Nagyjából három évvel ezelőtt minden ok és előzmény nélkül kihullott a hajam, szempillám, szemöldököm, konkrétan mindenem, ami azóta sem oldódott meg, és nem kapok választ, hogy miért. Ő már kopaszon ismert meg, így fogadott el és elhitette velem, hogy így is szép és vonzó nő vagyok. Az önbizalmam és önértékelésem soha nem volt a helyén, de mellette kiegyensúlyozottnak éreztem magam. Egy ideig. Az önbizalomhiányból adódóan nagyon féltékeny voltam szinte mindenkire, ami miatt ő hazudozni kezdett nekem. Konkrétan egy láncreakciót indítottam be ezzel. Én féltékeny voltam, ő hazudozott, én csúnyán beszéltem vele, ő még többet hazudott. Két és fél évig alkottunk egy párt.
Olvasónk, akit nevezzünk Blankának, olyan férfiba lett szerelmes, aki elzárta őt a barátaitól, a családtól. A férfi arról is hazudott neki, hol dolgozik. Amikor Blanka szakítani szeretett volna, a férfi öngyilkossággal fenyegetőzött, és azóta sem hagyja, hogy olvasónk kilépjen ebből a kapcsolatból. Sanszos, hogy olvasónk egy pszichopátiás személyiségjegyekkel bíró férfibe zúgott bele, így történhetett meg, hogy a lányt, akinek az önbizalma a kopaszsága miatt a föld alatt állt, a barátai sem segítették.
„A barátaim elfordultak tőlem és minden találkozásnál csak az észosztást kaptam tőlük, hogy depressziós vagyok és magamba fordultam, amivel nem segítettek a helyzetemen, csak még szerencsétlenebbnek éreztem magam. Hátat fordítottak nekem, én pedig egy idő után megszakítottam velük minden kapcsolatot. Az idő alatt, amíg én nem beszéltem a barátaimmal, a szerelmem hazudozott nekem, egy ilyen alkalommal például nálam aludt volna, de azt mondta, azért nem tud jönni, mert az apja rosszul lett és az ügyeletre kell vinnie. Később kiderült, hogy az én barátaimmal ment el bulizni.
Olyan hazugságokat talált ki, amik számomra ép ésszel felfoghatatlanok. Amikor gyanús lett valami, kérdőre vontam, azt hittem, ha én őszintén kommunikálok vele, majd ő is ugyanígy tesz. Rábeszéltem, hogy keressen munkát, mert már az eljegyzés és a családalapítás is szóba került. Szerettem volna hinni neki, de valahol mindig kételkedtem a szavaiban. Odáig fajultak a dolgok, hogy szinte minden hétvégén a barátaimmal ment bulizni, egyre kevesebbet találkoztunk, és minden ilyen alkalmat hazugsággal palástolt.
Egy hónapon át arról sem mondott igazat, hogy hol dolgozik, amit nem tőle tudtam meg, hanem a nővérétől, és kiderült, még abban is hazudott, hogy hol lakik. Gyanús lett nekem, hogy egy hónapon belül öt olyan ismerőse lett, akik ugyanannál a cégnél dolgoznak, de nem ott, ahol úgy tudtam, hogy dolgozik. Miután beszéltem a nővérével, természetesen kérdőre vontam, sajnált mindent, azt állította, én vagyok élete szerelme, és szeretne mindent megbeszélni. Az lett a vége, hogy újra elment a barátaimmal bulizni, de ezúttal egy képet is raktak fel arra a bizonyos közösségi oldalra. Ezután még három héten át bulizni járt, amit én újra és újra a közösségi oldalról tudtam meg és ami idő alatt természetesen nem találkoztunk. Mindig azzal áltatott, hogy megbeszélünk mindent, én vagyok neki a legfontosabb, és nélkülem nem tud élni. Összetörtem.
Amikor kétségeim voltak, mindig a családját igyekezett rossz színben feltüntetni előttem, hogy például most azért nem tud jönni, mert az anyja nem engedi el, vagy éppen a szülei veszekednek vele. Több alkalommal, öngyilkossággal fenyegetőzött. A barátaim ekkor már próbálták felvenni velem a kapcsolatot. Megtudtam tőlük, hogy az az ember, akivel az életemet akartam leélni, azt mondta nekik, hogy nem mer velem szakítani, mert attól fél, hogy öngyilkos leszek, hogy már több alkalommal is a sínekről szedett össze, hogy elmebeteg vagyok, és éppen hol együtt vagyunk, hol nem és fel akart szedni egy másik nőt. Ez idő alatt nekem újra és újra azt ecsetelte, hogy mennyire szeret, és hogy hamarosan összeköltözünk.
Próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, utazgattunk, igyekeztünk több időt együtt tölteni — bár szerintem ekkor a szülei már úgy hitték, nem vagyunk már együtt. Húsvétkor el sem mehettem hozzájuk, az apját fel sem köszönthettem a születésnapján, amire csak cifra hazugságokat kaptam magyarázatként.
Odáig jutottunk, hogy bár próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, ő a szemem láttára akart felszedni egy másik nőt, azt, akivel bulizni járt és azt, akivel a barátaim akarták összehozni. Természetesen ő tagadott mindent, engem igyekezett rossz színben feltüntetni, hogy csak beképzelem, csak beszélgetni akar valakivel, és én a világon mindenkire féltékeny vagyok. Még ezek után is úgy voltam vele, hogy igen, én szeretem ezt az embert, vele akarom leélni az életem, és hozzuk helyre. Aztán hirtelen minden még rosszabb lett.
Elkezdte a munkájára fogni, hogy miért nem találkozunk, ami abban csúcsosodott ki, hogy három héten át a telefont sem vette fel. Aztán egyszer csak felhívott, hogy valaki pletykál róla valamit és majd elmondja, de most nem tud beszélni. Még aznap felvette velem a kapcsolatot egy férfi, aki közölte velem, hogy a barátomnak hónapok óta viszonya van az ő menyasszonyával, gyereke anyjával, és ott tartanak, hogy közös házat keresnek. Ez a bizonyos hölgy ott dolgozik, ahol az én barátom. Másnap elmondtam mindent neki, aki elmebetegnek állította be ezt a férfit és hogy hazugság az egész, illetve hülye vagyok, hogy hiszek neki. Még azon a héten szakítottam vele, amit SMS-ben kellett megtennem, mert addigra már egy hónapja nem találkoztunk és a telefont sem vette fel nekem. Hitegetett, hogy eljön és megmagyaráz mindent, ami azóta sem történt meg. Még mindig azt állítja, hogy nem igaz az egész, hogy nincs senkije, hogy eljön és megbeszélünk mindent és szerinte meg tudnánk oldani a kapcsolatunkat.
Mikor elmondtam neki, hogy nyitok a világ felé – mert amíg részese volt az életemnek mindentől elzárt –, két felvonásos színdarabban féltékenységi rohamot játszott, és azt mondta, nincs élet nélkülem, én jelentettem számára az életet, és öngyilkos lesz, számára így nincs értelme semminek. Furcsa volt, hogy mindig csak munkaidőben lehet elérni, hogy munkaidő után elérhetetlenné válik, soha nem otthonról hív, már ha felhív. Jelenleg ott tartunk, hogy azt mondja, engem szeret, velem akar lenni, továbbra is tagad mindent és én vagyok a hülye, hogy kérdőre vonom, hogy magyarázatot szeretnék.
Egyik nap véletlenül felhívott a zsebéből, végighallgattam, ahogy egy munkatársának ecseteli, hogy jelenleg ennél a nőnél laknak és a következő hétvégén költöznek abba a házba, amit a szülei vettek. Ezt azzal magyarázta, hogy nem nekem hazudik, hanem a munkatársának és rosszul esik neki, hogy kételkedem a szavaiban. Még mindig várom a magyarázatot, hogy találkozzunk végre, de kezdem belátni, hogy ez soha nem fog megtörténni. Úgy hittem, vele fogom leélni az életem. Soha senki nem mondta neki, hogy borzalmas módon viselkedik velem és változtasson, hogy betegesen hazudozik és talán megpróbálhatna csak egyszer igazat mondani nekem.
Tiszta szívből és őszintén szeretem még mindig. És igen, tudom, hülye vagyok. De talán ez a szerelem. Tiszta szívből, őszintén és feltétel nélkül szeretni. Hát ilyen az én párkapcsolatom, egy szappanopera, tragikomikum. A Barátok közt című sorozatban nem tudnának ilyen forgatókönyvet írni. Nem képes elengedni és nem képes megmagyarázni semmit.
Mit lehet tenni?
Amikor egy párkapcsolatban az egyik fél túlságosan féltékeny, akkor egyértelmű, hogy vörös zászlót látunk, ami azt jelzi, biztos, hogy a kapcsolat nem fog működni. Nem a féltékenység miatt, hanem az önbizalomhiányból eredeztethető félelem miatt. Olvasónk pechére olyan férfiba szeretett bele, aki úgy játszadozik vele, ahogy nem szégyell, húzd meg, ereszd meg játék ez, amiben minden vita arról szól, kinek van igaza.
A folyamatosan öngyilkossággal fenyegetőző férfi, aki teljesen elzárta a lányt a szeretteitől, egyértelműen bántalmazó fél, akkor is, ha tettlegességig nem fajult a helyzet. Ez a levél sajnos a tipikusnak mondható lelki bántalmazásról szól.
Adott egy érzelmileg kiszolgáltatott nő (kopaszsága és szőrtelensége miatt), aki egy ragadozó kezei közé került, aki elhitette vele, együtt élik le az életüket. A férfi elzárta mindentől és mindenkitől, éli világát, miközben képtelen felelősséget vállalni a tetteiért, a sarkára állni, és szakítani. Ehelyett eltűnik hetekre, öngyilkossággal fenyegetőzik, és mindenkinek hazudik, hogy önmagát jó színben tüntesse fel. A szituációból csak akkor lehet kimászni, és egészséges lelki életet élni, ha olvasónk, Blanka erőt vesz magán, és igyekszik minden függőségét a férfival szemben megszüntetni. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha lépésről lépésre dolgozik azon, hogy önbizalmát és önértékelését növelje. Ebben szakember, szexológus, szexuálterapeuta, pszichológus is tud segíteni. Nehéz lesz, nagyon nehéz, mert a férfi minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy ezt a helyzetet fenntartsa.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
