Családom van, két gyerekem, szerető férjem, két évvel ezelőtt mégis megtörtént, hogy beleszerettem egy nős férfiba. Az iskolában találkoztunk, ahova a gyerekeink járnak, beszélgetni kezdtünk, és azonnal megvolt az összhang. Nem feküdtünk le egymással, de rendszeresen beszélgetünk, a maximum, ameddig elmentünk, hogy csókolóztunk a kocsijában. Mély érzelmi kapcsolatunk van, vele osztok meg mindent az életem történéseiből, és részéről is lelki kötelék alakult ki felém. Fogalmam sincs, mit tegyek, kettős érzelem van bennem, egyik nap arról képzelgek, hogy együtt élünk és boldogok vagyunk, de másik nap inkább bezárkózom, mert szeretem a férjem, nem akarom őt elveszíteni, sem a családomat szétrombolni. A férjemmel köztünk már nincs meg az a szerelem és összhang, ami az elején volt, azt hiszem, ez az, ami nagyon hiányzott a mindennapjaimból. Tudom azt is, hogy ha bármi történne tönkretennék egy másik családot. Nem tudom, mit tegyek, vessek véget ennek, vagy folytassam, bármi is lesz?
A levelet Fanni nevű olvasónktól kaptuk, akinek természetesen nem ez a neve, de névtelenséget kért tőlünk. Megtörténhet, hogy pont a gyerekek iskolájában találkozunk valakivel, aki hatással lesz ránk, a kérdés az, hogy mit kezdhetnénk a helyzettel.
Mit lehet tenni?
A vívódás, a döntésképtelenség szétszakítja az embert, és nem is biztos, hogy dönteni kell ilyen helyzetben. Lehetséges, hogy ha más élethelyzetben találkoznak, barátság alakulna ki köztük, talán még az is elképzelhető, hogy a partnerekkel együtt közös programokat is tervezhetnének. Azt az okot kellene megkeresni az olvasónak saját magában, ami miatt kialakult benne az igény egy plátói szerelemre. A párkapcsolat több lábon áll, a barátság, az anyagiakban való együttműködés, az érzelmi, lelki beállítódás, érzelmi biztonság mind részei a szexualitás mellett. Ha valamelyik nem működik megfelelően, de minden más igen, sokan hajlamosak a hiányzó területet a kapcsolaton, házasságon kívül keresni.
Elképzelhető, hogy a házasságokban a barátság csúszott félre, vagy évekkel ezelőtt történt valami, ami a bizalmat megrendítette, és elindult az elhidegülés a két ember közt. Sokszor olyan tények is gátjai lehetnek a kapcsolatnak, amikkel nem is számolnánk, például ha lombikprogramban vett részt a házaspár, és a hormonkezelés betett a szexuális életnek, vagy rengeteget veszekedtek ez idő alatt a stressztől. Vagy sokáig próbálkoztak a gyerekkel, tervszerűen, megadott időben szeretkeztek hónapokon, éveken át, és egyszerűen elmúlt az általános vágy és szerelem.
Minden esetben visszafordítható az eltávolodás, párterápián van mód erre, ha az a cél, hogy a házaspárok menteni szeretnék a kapcsolatukat. Az a típusú kapcsolat, amit az olvasó ír, nem sokáig fenntartható állapot, előbb-utóbb valaki többet akar majd, ha pont ellenkezőleg, megunja a kicsivel több mint baráti kapcsolatot. Az olvasónk érzelmi intimitást él meg valakivel, aki nem a férje, szerelem van köztük, bár a testiséget úgy tűnik, szándékosan kerülik mindketten.
A férjnek/feleségnek az is nagyon tud fájni, ha nincs testiség, csak olyan érzelmi kötelék, ami a házasságban már elmúlt vagy talán sohasem volt meg. Örök kérdés, hogy mi fájna jobban: ha együtt főzőcskézik, minden nap beszélget és minden gondolatát megosztja valaki egy harmadik féllel, vagy ha egyszer szexelnek és soha többé nem találkoznak? Bizonyos esetekben a mély, lelki kapcsolat sokkal jobban bánthatja a megcsalt feleket, ha kiderül, mi van a háttérben. A fellángolás, a romantikus érzések megszépítik a napokat, az idealizált, soha be nem teljesedő szerelmeket pedig életünk végéig őrizgetjük a szívünkben.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
