Szerelmes vagyok a főnökömbe, ő a megtestesült férfiideálom, nem tudom, mit csináljak. Új munkahelyre mentem nagyjából két éve, akkor ismertem meg őt. Közvetlen főnököm, így rengetegszer beszélünk egymással, van, hogy hétvégén is felhív ezzel-azzal. Eleinte pusztán csak kedves volt velem, de egy ideje csillog a szeme, nem egyszer hozzáér a kezemhez, vállamhoz, van, hogy kávét főz nekem és odahozza az asztalomra, van, hogy együtt túlórázunk hétköznap esténként. Tudom, hogy nem csak fellángolás, körülötte forog az életem már másfél éve. Úgy tudom, hogy van barátnője, de nem sokat beszél erről, például azt még nem tapasztaltam, hogy amikor túlórázunk, felhívta volna a csaja. Azt érzem rajta, hogy viszonozza az érzéseimet, de még nem lépett. Megbolondulok a közelében, annyira vágyom arra, hogy megcsókoljon, hogy nem is tudom elmondani. Persze félek, hogy mi van, ha a főnök-beosztott viszony kiderül, ha bármi rossz történik kettőnk közt, akkor kirúgna-e. Nem tudom leszakítani a gondolataimat róla, csak ő jár a fejemben. Mit tegyek?
A levelet Helga nevű olvasónk küldte nekünk, aki 26 évesen először találta magát szembe a munkahelyi szerelemmel.
Mit lehet tenni?
A levél tartalma inkább szól egy plátói szerelemről, aminek pont az a szépsége, hogy sosem teljesülhet be. A főnök részéről nem ismerjük a történetet, de az biztos, hogy a testi érintés és a folyamatos kapcsolattartás egyértelműen megmutatja, jelen van a kölcsönös szimpátia. A kérdés az, hogy mint férfi-nő, vagy mint jó munkahelyi, barátias jellegű kapcsolatban. Amennyiben az olvasó többet remél, érdemes lenne megvárni, amíg a férfi lép. Ha a férfi részéről több mint munkakapcsolat, akkor előbb vagy utóbb tenni fog egy lépést. Amikor idáig eljutnak, akkor kell eldönteni, hogyan tovább, ha kis létszámú csoportban dolgoznak együtt másokkal, akkor valóban megmérgezheti a munkahelyi légkört a párkapcsolat és fordítva. Amennyiben a következő félévben nem történik előrelépés, akkor érdemes lenne megfontolni, mennyire élteti magában ezt a szerelmet: ha a másik nem ad rá különösebben okot, akkor ez tényleg egyoldalú szerelem, ami szép és jó, sőt, szükséges a párkapcsolati érettséghez, de nem elegendő.
Ez esetben a szerelem nem fog tudni kiteljesedni, és mivel a szerelmet nem tudjuk választani, csak az a lehetőség marad, hogy elválhatunk szerelmünk tárgyától. Ha nem éltejük tovább az egyoldalú érzelmeket, akkor továbbléphetünk, a fizikai távolság azért is szükséges, mert a párválasztás egyik tényezője a térbeli közelség. Ezért is lehetséges, hogy a fő ismerkedési helyszín az iskola után fiatal felnőttkorban a munkahely és a munkahelyhez kapcsolódó ismeretségek.
Olvasónk a férfiideálról is írt, de ez a fogalom mára sajnos egybemosódott a külsőségekkel és a vagyoni helyzettel. Pedig a férfiideál úgynevezett értéktényezői a fizikai ügyességből, a bátorságból, a rámenősségből, gazdasági helyzetből, társadalmi státuszból, presztízsből, intelligenciából, kellemes modorból, megfelelő életkorból és a jellemből tevődnek össze. Ezt azt jelenti, hogy ugyan a divat és a személyes fejlődés, ízlés is meghatározza a férfiideál képét egy nőnél, a külső mégis takarhat rémes belsőt is.
A nők általában a megbízhatóságot és az őszinteséget tartják a legfontosabbnak a párválasztásban, ezek után következik a közös ízlés, a kölcsönös érdeklődés a jövőkép. Akiben mindezt megtaláljuk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ideális házastársjelölt lehet. A sokoldalúan mérlegelt összeillés és a kölcsönös szerelem elengedő ahhoz, hogy hosszú távú, intim párkapcsolatra rendezkedjünk be, de ehhez elég érettnek kell lenni, különben csalódás lesz a vége.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
