Megcsalt a pasim! Eleinte távkapcsolatban éltünk, egyre nehezebben bírtuk, aztán beköltözött hozzám és a szüleimhez. Egy-két hónapig egészségügyi problémák miatt nem tudott munkába állni, megtakarított pénze nem volt, úgyhogy nekem kellett eltartanom. Akkor nem éreztem ezt nyűgnek, úgy voltam vele, hogy nem baj, az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Aztán ahogy elkezdett dolgozni, jöttek a problémák: hogy neki nem tetszik ez, nem tetszik az, és sorra váltogatta a munkahelyeit. A pénz kevés volt, hiába segítettek a szüleim. Én a gyerekük vagyok, nyilvánvaló, hogy engem «eltartottak». Tőle sem kértek soha semmit, pedig az már érthetőbb lett volna. Sajnos így is kevés volt a pénzünk, hogy az otthoni költségekbe nem kellett beszállnunk. Fiatalok vagyunk, és egyáltalán nem tudtuk ezt megélni, nem jártunk sehova a bolton kívül. Nagyon sokat veszekedtünk, ő nagyon alpári módon tudott velem beszélni, de valahogy mindig elnéztem neki, pedig nem kellett volna, az első ilyen után el kellett volna küldenem.
A megcsalás témájában újabb olvasónk, Gyöngyi írt nekünk, ő a megcsalt fél szemszögéből mutatja meg, hogyan jutott el a párkapcsolata odáig, hogy a pasija megcsalja. A levele lejjebb olvasható, mint látható, ő is – hasonlóan más nőkhöz – érezte, hogy valami nem stimmel, nyomozgatni kezdett, levéltitkot sértett meg, majd lebuktatta a férfit. Annak ellenére, hogy már az elején tudta, szakítania kellene a férfi alpári stílusa miatt, kitartott a férfi mellett.
„Egy idő után éreztem, hogy valami nincs rendben. Elkezdtem nyomozgatni utána, interneten webkamerás szexelős oldalakat nézegetett, és találtam is bizonyítékot képpel együtt, amiből kiderült, hogy ő is ezt csinálta idegen lányokkal. Ekkor ki is akartam rakni, de jött a lelki terror, és itt maradt. Megígérte, többet nem lesz ilyen. Utána még egyszer megcsinálta ezt, én ugyanúgy megbocsátottam neki. Természetesen hittem neki, utána nem veszekedtünk jó darabig, nem is nyomoztam utána. Aztán egy nap úgy alakult, hogy egyedül maradtam otthon. Kíváncsiságból megint megnéztem az előzményeket, beléptem a Facebookjára. Olyat találtam, amitől szinte sokkot kaptam. Egy lánnyal beszelt olyan dolgokat, amiből egyértelműen kiderült, hogy megcsalt. A lány kamu profilról írogatott neki, de az üzenetekben ott volt a lány valódi neve. Egyből rájöttem, ki az. A boltból, ahol napi szinten vásároltam, az egyik kasszás kislány. Akit az én párom állandóan elhordott mindennek, de csak úgy. A legszebb az, hogy a lánynak is vőlegénye volt. (És még van is, mert visszafogadta a párja, hiába mondtam el neki mindent, és magától is rájött dolgokra).
Tehát minden nyilvánvaló volt, és az én párom ennek ellenére is tagadott mindent. Ez undorító dolog volt tőle, még ha magamat nem is nézem. A szüleim ugyanúgy bántak vele, mintha ő is a gyerekük lett volna. Az volt a mentsége, hogy azáltal, hogy kevés volt a pénze, nem érezte magát férfinak, és kellett a visszajelzés. Könyörgöm, volt olyan, hogy én sem éreztem magam nőnek, de mégsem feküdtem más férfiak alá! Sőt, szóba se álltam senkivel. És az ilyen mondja, hogy szeret? Akkor mit csinálna, ha nem szeretne? Azóta hazaköltözött, de mindig keres, nem győz szerelmet vallani, pedig még a szeretőjével váltott üzenetekben is szerepelt, hogy nem szeret. Ezek után soha nem tudnék bízni benne. Ha csak lemenne a boltba, vagy a kutyát kivinné, szerintem agyvérzést kapnék, mert azt sem tudnám elhinni, amit kérdez.”
Mit lehet tenni?
A párkapcsolatok első időszaka után, amikor lecsendesedik a rózsaszín felhős szerelem, megmutatkozik mindenki igazi arca. Az olvasói levél elején ott van a sorok közt, hogy a párkapcsolat dinamikája nem éppen a legjobb irányba mozdult. A férfi kiszolgáltatottá vált anyagilag, először azzal, hogy a lány szüleihez költözött, ott eltartották, majd hiába kezdett el dolgozni, azzal sem tudta megteremteni azt az egzisztenciát, amiben férfiként érezhette volna magát. Ezt feltehetően agresszív kommunikációval vezette le a hozzá közel állókon: az olvasó lelki terrornak írja le mindazt, amit a férfitól kapott. A veszekedések odáig is fajulhatnak, hogy az egyik fél minősíti a másikat, érzelmileg sakkban tartja és szó szerint rákényszeríti arra, hogy vele maradjon.
Egyértelműen látszik, hogy a választott férfi nem éppen a kiegyensúlyozott, harmonikus, boldog szerelemre törekedett, amiben igyekezett mindent megadni a társának a közös élethez.
A megoldás egyértelműen a szakítás és minden kapcsolat megszakítása, viszont ezt már akkor meg kellett volna lépni sajnos, amikor először látszott, hogy agresszív a kommunikációja és lekezelően bánik a szerelmével. A facebookos ellenőrizgetés egyfajta lelki állapotot takar, ilyen szituációban szinte egyértelmű, hogy a kutakodó fél találni fog valamit, a tényleges megcsalással szembesült. A fájdalom, a megcsalás utáni hajcihő, amibe még a szerető vőlegénye is belekeveredett, elkerülhető lett volna, ha a nő időben lép és szakít, még ha nagyon fájdalmas is. Düh, csalódás, fájdalom és szomorúság olvasható a levélben, ami tökéletesen leírja, milyen is az, amikor rosszul választunk, de félünk szembenézni ezzel.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
