17 éves fiú vagyok, van egy lány a gimiben, akivel a múlt félévben sokat nevetgéltünk a menzán. Egymás mellé ültünk párszor, és most történt meg, hogy csak ketten ebédeltünk. Nekem nagyon tetszik, de fogalmam sincs, hogy én bejövök-e neki, nem merem elhívni randizni, hazakísérni sem merem, félek, hogy elutasítana. Annyit mondott amikor kettesben voltunk, hogy nincs senkije, de tetszik neki valaki a suliból. Nem tudom, hogy ez én vagyok-e, vagy másvalakire gondolt, lehet, hogy én vagyok, és nem meri elmondani? Honnan tudhatom, hogy tetszem neki?
A levél Ádámtól érkezett hozzánk, az ő neve is kitalált név, de a kérdése a kamaszkor és a fiatal felnőttkor egyetlen örök kérdése, amire bővebben is válaszolunk.
Innen lehet tudni, hogy a lány is többet akar a barátságnál
A nőknek eszméletlen mennyiségű eszköze van arra, hogy felkeltsék a férfiak figyelmét, és nem, ezek egyike sem a picsanadrág és a kirakott mellek – ezeknek főként a divat követése a célja. A testbeszéd az egyetlen, ami elárulja a nőt, még akkor is, ha a nő egyáltalán nem szeretné felfedni, hogy tetszik neki a pasi. Szemtől szemben biztosan érthetőbb lenne mindenki számára, de a világ nem így működik, és akárcsak az állatvilágban, a figyelemfelkeltésre és a férfi becserkészésére számtalan trükköt bevetnek a nők.
Nagy általánosságban igaz, hogy a férfiak kezdeményeznek, de mire odáig eljutnak, hogy elhívjanak valakit randira vagy meghívják egy italra, addig a nő már legalább kétszáz jelzést adott, hogy lehet menni. Először a szemkontaktussal igyekszik felkelteni a férfi figyelmét, és ha a férfi is észreveszi, akkor vagy zavartan elfordul, vagy tartja a tekintetváltást. Ez megismétlődik még legalább hússzor, mire a férfinak leesik, hogy a nő mit szeretne, és ha a nő még mosolyog is a szemezéshez, akkor biztos, hogy odaléphet a férfi.
Olvasónk helyzete más, hiszen még csak 17 éves, és beszélgetnek rendszeresen azzal a lánnyal, aki neki tetszik. Beszélgetés közben is rengeteg jelet küldenek a nők: hajcsavargatás, száj harapdálás, a száj általában nyitva van, nem direkt biggyesztve, hanem természetesen. Sokat mosolyognak, és ha véletlenül megérinti őket a férfi a karjukon, akkor nem húzódnak el, hanem hagyják az érintést. Sokszor érnek hozzá a saját nyakukhoz, állukhoz, kulcscsontjukhoz, illetve a testhelyzetük nyitott: szemtől szemben állva a lábfejük szemben van a kiszemelt férfijével, nem keresztbe tett lábakkal állnak, hanem kisebb terpeszben. (Lehet kapni testbeszédről szóló könyveket, érdemes azokat olvasgatni – Allan Pease Testbeszéd című könyve az egyik legismertebb.) Ezekből már biztosan lehet tudni, hogy tetszik-e neki a férfi, de még ez sem jelenti azt, hogy nem fog elutasítani.
Az elutasítás benne van a pakliban, úgy kell hozzáállni, hogy ez megtörténhet. Ha játékosan, kedvesen, humorral fogja fel ezt bárki, akkor nem lesz ebből probléma, hiszen lehet, hogy most épp visszautasítja a hazakísérést, de lehet, hogy két hét múlva nem fogja. A nők is szeretnek kiszámíthatatlanok lenni. A megoldás az lehet olvasónk esetében, hogy legközelebb érjen hozzá véletlennek álcázva a lányhoz, de olyan helyen, ami nem túl tolakodó: az alkarjánál beszélgetés közben, vagy a hátára tegye a kezét, finoman, de csak pár pillanatra. Ha a lány nem húzódik el, és továbbra is kedvesen mosolyog és beszélgetnek, akkor bátran hívja el valahova suli után, kísérje haza vagy hívja el egy kiállításra, moziba, sétálni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
