Azzal kezdődött, hogy a barátok biztattak, hogy ha már a munkám, a hobbim is az, hogy a gépeket bújjam, akkor próbáljam meg a netes társkeresést, mert most már ideje, hogy legyen újra mellettem valaki. Azt mondták, szinte elveszek a sok munka között, amibe a bánatom miatt temetkeztem. Az, aki elhagyott, olyan dologért tette, ami más esetben kitartásra ösztönzi az embert és nem cserbenhagyásra. Amíg eredményes voltam és hoztam a számokat, addig jó voltam. Sportoltam, versenyszerűen, nagy reménységnek számítottam, míg egy edzés közbeni sérülésből kifolyólag kiderült, hogy sokkal többről volt szó, mint egy egyszerű csuklótörésről. Amint ez kitudódott, csalódás címén a legtöbben azonnal kihátráltak mellőlem, a barátnőmmel az élükön. Csupán a körülöttem lévők alig fele tartott ki amellett, hogy meg fogok gyógyulni, és újra eredményes sportember leszek. Nagyjából egy-másfél évbe telt mire elmondhattam, hogy újra a csúcson lehetek. Csak ezt nem volt már kivel megosztani.
A társkeresők közül a három legnépszerűbb programot választottam. Azt, aminek a legtöbb hirdetését láttam a városban, az egyik legnépszerűbbet, amit a közösségi média ajánlott, illetve azt, ami csak egy bizonyos társadalmi rétek elvárásainak felel meg. Amiben közös volt mindhárom, hogy a feltöltött képekhez engedélyt kellett adni, hogy a levelező fél láthassa azokat. Nos, feltöltöttem s különböző helyeken készült, nem szerkesztett fotókat, illetve néhány olyat, amit stúdióban készítették a kollégáim. Szinte naponta figyeltem, hány jelentkező akad. A legtöbben megnézték a profilom, viszont alig volt olyan, aki kérte volna a képeim láthatóságát. Sok levelet kaptam, tanulságos esetek. Legalább két tucatnyian leráztak azzal a mondattal, hogy bocs nem vagy az esetem.
Az olvasói levelet Gusztáv küldte nekünk, aki végül megtalálta a boldogságát, de igen rögös út vezetett odáig. Ahogy a korábbi olvasói levelekből is látható, minél kitartóbb valaki, és minél több rossz randit él át, annál inkább becsülni fogja azt, akivel pozitív élményeket élhet át.
„Amikor én kezdeményeztem és írtam, hogy az adatlapon olvasottak alapján szívesen megismerném, akkor a legtöbb esetben válaszra sem méltattak, vagy lekezelően válaszoltak — különösen az az oldal, ahol bizonyos társadalmi rétegnek szólnának a feltételek. A levelek közt nem eggyel találkoztam, ami nem tűrte a nyomdafestéket. Ami a színvonalat illeti, minél jobban lejjebb adtam, annál magasabb igényekkel találkoztam: vagy le akart rabolni, vagy azt akarta, hogy tartsam el. Nálam kizárólag olyan lány jöhetett szóba, aki valahogy tud külön pénztáron is lenni, ne mindig én segítsem ki. Nem vagyok az a jellemzően alfahím típus, aki állandóan felvág mindennel, ami csak a keze ügyébe kerül. Egy bizonyos pontig megvoltam saját lakás, autó nélkül, mert sajnos olyan világot élünk, tisztelet a kivételeknek, ha nincs ez vagy az, szóba sem állnak veled. Szerencsémre legyen mondva, hogy minderre kiadni nem esett nehezemre. Nem egy palota, viszont később öten vagy hatan is élhetünk benne. Az autó vigyen el A-ból B-be, amit észszerű keretek közt fenn lehet tartani. Mindez nem az ölembe hullott, hanem megdolgoztam érte.
A legtöbb esetben ahol volt fényképcsere, elérhetőségek váltása, az utolsó héten, napon órában, sőt utolsó percekben lemondták a randit, a legkülönbözőbb kifogásokkal. Ide nem teszek felsorolást, mert annyi volt. Ez van, gondoltam, talán soha nem lesz barátnőm, aki nélkül elképzelhetetlennek tűnt a boldog, nyugodt élet. Kezdtem épp feladni a dolgot, amikor nem várt meglepetésbe szaladtam.
Írogatni kezdett nekem egy lány, aki kivételesen nem hajtott el. Minden levele érdeklődő volt, és várta, hogy találkozzunk. A randin meglepően könnyen ment minden, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Nem érdekelt, hogy két évvel idősebb, és az sem, amikor később bevallotta, hogy korábbi kapcsolatából van egy gyermeke. Nem zavart, kiderült, hogy akitől a gyereke van, amint megtudta, hogy mi lesz, nem akarta vállalni a felelősséget, kilépett a kapcsolatból. A többi férfi, akivel utána ismerkedett, és megtudták, hogy mi a helyzet, ők is szinte azonnal otthagyták. Arra kértem, hogy hozza nyugodtan el a gyermekét, aki legalább annyira jó teremtés, mint az anyja. Fél év múlva hozzám költöztek, a szülei azonnal elfogadtak, az enyéim is őket, így most már nem állhat semmi a boldog, nyugodt életünk útjába. Hárman vagyunk, nemsokára öten leszünk.”
Hogyan lehet minél nagyobb esélye valakinek a netes társkeresőkön?
Minél több információt osztunk meg magunkról a rendelkezésre álló karakterek számában, annál inkább olyanok találnak meg a leveleikkel, akikkel lehet közös téma. Például ha valakinek a hobbija a biciklizés, akkor mindenképpen írja le, esélyes, hogy a levelezőpartnerei olyanok lesznek, akik nem utasítják el az érdeklődési területet. Ha van kisállata, akiről nap mint nap gondoskodik, szintén szerepeljen a leírásban, és ha családszerető valaki, azaz sokat utazik a nagyszülőkhöz, szülőkhöz, jó, ha a leírásban is benne van. Ahogy mód van rá, a beszélgetést tereljük a személyes találkozó felé, a randitól pedig az égvilágon semmit ne várjunk. Annál nem több az egész, mint amikor egy haver haverjával találkozunk, vagy valaki bemutatja az új kollégát a munkahelyen. Lehet, hogy a randipartnerünk rokona vagy valamelyik barátnője lesz végül a tuti befutó, ezért is érdemes szépen elbúcsúzni akkor is, ha egyáltalán nem volt szimpatikus.
A legtöbben nem küldenek üzenetet azoknak, akik valóban tetszenek nekik, ennek valószínűleg az is az oka, hogy arra várnak, mások írjanak először. A bátor kezdeményezés általában jutalommal jár, minél több olyan profilú embernek küldünk üzenetet, akik valóban szimpatikusak, annál nagyobb az esélye annak, hogy mihamarabb találkozunk valakivel személyesen. Az online ismerkedést rögtön kövesse az offline találkozó, akkor is, ha jobb érzés csak egy like-ot kapni, és félünk a személyes találkozótól. A like gomb érkezése az agyban a dopamin szintet megemeli, és ez bizony addiktív is lehet, beérhetjük csak ennyivel.
A csalódások természetesen benne vannak a rengeteg lehetőségben, jó, a van egy barát, aki végigkíséri a kudarcélményeket, akivel meg lehet beszélni a béna randikat, akivel lehet nevetni a szürreális szituációkon. Az egyéjszakás kalandok is a netes randizások velejárói, ha a kalandozásnál nem akarunk többet, akkor ezt is írjuk le a bemutatkozásban, ne legyen félreértés. A kutatások szerint a férfiak kevesebb erőfeszítést tesznek azért, hogy valakivel beszélgessenek, ezért ha akad egy pasi, aki szívesen levelezget, nagyobb eséllyel találhat magának párt.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
