A kilencvenes évek végén indultál a Riporter kerestetik című műsorban. Szóval szinte egy kollégával ülök szemben.
Vigyázz hát a kérdéseidre, figyelek.
Mit ne kérdezzek?
Azt mindenképpen kerüld, hogy megkérdezed, milyen érzés volt a Feleségek luxuskivitelben első forgatási napja.
Hogyan talált rád a produkció?
Hámori Barbara producertől Messengeren kaptam üzenetet azzal, hogy itthon vagyok-e. Számomra ő a garancia, hogy többet fog mutatni ez a műsor, mint amit az első évadról hallottam.
Nem is láttad az első évadot?
Csak pár pillanatot. Ez a mostani picit szofisztikáltabb lesz. Semmi olyasmit nem csinálok, ami nem jellemez. Van bennem ugyanis naiv népnevelő öntudat. Azt gondolom, pozitív hatást érhet el, ha az embereknek megmutatjuk, a gazdagság nemcsak arról szól, hogy tetőtől talpig Gucciban szórjuk a lóvét, hanem lehet ésszel gazdagnak lenni. Akinek régóta pénze van, szinte biztosan nem hülye. Utálnám értelmetlenül mutogatni magam. Ez majd a műsorból is lejön.
Az első epizódban csak a harmincnyolcadik percben tűntél fel először.
Ne is mondd, úgy néztem ki, mint egy felrobbantott uborka.
Nem tetszettél magadnak?
A szépség dolgát tizennégy évesen elengedtem. Mindig én voltam az okos, de nem szép, szemüveges kislány.
A férjed már a kilencvenes években vagyonosnak számított. Mi a kulturális különbség a jelenkor újgazdagjai és közöttetek?
Nem szeretem a gazdag szót, inkább a jómódút használom. Magyarországon a gazdagságtól fényévekre vagyunk. Ez egy kis operettszínpad. Sok újgazdaggal találkoztam életem során, számomra ők az a réteg, aminek pénze van, de esze, kultúrája nincs hozzá.
Van ilyen páros a műsorban?
Nézd az adásokat, és válaszolj a kérdésedre.
Segítenél?
Nem fogok. Az újgazdagnak is több típusa van. Nekem az a legszimpatikusabb, aki megpróbálja korrepetálni magát, elkezd művészettel, zenével foglalkozni. Lehet, hogy eleinte hülyeségeket mond, de legalább igyekszik.
A lányok közül ki áll hozzád legközelebb?
Rövid időt töltöttem velük. Az ember egy kor után ismeretségeket köt, nem barátságokat.
Szóval ki a legszimpatikusabb?
Babett. A vicceskedő művésznő mögött érzékeny, őszinte ember bújik meg.
Az egyik vállamnál egy Vaszary-kép, a másiknál Csók István. Amikor beengedsz az otthonotokba egy több fős stábot, aláíratsz velük egy meg nem rongálási nyilatkozatot?
Ezek csak tárgyak. Nem mi szolgáljuk őket, hanem fordítva. A gyerekem negyedik születésnapi babazsúrját is itt tartottuk.
A második adásban itt vendégeskednek a lányok. Volt, aki csacskaságokat mondott a műtárgyakra?
Egy-két butácska beszólás akadt, de már nem nagyon emlékszem rájuk. Tudod, mi volt a furcsa? Kicsit megszeppentek. Aki nincs hozzászokva ilyen környezethez, annak sokkoló ez az egész. Keresték, hogy miként is kell itt mozogni. Volt, aki lekezelően viselkedett a nekem a felszolgálásban segítő Tamással, „személyzetnek” nevezte. Tizenöt éve dolgozik nekünk, de nekem egyszer sem jutott eszembe így hívni.
Miért, mi az?
A kést nem a terítőre vagy szalvétára rakjuk pihenni, hanem erre.
Gondolom, Bogi annyira nem volt megszeppenve.
Nem, de azért volt pár célzás arra, hogy az ő gyűjteményük különb. Ez engem nem érdekel. Legyen ő gazdagabb, egészségére.
Szerinted gazdagabb?
Biztos.
A beharangozóban az asztalnál Vivien azon bosszankodik, hogy valaki pukizott. Az adásból kiderül majd, ki szellentett?
Nem. Nem ismerte be a bűnös. Gyanítom, Vivien a gorgonzola sajt illatát keverte össze mással. No komment. Ennél sokkal ocsmányabb dolgokról is beszéltek.
Vasvári Vivien az első találkozásotok után a hátad mögött ridegnek nevezett.
Ha valaki három és fél perc ismeretség után úgy érzi, hogy ismer, egészségére. Ha mindenkinek a nyakába ugrottam volna, abban semmi őszinteség nincs. Szeretem szép lassan felmérni a terepet.
Célkitűzéseid között hányadik helyen áll, hogy Viviennek megfelelj?
Nem akarok senkinek sem megfelelni. Nem akarok karriert építeni, pedig valljuk be, majdnem mindenki ezért vállalta el a szereplést. Engem ez nem érdekel, én nem fogok senkinek benyalni.
Az ismertség szerinted karrier?
Ebben az országban igen. Sajnos.
Végeztél valaha kétkezi munkát?
Tizenhat évesen egy nyári munka során csavart válogattam. Egy hónapig csináltam, hogy tudjak magamnak vásárolni extra dolgokat, mivel nem gazdag családból származom. És voltam pincérnő is az iskola mellett.
Csavarválogatás közben Hamupipőkeként álmodoztál a boldog jövőről?
Nem a jövőről álmodoztam, csupán egy szoknyáról. Már húszévesen a saját lábamon álltam.
A házasságod révén egész más miliőbe csöppentél. Megváltoztál a jótól?
Nem. Ugyanúgy nézem, hol van leértékelés, továbbra sem dobálom hülyeségre a pénzt. Csak azt a drága dolgot veszem meg, ami befektetésnek is jó.
Az ismereteid bővültek?
Az agyadat mindig karban kell tartanod. És a mentális kihívásokban is jól érzem magam. Azért végeztem el a műtárgy- és ékszerbecsüsi képzést, mert érdekelt.
Idegesítenek a műveletlen gazdagok?
Mindenki másképp dolgozza fel a vagyonosodást. Azokat, akiket említettél, messze elkerülöm. Nem tudok velük beszélgetni. Kivéve egy műsorban.
Az interjú apropója, hogy április 16-án 21.00 órától látható a Feleségek luxuskivitelben második évadának második része a VIASAT3 csatornán.
