41 éves vagyok, és a problémám az, hogy minden kapcsolatomnak azért lett vége, mert nem tudtam velük együtt élni. A húgommal egymás ellen neveltek minket, ő 36 éves most, de 15 éve nem beszélünk egymással. Szerintem ez a nevelés kihatott a kapcsolataimra: nős voltam három hónapig, de ki kellett szállnom a házasságból, mert képtelen voltam együtt élni a nejemmel. Képtelen vagyok szeretni bárkit is, mivel engem sem szerettek soha. Mit tehetnék ez ellen?
Az olvasói levelet Bence (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a problémája az elköteleződéssel és a szerelem érzésével kapcsolatos.
Mit lehet tenni?
A párkapcsolatok alapja az elköteleződés, ami egyben azt jelenti, hogy képesek vagyunk kompromisszumokkal és alkukkal együtt élni, hogy egy közös cél felé megyünk együtt. Az, hogy ki mennyire képes elköteleződni, képes-e egyáltalán erre a párkapcsolatában, attól is függ, hogy milyen nevelést kapott. A kötődést ugyanis még kisbaba korunkban tanuljunk meg, akkor, amikor az édesanya gondoz: a csecsemőket ha éhesek, megetetik, ha sírnak, felveszik, megszeretgetik, azaz kielégítik a fizikai és az érzelmi szükségleteiket.
De ha az első három évben a gondozó szülő valamiért nem elégíti ki a gyerek érzelmi szükségleteit, maximum a fizikaira figyel, vagy büntetéssel társítja a szeretetet (fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás), akkor a gyerekben kialakul az, hogy nem szabad szeretnie, mert az fájdalommal jár együtt. A kötődési zavar gyerekkorban alakul ki, lehet ambivalens, vagy elutasító a kötődési típus. Ambivalens, ha vágyik az anyai szeretetre, odafigyelésre, de nem bízik benne, nem kap megnyugvást. Ez a felnőttkori párkapcsolatokban úgy mutatkozik meg, ha az illető folyton fél, hogy elveszíti a másikat, de bizalmatlan is egyben.
A fogalmakból úgy tűnik, mintha ezeken nem lehetne változtatni, pedig lehetséges. Pszichológusokkal hosszabb terápián sokat lehet azért tenni, hogy a felnőttkort már ne határozza meg annyira a gyerekkori sérülés, hogy arra rámenjen a párkapcsolat. Párterapeutával, szexuálpszichológussal is lehet ezért tenni, viselkedésterápiával elsajátíthatók azok a módszerek, amik segítségével kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatot, házasságot lehet felépíteni.
A másik, amiről fontos beszélni a mögöttes okok mellett, hogy a társadalmunk sajnos gyorsfogyasztó, és ez igaz a párkapcsolatokra is. Kevesen képesek ellenállni a kísértéseknek, amikből van bőven a pornó, a Tinder és az egyéjszakás kalandokat ígérő bulinegyedben. Vannak helyzetek, amikor valóban ki kell lépni egy kapcsolatból a saját magunk mentális egészsége miatt, de sokkal több olyan helyzet van, amikor mi magunk is tehetünk azért, hogy jobb legyen a kapcsolatunk. Olvasónk három hónap házasság után lépett ki, mert saját bevallása szerint nem volt képes együtt élni. Ez az elköteleződéssel kapcsolatos gondokra utalhat, amit mindenképpen fontos lenne terápiás segítséggel helyretenni – hacsak nem jó neki így, és úgy érzi, hogy boldog és teljes az élete.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
