Már pár éve pedzegeti Dwayne „The Rock” Johnson, hogy elindul az amerikai elnökválasztáson, igaz, nem 2020-ban, hanem nagyobb eséllyel 2024-ben, még inkább 2028-ban. Ez nagyrészt a sok filmes projektjével magyarázható, viszont érdekes lenne komolyabban belegondolni, mennyi esélye lenne például Donald Trump ellenében. Mivel az egyik legnépszerűbb hollywoodi színészről beszélünk, és maga Trump megválasztására sem adtak túl nagy sanszot évekkel ezelőtt, jogosan beszélhetünk arról: ha komolyak az ambíciói, és hátrahagyja a filmezést, simán lehetne belőle az USA második filmsztár elnöke. Merthogy volt már egy.
Utóbbit gyorsan tudjuk is le: Ronald Reagan volt az, aki mielőtt az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett, színészként dolgozott. Az egyébként ír származású Reagan sportriporterként kezdte pályáját, majd Hollywoodba költözött, hogy megvalósítsa szereplési vágyát. A sors fintora, hogy folyamatosan epizodista volt a komolyabb filmekben, cserébe annyi mellékszerepet kapott, hogy a házassága is ráment a dologra. A színészet miatt a seregbe is csak tartalékosként hívták be, hogy aztán mihamarabb visszatérhessen az álomgyárba. Végül az egyre kevesebb szerep megpecsételte Reagan sorsát:
Kezdetben demokrata jelölteket támogatott, mégis republikánus színekben indult a ’60-as évek közepén Kalifornia kormányzójának posztjáért. Mivel színészként széles körben ismert volt, 1966-ban nagyon simán nyerte meg a küzdelmet, pár évre rá újra megválasztották, miután egyre jobban beletanult a politikába, az emberek pedig emiatt duplán szerették a korábbi hollywoodi színészt. Ezen felbuzdulva — és mert politikai ambíciói is egyre magasabbra törtek — szeretett volna az Egyesült Államok elnökévé válni. 69 éves korában történt meg mindez, ami Barack Obamához viszonyítva késői kornak mondható, Donald Trumpot viszont 70 évesen iktatták be.
Reagan egyik nagy fegyverét még a színészi pályáról hozta magával az elnöki székbe: ami tulajdonképpen egy politikus esetében sem hátrány, elvégre kell egy minimális karizma a pályához, még inkább az elnöki poszthoz. Saját elmondása szerint, ő így kommunikált:
Az emberhez kell beszélned, nem pedig rajta keresztül. Ne használj bonyolult szakkifejezéseket, inkább szeresd az egyszerű és hétköznapi kifejezéseket. Kinevetnél, ha azt mondanám, hogy az emberek saját magukat látják bennem. Azt, hogy én is egy vagyok közülük
— fogalmazott korábban az elnök. Hogy aztán Donald Trump ebből mennyit fogadott meg, jó kérdés, a Nerdwriter1 YouTube-csatornára 2015-ben készítettek egy nagyon összeszedett videóesszét arról, hogy Trump milyen kifejezéseket használ a nyilvánosság előtt. Például egy nagyon egyszerű kérdésre 1 perc alatt válaszolt, 220 szóval, amelyekből mindössze 4 szó állt kettőnél több szótagból. Az ún. Flesch–Kincaid olvasóteszt skálája alapján — ami azt mutatja, mennyire bonyolultak egyes szövegek a nyelv szempontjából —
Ezzel szemben például Hillary Clintoné 7 felett van, Bernie Sandersé pedig a 10-et is megugorja. Ami viszont hatással van a befogadóközönségre, hogy Trump minden mondatát valamilyen erős kifejezéssel zárja le, amik hol aggodalmat, hol szimplán félelmet, esetleg örömet váltanak ki az emberekből.
Dwayne Johnson karrierje akár kísértetiesen is hasonlíthatna Reaganéhez, de utóbbi nem volt amerikai futballista, míg előbbi egyelőre nem vágott bele semmifajta politikai karrierbe, mint mondjuk az USA 40. elnöke a kevésbé sikeres színészi pálya után. Ennek ellenére a Szikla nagyon is ambiciózus, korábban így nyilatkozott terveiről:
Most még tanulnom kell, annyit, amennyit csak lehetséges. Tisztelem a mi politikai szabályainkat. Nincsenek illúzióim arról, hogy mindez könnyű lesz, mert biztosan nem. A legnagyobb tisztelettel mondom ezt. 2020 nem egy lehetséges alternatíva. Talán 2024 vagy 2028, egyelőre nem tudom. A legjobb, amit tehetek, hogy keményen dolgozom, és tanulok majd. Ez így működik nálunk
— mondta Johnson pár hónappal ezelőtt. Egy 2016-os nyilatkozata után indult meg a lavina (az elnökválasztás eredménye után), talán akkor volt az a pont, mikor ő is elhitte, tényleg lehet esélye a pozícióra:
Sokak fejében az járhat, hogy Trump megválasztása után bárkiből lehet elnök. Ezzel együtt, amit ő beleültetett az emberek fejébe, az az, hogy mindenkinek viszont nem kellene az elnöki székért harcolnia.
Az egyértelmű, hogy a Sziklának lenne esélye a győzelemre, elvégre brutálisan népszerű figura Amerikában. Csak az Instagramon 134-, a Facebookon 57-, míg a Twitteren 13 millióan követik, ami elképesztően magasnak számít. Mindez nyilván nem jár együtt azzal, hogy követői rá is szavaznának.
Hogy a Sziklát komolyan lehessen venni, mindenképp politikatanulmányokat kell elsajátítania. Azt sem ártana eldöntenie, hogy hol kíván majd indulni a jövőben, ugyanis volt már demokrata- és republikánus gyűlésen is — viszont abból, hogy a jelenlegi elnököt nem szívleli különösebben, még nem következik egyértelmű demokrata-jelölés. Az például különösen érdekes, hogy Reagan is hasonlóan csinálta fiatal politikusként: hiába támogatta a demokratákat, republikánus színekben lett elnök. Kérdés, mennyire állítaná helyre egy Johnson-szerű figura a republikánus párt Trump által megtépázott renoméját, de az amerikai társadalom Obama iránti rajongása jól mutatja: ha valaki megpróbál cool és jó fej, emellett szakmai szempontból is erős lenni, azt díjazni fogják az emberek.
Jelenleg talán a legfelkapottabb hollywoodi sztár a szakmában, bőven be van táblázva projektekkel 2020 utánra is. Ráadásul egészen nagy produkciói vannak készülőben: folytatódik a San Andreas, a Jumanji, de a Halálos iramban-szériát is tovább szeretnék tartani a lélegeztetőgépen. Viszont nézzük meg az utóbbi évek terméseit: volt a King Kong-utánzatként aposztrofált Rampage, a röhejesen egyszerű Felhőkarcoló, de a Baywatch sem volt több egy kissé ízléstelen popcorn-mozinál. Ezek a filmek hiába voltak gazdasági szempontból kikezdhetetlenek (mert a Sziklával tulajdonképpen azt is el lehet adni, amit nem), szakmailag nem a csúcsot képviselik ezek az alkotások. Bár Johnson karrierjére soha nem az volt jellemző, hogy bármikor is az Oscarért harcolt volna, de amibe beleteszi a kezét, az óriásit fog robbantani a mozikasszáknál. Így tulajdonképpen nem olyan karrierjét illető döntés előtt áll, ami szakmailag vágná el a pályáját (ez sem igaz, de erről később), hanem anyagilag. Nem véletlen nehéz döntés ez számára is, mert az egész élete a szórakoztatásról szólt eddig: kezdve az amerikai focitól, a pankráción át a filmezésig. Ezt feladni öltönyös politikusokkal való diskurzusok kedvéért nem feltétlenül passzolna a Szikla karakteréhez. Viszont most 46 éves, egy esetleges 2028-es választáson pedig már 55-56 éves lenne, amikor a hollywoodi akciósztárok kiöregedőben vannak az álomgyárban, és igen jól kell ahhoz szerepet választani, hogy ne önmaguk paródiájává váljanak, mint Arnold Schwarzenegger vagy Sylvester Stallone. Aztán simán megeshet, hogy Johnson jóval hamarabb döntést hoz majd arról, mi nála a fő prioritás. Az elnöki ügyben az is segítené a Sziklát, hogy amerikai születésű, így nem áll fenn nála az a veszély, hogy hiába népszerű, a születése miatt nem lehetne belőle elnök. Schwarzeneggerrel például ez volt az egyik fő probléma.
Donald Trump 2016-os győzelmében sokak szerint fontos szerepe volt a különböző médiaplatformoknak, amiket maga az elnök is használ. Ilyen a Twitter, ahol néha nagyobbnál nagyobb őrültségeket, polgárpukkasztó dolgokat posztol. Ennél három fokkal aggasztóbbak voltak azok az állítólagos álhírek, amivel bizonyos szavazóképes társadalmi rétegeket megvezettek a republikánus-győzelem érdekében. Dwayne Johnson sikerét simán előrevetítheti, hogy Ők már kevésbé lesznek fogékonyak az álhírekre, amivel pár éve még — bizonyos vélekedések szerint — választást lehetett nyerni. Tény, hogy a médiaértés, plusz a Szikla aktív közösségi médiás jelenléte remek egyveleget alkothat majd egy esetleges választási kampányban.
Esélye tehát bőven van Johnsonnak, hogy ő legyen az Amerikai Egyesült Államok második színészből lett elnöke, ehhez röviden három dolognak kell teljesülni:
- a Sziklának be kell fejeznie a filmezést,
- rá kell hangolódnia teljes gőzzel a politikára,
- nem elég coolnak lennie, világszinten értelmezhető kormányzati stratégiát kell mutatnia.
Ha ezeket képes megoldani, nyitva van előtte a Fehér Ház. Ha politikus lesz belőle, de később megunja, és befejezi azt, még mindig ott van előtte egy schwarzeneggeri út, amikor Johnsonnak egyébként kitűnő retorikai képességei vannak, és persze kellően karizmatikus is a feladathoz. Attól függetlenül, hogy többnyire egydimenziós karaktereket játszik el filmjeiben, az amerikai színész intelligens fickó, akit foglalkoztatnak az olyan kérdések, mint a bevándorlás vagy a környezetvédelem. Az viszont a napnál is világosabb: ha annyi energiát pakol politikai karrierjébe, mint amilyen elánnal filmezik, simán kihívója lehet bármelyik elnökjelöltnek.
De ehhez elköteleződés kell. Nem kicsi.
Kiemelt kép: Jason Kempin/Getty Images
