Másfél éve vagyunk együtt a párommal, hat év a korkülönbség köztünk, az ő javára. Megvan közöttünk a kommunikáció és a kémia is, de csak a négy fal közt. Azon túl, mintha nem is ismernénk egymást. Ahogy kilépünk a lakásból, olyan, mintha nem tartoznánk bele egymás életébe. Megpróbáltam elfogadni, hogy nem muszáj minden percben egymás nyakában csüngeni. Introvertált és antiszociális férfi. Ezek ellenére is szeretem, úgy érzem, ő az igazi, akivel le szeretném élni az életem. Hatalmas fordulat és boldogság lenne, ha hozzámehetnék feleségül. Ő erről hallani sem akar, pedig elvileg szeret, és szeretné is, de rendszeresen megkapom, hogy ki tudja, meddig leszünk együtt. Számára a házasságkötés egy nyavalyás papírról szól, számomra pedig a szerelem megbélyegzését, hogy vele szeretnék leni. Így hogy lehet élni? Meddig akar várni? Esetleg én vagyok türelmetlen?
Az olvasói levelet Gréta (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a téma a közös jövőkép és a házasság.
Mit lehet tenni?
Olvasónk azt kérdezi, hogyan lehet úgy élni, hogy valaki nem feltétlenül gondolkodik házasságban és meddig akar várni a férfi. A levélben azt is írja, hogy párja introvertált és antiszociális, továbbá, hogy külső helyszínen nem igazán érezteti, hogy egy pár lennének. Mindez sajnos ítélkezés és elvárások halmaza, e kettő szinte minden párkapcsolat elején felbukkan, és aztán ahogy egy rovar, berágja magát a szerelembe, feledtetve a jó, pozitív élményeket is. A közös jövőképpel, a viselkedéssel és a házassággal kapcsolatos problémák tipikusnak mondhatók a kapcsolatnak ebben a fázisában. A másfél év még rövid idő, most csökken picit a kezdeti szenvedély, ezzel együtt az intimitás és az elköteleződés felerősödnek. Az intimitás érzelmi kitárulkozást takar, ez érintésekben jelenik meg eleinte. Az elköteleződés pedig a szándéknyilatkozat, hogy hosszabb távon gondolkodunk egymásról.
A folyamat mindenkiben más-más időpontban érkezik el a párkapcsolaton belül is, lehetséges, hogy olvasónk partnere még nem jutott idáig és számára még a szenvedélyes időszak a dominánsabb. De az is lehet, hogy olyasfajta férfi, aki nehezen köteleződik el, és ha megteszi, akkor valóban egy életre szól. Azzal a lehetőséggel is számolni kell, hogy talán nem olvasónk az a nő, akivel szeretne elköteleződni, és az is benne van a pakliban, hogy talán egyáltalán nem képes elköteleződni. Vagy igen, de a házassággal van gondja, talán elváltak a szülei és a trauma megmaradt benne. A kérdés nem is az, hogy a férfi mit szeretne vagy mit és miért nem szeretne, hanem az, hogy olvasónknak miért fontos és szükséges a házasság? Miért fontos számára, hogy megkérjék a kezét és oltár elé vezessék? A kapcsolat még fiatal, az első három évben nem szerencsés olyan döntést hozni, amit leginkább az érzelmek vezérelnek, nem pedig a racionalitás és az érzelmek együttesen.
- Mik azok a különbségek, amiket most még szeretünk, de öt éven belül zavaróak lehetnek? (alvási szokásoktól a kiadási szokásokon át minden)
- Hogyan kezeljük együtt a stresszt, a konfliktusokat?
- Milyen a partner kapcsolata a drogokkal, alkohollal, dohányzással? Milyen a miénk?
- Mennyire vagyunk jó szobatársak? (háztartási munkától kezdve az alvási szokásokon át)
- Hogyan gondolkodunk a gyerekekről?
- Mennyire beszélünk másokkal a saját párkapcsolatunkról?
- Hogy vagyunk egymás családjával?
- Milyen elvárásaink vannak a másikkal szemben? Ezek mennyire teljesülhetnek?
- Kinek mennyi önálló időre van szüksége, és ez rendben van-e így?
- Mi történne, ha kirúgnának az állásunkból, ha baleset érne? Kinek a munkája dominánsabb a párkapcsolatban és egy krízis hogyan hatna a kapcsolatra?
- Mennyire vagyunk rendben a partnerünk másokkal való közelségével? Beleférne-e, ha a partner egy kollégájával este szórakozni menne kettesben és ezt nem mondaná el?
- Mennyire vagyunk vallásosak, mit jelent számunkra a vallás?
- Hol szeretnénk élni fizikailag, milyen helyen?
- Hogyan alakul a szexuális élet? A partner pornót néz-e például, elégedettek vagyunk-e minőségében, mennyiségében? Mennyire változatos a szex?
Amennyiben két ember komolyan azon gondolkodik, hogy oltár elé álljanak, érdemes ezekre a kérdésekre közösen válaszokat találni, és a válaszokból máris látni fogjuk, mennyire tervezünk közösen, milyen közös életutat járhatunk be, ha valóban egymás mellé tesszük le a voksunkat.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
