Harmincegy éves vagyok, két éve van egy pasim, kollégák voltunk korábban, így ismerkedtünk meg. Jelenleg mondhatni se vele, se nélküle kapcsolatban vagyunk. A probléma az, hogy ahogy elkezdődött a nyár, a haverjaival szinte minden fesztiválra elmentek. Nem mentem velük, mert nem érdekelnek a fesztiválok, itthon vártam rá. Ő fiatalabb nálam három évvel, és talán ezért is lelkesen vetette bele magát a nyárba. Mint utóbb kiderült egy haverjától, szó szerint végigdugták a nyarat más csajokkal.
Az olvasói levelet Grétától kaptuk, aki joggal teszi fel a kérdést: megéri-e vajon a házasság ajánlatáért visszafogadni a hűtlen partnerét?
„Szembesítettem ezzel, eleinte tagadta, aztán összeomlott, sírt, magyarázkodott, és most újra akarja kezdeni. Nem tudom, mit tegyek, mert még szeretem és ragaszkodom hozzá, azt ígéri, elvesz feleségül, csak ne hagyjam el, de félek, hogy mostantól soha többé nem tudnék megbízni benne. Az is aggaszt, hogy ezek szerint csak mondja, hogy szeret, mert ha más nőkkel hetyeg ahogy alkalma nyílik rá, akkor az nem szerelem. Mit tegyek? Ennyi idősen már jó lenne megállapodni, de csak azért együtt maradni valakivel, hogy abból házasság legyen, nem tudom, hogy okos döntés-e.”
Mit lehet tenni?
A megcsalásnak rengeteg oka lehet, és az egyik ilyen ok az életkor, az abból fakadó éretlen szerelem. Ma már egy 28 éves férfi nem feltétlenül alapít családot és házasodik ennyi idősen, inkább élvezi az életet, hol egyedül, hol partnerrel. Olvasónk a nála három évvel fiatalabb partnerében hasonló férfira lelhetett, ennek vannak jó és vannak rossz oldalai. Az eltérő életstílus, az eltérő hobbik, de még az is befolyásolja, hogy valaki mennyire lesz hűséges, ha a barátai egyedülállóak, és folyamatosan ismerkednek, egyéjszakáznak.
A párkapcsolat alakulárásól olvasónk nem írt sokat, mindössze annyit, hogy kollégaként ismerte meg a szerelmét, hogy együtt élnek-e vagy sem, az nem derült ki a levélből. Amennyiben nem élnek együtt, és a partner elég sokat eljár szórakozni, egyáltalán nem biztos, hogy őszintén készen áll az elköteleződésre. Azokkal a fiatal férfiakkal, akik ágról ágra szállnak, akik úgy érzik, lemaradnak valamiről vagy valakiről, ha lekötik magukat egyvalaki mellett, nem biztos, hogy jó megoldás a házasság kompenzálásképpen a hűtlenségre.
Amikor a megcsalás kiderül, egy felfokozott állapot, a döntéseket, szavakat az az érzelmi hullámvasút adja, amiben éppen mindketten benne vannak. Az is lehetséges, hogy csak azt szeretné bizonyítani a házasság ajánlatával a férfi, hogy megbánta, és szeretné bizonyítani, hogy jó ember, hogy megbocsátást érdemel. Akármi is legyen a motivációja a házasságra, egy komoly és érzelmi viharoktól szinte teljesen mentes beszélgetéssel kellene tisztázni a hosszú távú célokat. Ha korábban is volt erről szó, ha a megcsalás előtt érzelmileg biztonságban érezte magát az olvasó, akkor újabb esélyt lehet ennek adni, de nem biztos, hogy rögtön a házassággal, párterápia segíthet megbocsátani.
Harmincegy évesként még fiatalok vagyunk, így ha az olvasónknak csak ez a célja, hogy bizonyos életkorig meglegyen minden (gyerek, autó, lakás, férj), akkor a házasság alapjai nem feltétlenül a bizalomról és arról a bizonyos csereérték alapról szólna, amiről kellene. A csereérték annyit jelent, hogy mindenki valamit belead, ami a másiknak jó, emberi tulajdonságoktól kezdve akár anyagi értékig is. Ebben a rossz tulajdonságok is benne vannak, így azt is mérlegelni kell, hogy vajon megváltozik-e a hűséghez való viszonya az oltár előtt. A másik oldalról nézve, az is megtörténik, hogy egy férfi legalább tíz évig hűségesen állt a partneréhez, majd valamilyen oknál fogva elcsábul. Nincs arra garancia, hogy soha, de soha nem fogják az embert megcsalni, és erre a házasság sem garancia. A bizalom kérdéskörét és a közös élet kialakításának lehetőségeit célszerű lenne végiggondolni a jó döntéshez.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
