Gyerekkoromban szabad életünk volt, a testvéremmel ökörködtünk reggeltől estig, eljátszottuk anyámékat, a barátaikat, akik esténként átjöttek és a demizson köré gyűltek
– mesélte a Viasat3 műsorában Bödőcs Tibor.
Innen jöhetett különleges képessége az emberek utánzására, amiből gyakorlatilag ma is él. Sokat mesél családjáról, anyukája iskolaigazgató volt a helyi iskolában, így előfordult, hogy anyjától vitt haza intőt a gyerek, amit aztán az apja aláírt. Ahogy visszatekint gyerekkorára, a lázadás szó jut eszébe, mint legmeghatározóbb emlék: mindig muszáj volt kiállnia az igazáért.
Kicsit frusztrált a beszélgetés miatt, sokszor megkapta, hogy miért nem vicces egy interjúban, és miért nem komolyabb az életben. Sokan azt vágták a fejéhez, hogy több van benne annál, mint hogy a viccekből éljen. Mivel az irodalom komoly szerepet kap az életében, nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a magas irodalom és a kocsmafigurák, mindennapi élet figyelése közt, de sikerült.
Azt is elárulta, hogy színész akart lenni, de Marton László nem vette fel a főiskolára, így beleragadt a parodista szerepbe. Humoristaként azonban előfordult vele, hogy egy-egy fellépés végén összetört.
Úgy éreztem, hogy kész vége van, ez tök szar volt, nem vagyok jó. Nyilván ezt már tudom kezelni, de ha új műsort kezdek, ott a félelem, hogy tudok-e újat mondani. A hétköznapi életben viszont nincs igényem arra, hogy szórakoztassak másokat.
Kiemelt kép: VIASAT3/Labancz Viktória
