Mi motivál egy legszebb éveit élő nőt arra, hogy egy nagypapa korú öregemberrel kösse össze az életét? A válasz elsőre kézenfekvőnek tűnik, nyilván a pénz, mondják sokan, de ennél azért többről van itt szó. Két pszichológussal kerestük a választ.
Ősi ösztönt kiszolgáló választás lehet az idősebb férfi
Spronz Péter pszichológus szerint a kapcsolat miértjének kulcsát az evolúciós pszichológia elméletében kell keresni. A pszichológia ezen ága az alapján próbálja megérteni az emberi viselkedést, hogy azok milyen szelekciós előnyöket jelentettek korábban. E szerint sokszor a döntéseink hátterében az ősi életben maradás, illetve szaporodás mindenek felett uralkodó törvénye áll.
A nők tehát, akik az őskorban még nem tudták magukat megvédeni, olyan férfit választottak, aki a legtöbb erőforrással rendelkezett. Ez lehet fizikai erő, de az életkor is nagy szerepet játszik, ugyanis minél idősebb, annál tapasztaltabb valaki, így annál valószínűbb, hogy biztonságot tud nyújtani. A férfiak pedig evolúciós stratégiájuk szerint fiatal nőt választottak párnak, aki termékeny és sok gyereket tud majd neki szülni.
Lázár Gergely tanácsadó pszichológus azt állítja , hogy az evolúciós elmélet szerint
Az előnyös külső egy férfi számára mind rövid, mind hosszú távon (más adottságokhoz képest) hangsúlyosan kívánatos tulajdonságnak minősül. Ebből következik az is, hogy a vonzó, fiatal női test, lényeges preferenciának tűnhet a negyven-ötven éves férfiak egy része számára, és ha megtehetik, gyakran élnek is ezzel az igényükkel.
Az evolúciós logika szerint a nő ebben az esetben viszont valamit veszít, az idősebb férfival való kapcsolat bizonyos “költséggel” jár számára, hiszen ilyenkor kisebb az esélye, hogy az adott férfi — idős korából adódóan — fel tudja majd nevelni a gyerekeiket. Így a férfi magas státusza ezt a hiányt kompenzálja másfajta rátermettséggel.
Nem mindegy, hogy szerelem vagy prostitúció
Azokat a kapcsolatokat, ahol nagy a korkülönbség, és a férfi magasabb státuszba emeli fel a nőt, gyakran szokták a sugargirl-sugardaddy kapcsolatokhoz hasonlítani. Spronz Péter szerint egészen másról van szó, a sugargirl kifejezés ugyanis szimpla eufemizmus a prostituáltra, kimondjuk vagy kerülgetjük a témát, a lényegen nem változtat: fiatal lányok anyagi juttatásokat kapnak cserébe azért, hogy bizonyos szolgáltatásokat adjanak. Ez a szolgáltatás nem feltétlenül szexuális jellegű, ugyanis biztosan van olyan, aki kísérőt keres üzleti vacsorákra, vagy épp egy beszélgetőpartner kell neki, de ez a ritkább eset.
Lázár Gergely három különböző esetet jellemez: szerinte a golddigger és sugargirl számára is elsődleges motiváció a pénz, mindkettőnél az anyagi szempont a lényegi elem, ami egyfajta biztonságérzetet reprezentál, ugyanakkor a sugargirl ezt nyílt üzleti formában, a golddigger azonban gyakran őszintétlen úton, színlelt érzelmeken alapuló kapcsolaton keresztül akarja elérni.
Érzelmek itt is vannak, csak nem úgy
Ugyanakkor mindkét pszichológus hisz abban, hogy a kor- és státuszkülönbség ellenére lehet szó valódi érzelmekről. Lehet, hogy az adott fiatal nő valamilyen érzelmi sérülése miatt ragaszkodik a jóval idősebb partnerhez, de miért ne működhetne a dolog egészséges alapokon, egyenrangú módon, ha a két fél hisz a kapcsolatban és vállalja az ezzel járó kihívásokat? – érvel optimistán a szakember.
A szerelem nem korhoz kötött. Ugyanakkor az evolúció erejéből is fakadnak bizonyos érzelmek, amiket utólag romantizálhatunk is. Például a biztonságérzetünkből kislányos rajongást varázsolhatunk, vagy domináns szerepünkből megélhetünk gondoskodó, gyengéd atyáskodást és hasonlókat.
– mondja Lázár.
Természetesen ezek többségében nem tudatos mérlegelésből származó döntések, mint ahogy az érzelmek általában nem ilyenek. A legtöbb esetben tudattalan lelki folyamatok, családból hozott kapcsolati minták és berögződések, gyerekkori sérülések irányítanak minket és terelnek egyik vagy másik kapcsolatba. Persze vannak, akik direkt a pénzes partnerre és az anyagi biztonságra utaznak, de ez ennek sem feltétlenül rideg és szívtelen számítás, mint inkább súlyos lelki sérülés áll a hátterében. Arra a kérdésre, hogy a pénzbe lehet-e beleszeretni, Lázár így válaszol:
Beleszeretni szerintem abba lehet, aminek lelke van. Saját látszólagos biztonságélményünket címkézhetjük „szeretetnek”, de itt inkább azt az ígéretet, életérzést imádjuk, amit eladott nekünk a másik, azt a hatást, amit a pénze által keltett bennünk. Egy ideált, aki erőforrásokkal rendelkezik, lehet bálványozni, de a »beleszeretés« számomra azt jelenti, hogy olyan minőségekhez is tudok pozitív érzelmekkel viszonyulni, ami a partner személyiségének esetleges hiányosságairól, gyengeségeiről vagy általa nehezen felvállalt értékekről, érzelmekről szól. Viszonyulhatunk pozitívan a pénz birtoklásának tényéhez, de itt sem magát a „pénzt” szeretem, hanem azokat az élményeket élvezem, amelyeket általa megengedhetek magamnak.
Ezzel arra is megkaptuk a választ, hogy meddig maradhatnak életben az ilyen érdekkapcsolatok: pontosan addig, ameddig mindkét fél azt nyeri ki belőle, amire a legnagyobb szüksége van, legyen az biztonság vagy státusz, a másik oldal számára pedig a férfiasság bizonyítéka. Amint a mérleg egyensúlya tartósan kibillen, valamelyik fél tovább fog állni, és keres egy következő partnert, aki beteljesíti legfőbb igényét.
Kiemelt kép: Thinkstock
