Tündérmese, ami velem történt, pedig azzal kezdődött, hogy 41 évnyi házasság után özveggyé váltam. 20 évesen házasodtunk össze és 61 éves koromig, a férjem haláláig együtt voltunk. Nem tudok egyedül élni, gondoskodnom kell valakiről, és mivel senkim sem volt, regisztráltam egy társkeresőre. Mások leveleit olvasva szerencsém volt, hiszen 2 nap múlva megláttam valakit, és tudtam, hogy meg kell ismernem. Utóbb kiderült, hogy neki is ez volt a véleménye. Ez 2016 karácsonya előtt történt, majd nem sokkal később, január 15-én eljött hozzám. Még abban az évben, októberben összeházasodtunk. A legszebb a történetben, hogy az ismeretségünk második hónapjában kiderült, hogy rákos vagyok. Azonnal szakítani akartam vele, hiszen előttem a feleségét ápolta, szinten rákkal. Azzal győzött meg, hogy én sem hagynám el, és ez igaz is lett volna. A problémánk innentől kezdve már csak az volt, hogy melyikünk házában éljünk. Véleményem szerint csak pozitívan kell hozzáállni az élethez és minden elrendeződik.
Az olvasói levelet Sára (ál)nevű olvasónk küldte nekünk, aki betegsége miatt lemondott volna a várva várt szerelemről, csakhogy ne tegye boldogtalanná a szerelmét.
A betegségek segíthetik a kapcsolatot, erősebbé teszik
A fiatalkori optimizmus az egészségpszichológia szerint szorosan összefügg az évtizedekkel későbbi állapottal. Úgy, hogy például azok, akik harmincas éveikben vidáman, asszertíven és proaktívan álltak az életükhöz, sok tíz évvel később is ugyanilyenek lesznek. A pozitív gondolkodásmódnak hosszú távon is van hatása, és ez a pozitív hozzáállás olvasható a fenti levélben is. A rákos megbetegedéseknek rengeteg oka lehet, és sokakkal megtörténik, hogy valamilyen veszteség, érzelmi trauma utáni boldog időszakban tör elő a daganatos betegség. Ez persze nem törvényszerű, és természetesen az öröklött gének is nagyban hozzájárulnak a betegségek kialakulásához, mégis a pozitív hozzáállás rengeteget segíthet a gyógyulásban.
A szerelem megérkezését nem tudjuk időzíteni, így amikor megérkezik az életünkbe, akkor boldogan fogadjuk, akármilyen körülmények közt is jött. Olvasónk kész lett volna feladni a betegsége miatt a szerelmi kapcsolatát pusztán azért, hogy a partnere ne élje át újra mindazt, amit korábban. Csakhogy pont ez a szerelem az, ami élteti az embert bármilyen korban, és amikor komoly, esetleg halálos betegségünk van, akkor a társ jelenléte, segítsége, szerelme segítheti a gyógyulás folyamatát.
Az élet értelmének újbóli megtalálása a szerelemmel javíthatja az életminőséget. Általánosságban igaz, hogy a boldogság fogalmára úgy gondolunk, mint valami időtlen állapotra, ami ha egyszer beköszönt onnantól már soha többé nem fog megváltozni, és velünk is marad örökké. Csakhogy a boldogság egy pillanatnyi érzés, elégedettség, frenetikus élmény, amit újra és újra megtalálhatunk az élet egy-egy területein, és nem kell mindig arra várnunk, hogy az életünk minden területén megjelenik. Akár a szerelmünkkel töltött mindennapokban, a gyerekeink, unokák mosolyában, egy szép természeti jelenségben mind megélhetjük a magunk boldogságát.
Ezeket pedig eldobni magunktól csak azért, hogy másnak ne okozzunk fájdalmat, butaság. Egyrészt amiatt, mert a másik elég felnőtt ahhoz, hogy eldöntse, mit szeretne az életével kezdeni, másrészt pedig nem mondhatjuk meg senkinek, hogyan érezzen és hogyan ne érezzen. Olvasónk szerelme döntött, és jól tette, hogy nem hagyta a boldogságot elveszni, ma már együtt, kézenfogva csinálják végig a betegséget, aminek gyógyulási esélyei máris jobbak, mintha a betegséggel való harc mellett a magánnyal és az egyedülléttel kellene szembesülnie olvasónknak. A boldogság egy csodálatos élmény, amit a lehető legnagyobb szeretet érzésével lehetne leírni. Ha egy szerelemben ezt megélhetjük, mindegy, hány éves korban, nem szabad eldobni, és addig, amíg csak lehet, élvezzük ki minden pillanatát.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
