Mi a legkedvesebb karácsonyi sztoritok?
Köllő Babett: Nincs kedvenc karácsonyi sztorim. Inkább gyermekkori emlékeim, „érzéseim” vannak. Ezek nagyon nagy melegséggel töltenek el mindig, amikor rájuk gondolok.
Pusztai Olivér: Ha nem is kedves de nagyon vicces történet eszembe jutott. Talán négyéves lehettem, amikor elmentünk a közeli rokonokhoz vacsorázni a családdal. Nagymamám unokatestvére, Gizike néni pedig felvette az új csokoládébarna apró strasszos nagy estélyiruhát, ami állítólag lélegzetelállító volt. Mindenki teljesen odavolt a ruháért és nem győzték dicsérni, mennyire jól néz ki benne. Kivéve jómagam, aki nemes egyszerűséggel, ám annál fájó őszinteséggel közöltem vele, hogy ez a ruha borzalmas, és azonnal öltözzön át, különben hazamegyek. Már kicsiként sem szerettem a barna színt. Mindenki nagyon elkezdett nevetni és természetesen Gizike néni átöltözött a kedvemért, sőt: én választhattam ki a ruháját a karácsonyi vacsorához. Azt hiszem itt mindenki sejtette, hogy a jövőben divattal fogok foglalkozni.
Mi volt a legjobb ajándék, amit kaptatok?
Köllő Babett: Talán az, amikor, tavaly hazaértem a dzsungelből és a rokonaim, barátaim összegyűltek, és egy nagy közös vacsorázást, beszélgetős estét tartottunk. Nagyon jó érzés volt akkor bennem.
Pusztai Olivér: Ötévesen kaptam egy terepasztalt a szüleimtől. Emlékszem, évekig vágytam rá, és amikor beléptem a nappaliba, meglátva a felállított terepasztalt a kisvasúttal és az alagúttal egyszerűen elsírtam magam. Annyira boldog voltam, hogy egész karácsony alatt a mozdonnyal és a vagonokkal aludtam.
Hogyan teltek gyerekkorotokban a karácsonyok?
Köllő Babett: Anyukámék betereltek minket a konyhába. A konyhaajtó alatt volt egy rés és ott láttunk árnyakat, fényeket és vártuk, hogy mikor csilingelnek, izgatottak voltunk, hogy mikor fog megérkezni a Jézuska. Egy kellemes izgalom volt akkor bennem, nagyon jó érzés volt.
Pusztai Olivér: Sajnos nincsenek jó emlékeim a gyerekkori karácsonyaimról. Ötévesen váltak el a szüleim, én anyukámmal maradtam és nagyon nagy szegénységben éltünk. Ő nagyon sokat dolgozott, és tett azért hogy a karácsony szép legyen és teljes számomra, de a család hiánya mindig ott volt bennem, ami beárnyékolta ezt az ünnepet. Viszont anyu mindent elkövetett azért, hogy ezek a napok felejthetetlenek legyenek számomra. Mindig kitalált valami jó programot, amit ketten otthon tudtunk csinálni. És hálás vagyok neki, hogy ennyire odaadóan megtett mindent a boldogságomért.
Hogyan telnek most az ünnepek?
Köllő Babett: Idén a bátyámék jönnek hozzánk, finom ételekkel, italokkal készülünk. A karácsonyi menüt mindig én készítem, most kacsát fogok sütni, lesz húsleves is kacsa aprólékból és sóletet is készítek majd. Desszertnek zserbó, hókifli és mézeskalács lesz, természetesen ezeket is én csinálom.
Pusztai Olivér: Általában 24-én egyedül vagyok otthon. Édesanyám az egészségügyben dolgozik és minden évben munkát vállal ezen a napon, hogy a kisgyermekes munkatársai otthon tudjanak lenni a családjukkal. Szerintem ez nagyon szép tőle, én pedig elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy ezt teljes mértékben megértsem és támogassam ebben. Bár ezen mindenki megdöbben és sokan sajnálnak, pedig nem kellene, mert én nagyon jól elvagyok egyedül. Összeválogatom a legjobb filmeket, csinálok forralt bort és egész nap pizsiben filmezek. Este pedig találkozom azokkal a barátokkal, akik hasonlóan egyedül vannak. Ilyenkor veszünk egy-egy vörösbort, valaki hoz sütit vagy valami finom ételt és együtt vagyunk, társasozunk és sokat nevetünk. A 25-e és a 26-a természetesen a családé és akkor bepótoljuk a 24-ét is.
A sorozat többi részét ide kattintva tudod elolvasni.
Kiemelt kép: Instagram/Köllő Babett
