neki sem engedem, hogy egy-egy posztot vásároljanak nála. Ezek az Instagram-profilok olyanok, mint a reklámújságok. Ultraciki. Lara legfeljebb csak annyit tesz, hogy amikor eszi a mi kajánkat, csinál róla egy sztorit. Hívják pénzért előadni ide meg oda, de nem is akar elmenni. Kétszer hívták az X-Faktorba, mert istenien énekel. Én támogatnám, mert jól énekelni az valami. De ő nem megy el castingra, nem akar. Pedig szerintem az RTL nagyon színvonalas műsorokat gyárt.

Lara még azt sem engedi, hogy kitegyem a Facebookra. Este mondjuk, mikor dobolok, mert megtanultam tavaly, Lara meg a rekedtes hangjával énekelni kezd, hát, az nagyon jó este. Átjön a barátnője, ő is istenien énekel, hát elképesztő bulizások vannak. Ezt sem mutathatom meg, mert nem hagyja. De nem akarom sürgetni, majd ő eldönti.

Meglep, hogy ilyen markáns elveid vannak.

Figyelj, nem ismersz. Én értékek mentén nőttem fel. Az, hogy anyám engem becsületben felnevelt apa nélkül, az valami. Egy kommunista rendszerben volt kisiparos. Nem hordhattam nyakkendőt, csak a ballagásomra kaptam egyet, de az meg alig ért át, annyira kövér voltam. Szóval anyám bevállalta, hogy kisiparos legyen, és engem mindig munkára nevelt. Minden egyes nyáron dolgoznom kellett menni. Nem szórhattam anyám pénzét a Balatonon, hanem mentem például a romákkal a szabolcsi kertészetbe dolgozni. Érdekes volt kilencedik kerületiként találkozni velük, nagy tapasztalat. Haverok lettünk. Aztán elmentem fagyizóba kiszolgálni, na, ott megtanultam szolgáltatni. Rájöttem, hogy tudok többet eladni, hogy tudok több jattot keresni. Ha úgy viselkedem. Akkoriban, 1986-ban ott álltam soványan a cukros fagyizóban, nem ehettem egy falatot sem, mert visszahíztam volna, és úgy adtam el azt a sok fagyit a vevőknek, hogy meg sem kóstoltam őket. 12 óráztam, a napidíjam 500 forint volt, az elég jó pénz volt akkor. A fagyizóban két hónap alatt 36 ezret kerestem, de heti hat napot 12 óráztam. Rommá kerestem magam, vettem magamnak egy motort, csináltam egy jogsit, én voltam a legmenőbb srác a suliban.

De hát örökre csak nem lehet fagyizóban dolgozni.

Elmentem egy videotékába a gimivel szemben. VHS-korszak volt, mindenki kölcsönzött. Kivették a pornót a helyi lakosok, én meg kesztyűben vettem vissza. Undorító volt, de mindig volt pénzem, nem kellett anyámtól lejmolnom.

Oké, de miért lettél rendőr?

Mert az ELTE pszichológiára egy pont híján nem vettek fel. Pedig sportpszichológus szerettem volna lenni. Akkor már junior triatlonbajnok voltam, de volt egy gerincsérülésem, ami miatt abba kellett hagynom, és olyan sportpszichológus akartam lenni, aki ebben segít a sportolóknak. Én a mai napig el tudom neked mesélni a tananyagot. Például Elliot Aronson A társas lény című könyvét, ha akarod visszafelé is.

Őszintén szólva nem gondoltam, amikor jöttem hozzád, hogy szóba kerül ma Elliot Aronson.

Hát, pedig de. És az egész rendőr dolog abból jön, hogy nem vettek fel, és a haverokkal viccből fogadtunk, hogy ha akkora lúzer vagyok, hogy egy ponttal maradok le, akkor valami nagyon mást választok. Így lettem rendőr. Azt hitték, nem merem. Hazamentem, kiszámoltam, hogy a fizetés nem nagyon rossz, ígértek lakást meg kocsit meg fegyvert. Na, mondjuk ebből csak a fegyver volt igaz. Kiszámoltam, hogy ha a főiskolát hivatásosként végzem el, akkor kapok fizetést is, tehát nem kell menni a fagyizóba, és utánajártam, hogy mit ér a rendőrtiszti, kiderült, hogy teljesen egyenértékű az államigazgatási főiskolával, plusz kriminológia. Na, mondom magamnak, akkor még polgármester is simán lehetek a végére.

Komolyan ez volt a terv?

Erre konkrétan emlékszem.

De nem ez lett.

Nem. Viszont a nyolckerben járőröztem, erről is tudnék könyvet írni, ám egy év múlva felvettek a főiskolára, mert megírtam a felvételit jól, civilként. Felvettek a főiskolára, nyolctól kettőig diák voltam, havi fizetésért. Érted? Mások öt évet járőröztek, mielőtt főiskolára mehettek, én meg nem vártam engedélyre, megcsináltam civilként. Akkor esténként már aerobicórákat adtam a Margitszigeten, ott is kerestem pénzt, szóval nagyon ment a dolog. Tudtam pénzt keresni. Jogra is akartam menni egyébként, fel is vettek, 3 évet el is végeztem.

Álljunk meg egy picit. Ez a polgármester dolog nem jön vissza néha?

Nem.

Miért?

Mert én vagyok Magyarország egyik legszabadabb embere. Most gondolj bele, hogy meg kéne felelnem a közgyűlésnek, hivatalba kellene járnom, időre.

Na, jó, de van olyan olvasata is, hogy segítesz egy kisközösségnek, hogy jó legyen neki.

Politikára azért nem reagálok, mert nem akarok politizálni. Nagy befolyásom van az emberekre és ezzel nem lehet visszaélni. Bármelyik oldalra állok, lefelezem a közönségemet, vásárlóimat. Szaros migránspárti vagy seggnyaló fideszes lennék. Nem kell ez nekem. Aztán az is egy szempont, hogy van egy csomó vállalkozó, partner, aki a mi termékeinkből él, és nem tehetem meg velük, hogy az ő profitjukat kockáztatom. És még egy: becsületes polgármesterként soha nem tudnék ilyen körülményeket teremteni a családomnak.

De azon már túl vagy, nem kell lemondanod róla.

Nem érdekel a dolog, iktatás, értekezlet, gyűlések. Én ezt végigcsináltam a rendőrségen. Még egyszer nem. Ráadásul nem hiszek abban sem, hogy a polgármester valóban döntene bármiről. Egy felsőbb döntéshozás eszköze maximum. Én meg most olyan szabad vagyok, hogy reggel, munkába jövet félúton úgy döntök, hogy szépen süt a nap, inkább motorcsónakázni megyek, akkor ez van, és a nap végére akkor is van pénzem. Másnap bejövök és ledolgozom.

A szabadság vagy a pénz a fontosabb?

Nekem a kettő ugyanaz. A pénz valahol a szabadságot jelenti.

Tehát amikor azt mondod, hogy a legszabadabb ember vagy, akkor azt is mondod, hogy szupergazdag vagy.

Hát, nem listáznak a leggazdagabbak között, látod.

De te elégedett vagy?

Az indulásomhoz képest ezerszer gazdagabb vagyok, de nem terveztem meg. Akartam egy szép házat, egy erős kocsit, és hogy ne kelljen megnéznem az étteremben az árlapot.

Jó, akkor miért nem hagyod abba most?

Mert imádom csinálni. Én ebbe az irodába heti háromszor jövök 3 órát. Több nem kell. Tök jó a menedzsmentem, jó a csapatom. Nem halok bele a munkába, viszont szeretem csinálni. Nem kell már nyomulnom és mindig mindenhol ott lennem. Van egy zárt Facebook-csoportom, ha valaki tőlem szeretne kérdezni.

Láttam.

68 ezer ember.

Kicsit megremegett a kezem, hogy belépek.

Lépjél már be, jókat látsz. Egy admin dönti el, ki léphet be, 3-4 napig is várni kell.

Na, ezért nem léptem be, nem akartam magamat megalázni.

Jó, neked majd nem kell várni, szólok, hogy figyeljék. Azért kezdtem, mert utáltam a trollokat.

Kivágod őket?

Én nem, az adminok. Napi 10-20 repül.

Miért repülnek?

Hát mondjuk, valaki büszkén kiteszi az előtte-utána fotóját, fogyott 50 kilót, és az első komment az, hogy jó szarul nézel ki, régen jobb volt. Na, ez repül. Olyan fura a magyar. Állandóan trollkodik és gonoszkodik a kommentekben. Én meg összesen két szót kommentálok a Facebookon: gratulálok és részvétem.

Azért láttam, a múltkor kitetted a fiad képét, ott elég sarkos voltál.

Jó, az egy poszt, nem komment, és azt kifejezetten a trolloknak szántam.

Mit érdekelnek a trollok téged?

Bántották a fiamat. Azt nem Norbiként meg Updateként írtam, hanem apaként. Büszke vagyok a fiamra, kevés 13 éves srác néz ki úgy, mint ő. Husi volt, dolgozott ellene, közben kitűnő tanuló lett, pedig közepesen bukdácsolt. De ezzel sem foglalkoztam, gondoltam, majd eljön az idő, amikor tenni fog. És eljött.

Űrhajós diétát csinál, de áruld már el nekem, hogy a túróban diétáznak az űrhajósok.

Nyilván sehogy, csak ez a neve a diétának, mert a NASA adta ki. Megjelent A mi világunk című újságban. Amúgy nem mi találtuk ki, hanem a sajtó még a nyolcvanas években. Az űrhajósoknak, ugye, gyorsan kell elérniük a versenysúlyukat, és fönt meg kell tartaniuk azt, mozgás nélkül.

Fönt nincs is súlyuk, csak tömegük.

Ne trollkodj! Na, a NASA kidolgozott egy Atkins-alapú diétát. Én is megcsináltam anno, és amikor új ötleten agyaltam, hirtelen beugrott, legyen űrhajós diéta. Több mint 200 ezer kiskönyvet elvittek, csináltam egy applikációt, amit két hét alatt 22 ezren töltötték le. Én több százezer ember fogyását szeretném segíteni, illetve információkat kapni tőlük, mert az nekem érték. A marketingem alapja, hogy figyelem, mit akarnak az emberek. Mindjárt kommunikálni fogunk az okos órákkal is, lesz látássérült üzemmód is. Sok túlsúlyos látássérült van, nekik is szeretnénk segíteni. Amúgy távlatilag az a terv, hogy tanulmányokat csináljunk. Gondold el, folyamatosan információkat kapunk, több ezer fős mintáktól.

Ezek érzékeny orvosi adatok is lehetnek.

Nyilván a jogszabályoknak megfelelően csinálunk majd mindent. De elmondom, miért fontos, hogy ez elkészüljön. Mondjuk, van egy készülék, amibe ha belefújsz, a nyálpárából azonnal megtudod, hogy éppen zsírbontó folyamatban vagy-e, illetve, hogy mennyi a vércukorszinted. Ez ugyan személyes adat, de adott esetben életet is menthet, ha az eszközzel összekötött applikáció figyelmeztet, hogy alacsony vagy magas vércukorszint esetén mit is kellene azonnal tenned. Nagyon sok irányba el lehet vinni ezt az alkalmazást. Szóval értem, hogy az űrhajós diéta neve érdekes, de ez az űrkorszak maga. Másfelől azért is jó ez a név, mert a végső cél a súlytalanság elérése, nem?

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu