Nyolc éve élek házasságban, és most döbbentem rá, hogy a feleségem a második anyám. Mos rám, főz rám, mindig megmondja, mi a helyes, és mit kell tennem. 24 voltam, amikor megismerkedtünk, és tökéletesnek tűnt a közös élet lehetősége. De most már 35 vagyok, és azt érzem, hogy önálló döntésem sem lehet, mintha a gyerekeként kezelne a feleségem. Ezzel együtt sokszor a fejemhez vágja, ha valamit mégsem úgy teszek, ahogyan ő kéri, vagy ha más sorrendben intézem el a teendőimet, rendszerint kioktat. Mit tegyek, hogy ezen változtassak és végre felnőtt férfiként érezhessem magam a házasságomban?
Az olvasói levél Jenő (ál)nevű olvasónktól érkezett, és teljesen tipikus párkapcsolati gondot ír le, azt, hogy milyenek az anyáskodó nők a házasságban.
Mit lehet tenni?
Még mielőtt bárki úgy gondolná, hogy az anyáskodás, a gondoskodás és a törődés szerintünk rossz, tisztázzuk: ezek részei a szeretet kifejezésének. Abban az esetben okozhat problémát, ha a gondoskodás túlzó, azaz ha valaki az anyáskodásával teljesen rátelepszik a másikra, és nem engedi levegőhöz jutni. Az anya-gyerek kapcsolat a házasságokban gyakran megjelenik a férfi és a nő között, és valahol kell is, hogy egy kicsit mindenkiben ott legyen ez a szerep is. Azonban olvasónknak önálló döntése sem lehet, sőt, rendszeresen megkapja, hogy mi az, ami helyes volna, és ő hol rontotta el, hol hibázott.
Az, hogy a nő mos főz, takarít, ma már a legjobb esetben önként vállalt szerep a kapcsolatokban, hiszen megbeszélhetjük, hogy ki mennyit vállaljon a közös életből, és közösen alakíthatunk ezen, nem úgy, ahogyan dédanyáink tették. Minden férfiban ott a lehetőség, hogy képes legyen önmagára mosni, főzni, takarítani, bevásárolni, satöbbi. A kapcsolat jó egyensúlya és a férfi-női szerepek nem a hétköznapi teendők leosztásáról szólnak, tehát nem attól jó nő valaki, mert minden nap gyönyörű rendet rak. A felborult egyensúly rendszerint akkor jellemző egy kapcsolatban, ha valami történt, életciklus váltás (diploma, külföldi utazás, gyerek születése), betegségek, traumák például. Elképzelhető, hogy egy gyerek születése után lett egyre inkább anyáskodó olvasónk felesége, és lehetséges, hogy ő maga is úgy gondolja, mintha a férje is a gyereke lenne.
Ilyenkor a nő gyakran érzi azt, hogy az odaadását nem viszonozzák, hogy mindent neki kell csinálnia – sokszor még a szexre is igaz, és úgy érzi, ha ő nem kezdeményez, akkor ebből nem lesz soha szex. A férfit tehát passzív viselkedésre kondícionálja a nő, aki pedig túlságosan is aktív, sajnos ahhoz szoktatta a nő a férfit, hogy kérnie sem kell, mindent megkap. Férfi olvasónk nem érzi magát teljesnek a házasságában, és ahogyan ő is írja, az anyáskodás és törődés sokáig kényelmes volt számára. Viszont elteltek az évek, és ahogyan mindenki, ő is megváltozott az évek alatt.
A megoldás az, ha kiáll magáért, és megmondja a feleségének, hogy neki kellemetlen, amikor kioktatja, és őszintén megkéri, bízzon abban, hogy felnőtt férfiként képes elintézni és megoldani dolgokat. Bátran mondja meg, hogy zavarja, hogy nem partnerként kezeli, hanem gyerekként, és hogy szeretné, ha erről komolyabban is leülnének beszélgetni. Azt is mondja meg, hogy szeretne bizonyos dolgokat megcsinálni: lehet, hogy furcsán hangzik, de ha többet segít a háztartásban, akkor lehet, hogy idővel magától is változik a helyzet. Érdemes újra randizgatni, ha erre nem nyitott a feleség, akkor bevezetni havonta egy alkalommal a törődés napját, amikor a férj kényezteti és kiszolgálja a nőt, úgy, ahogyan ő kéri és viszont.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
