Három éve vagyok szingli, huszonkilenc éves vagyok, és eddig nem foglalkoztam a párkapcsolattal. Lehet, ezért is dolgoztam sokat, mert legalább addig sem vagyok egyedül. A legjobb barátnőm vett rá, hogy kezdjek el ismerkedni, regisztráltam egy társkeresőre még nyáron. Eljárok szórakozóhelyekre, koncertekre, de ott mindenki csak a szexet keresi. Máig egyedül vagyok. A tapasztalatom az, hogy a pasik inkább »hobbi puncit« keresnek, és amikor unatkoznak, akkor kéznél legyen valaki. Konzervatívnak és prűdnek tartanak, csak azért, mert tényleg normális kapcsolatra vágyom. Arra, hogy udvaroljanak, hogy elhívjanak akár csak sétálni, hogy kellemesen elbeszélgessek egy normális férfival, akinek vannak gondolatai. Ha akad is valaki, csalódás lesz a vége.
Az olvasói levelet lejjebb folytatjuk, Ági (ál)nevű olvasónk megírta azt is, hogy végül talált valakit, de nem sült el valami jól az a próbálkozás.
„Három randim volt, egyikre sem jött el senki. Rettentően elkeseredtem, mire megismerkedtem egy angyalföldi pasival, akit Krisztiánnak hívtak. Minden passzolt nála. 40 kilométerre lakott tőlem, úgy írt, mint senki más. Annyira megkedveltem, hogy áttértünk a Facebookra, mire kis időre rá kinyögte, hogy egyéjszakás csajt keres. Meglepődtem magamon, mert elgondolkodtam ezen a lehetőségen, pedig élből vissza szoktam utasítani az ilyen ajánlatokat. Végül arra jutottam, hogy ebbe nem megyek bele, legyünk barátok vagy hagyjuk egymást, mert én nem vagyok olyan lány, aki szétteszi a lábát idegeneknek. Erre azt írta, nem akarja, hogy ne beszéljünk, és titkon lehet, hogy arra vágyik, amire én. Innentől kezdve még egy hónapon keresztül beszéltünk minden este telefonon, együtt feküdtünk le aludni virtuálisan, és úgy tűnt, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Egy hónap után eljutottunk odáig, hogy találkozzunk személyesen is, de ami ekkor történt, arra nem számítottam. Törölte magát a Facebookról, eltűnt, és azóta sincs semmi hír róla. Pár nap elteltével reménykedtem, hátha csak valami gondja adódott. Mostanra eljutottam oda, hogy így koptatott le, csak mert nem dobtam szét a lábam. Letöröltem magam a társkeresőről és feladtam, ott mostanában csak nős pasik írogattak nekem. Miért ennyire elcseszett a világunk? Miért megy ki a divatból a hűség és az őszinteség? Vagy egyedül én vagyok ilyen szerencsétlen?”
Mit lehet tenni?
Ami olvasónkkal történt azt úgy hívják, ghostingolás, azaz egyik pillanatról a másikra valaki, aki addig nagyon fontos volt, eltűnt az internetről, és soha többé nem válaszolt. A személyes találkozás meghiúsult, ennek számos oka lehet, a leginkább az, hogy az illető nem volt elég érett olyan kapcsolatra, amire olvasónk vágyik. Harmincévesen sokan ülnek terápián társkeresési gondjaik miatt, nem értik, mi a baj velük, hogy egy normális emberrel sem találkoznak – ez férfiakra, nőkre is igaz. Pedig egyszerű a válasz, nem velük van a baj, csak olyanokba botlottak, akik nem képesek megélni a szerető-értő párkapcsolatot, mély intimitást, az elköteleződést.
Az, hogy ennyire kimondják a férfiak és a nők, hogy csak szexet akarnak, abból a szempontból jó, hogy szűrik a csoportot. Olyan szempontból viszont nem, hogy bárki, aki komoly kapcsolatot szeretne, ugyanazokat a helyszíneket és társkeresőket használja, mint a szexkapcsolatra vágyók, így sokkal nagyobb eséllyel csalódhatnak egymásban. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek olyan férfiak és nők, akik egymásra találnának, sőt, megtörtént már a történelemben, hogy két ember a Tinderen keresztül úgy találkozott, hogy a fiú csak szexet akart, de az első randin kiderült számára, hogy ebből sokkal több lesz: azonnal belezúgott a lányba. Ilyen történetek vannak, de ritkák, éppen ezért az okos társkeresési stratégiát kell kialakítani.
A három randi kevés, akkor is, ha nem mentek el, olvasónk azonnal csalódott, és elkönyvelte, hogy a férfiak nem normálisak. Ezt csak megerősítette, hogy a házas férfiak bevetették magukat nála, ez a jövőképét is egy picit megtépázta, érthetően. A megoldás sajnos az, hogy mindezek ellenére egy picit erőteljesebben, tökösebben hozzáállva, vissza kell ülni a lóra. Még több randi, még több társkereső, ha lehet, akkor inkább a Happn, Tinder és hasonlók jöjjenek szóba, ami Facebookhoz kötött. A szórakozóhelyeken is lehet ismerkedni, de az is sokáig tarthat, hiszen valóban sokan csak alkalmi kapcsolatot keresnek az éjszakában.
A legjobb és legcélravezetőbb ismerkedési stratégia, ha van egy barát, aki partner ebben, akivel mindenkit meg lehet beszélni, ki lehet nevetni, együtt lehet sírni, aki ott van, ha balul sül el egy újabb randi. Emellett pedig a görcsölést el kellene engedni, és inkább olyan elfoglaltságokat lenne érdemes találni, ahol vannak férfiak, akikkel elsősorban nem ismerkedni akarnak, hanem beszélgetni, és valami közös hobbi vagy tevékenység összeköti őket. A külföldi utazások önbizalmat és hitet adhatnak, célszerű körbenézni a régi osztálytársaknál is, hátha akad olyan másod-unokatestvérük, aki éppen szabad és pont arra vágyik, amire olvasónk is.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
