Október 13-án, pénteken debütál Alecia Moore, azaz Pink új albuma Beautiful Trauma címmel. Az énekesnő augusztusban vette át a Vanguard díjat a VMA gálán, ahol megható és szokatlan beszédet mondott, mely azóta óriási sikerrel terjed az interneten. Néhány héttel később a The Guardian újságírója beszélgetett Pinkkel egy kaliforniai hotelszobában a sztár életéről és persze az új albumról.
A VMA-beszédben 7 éves, Willow nevű lányáról beszélt, aki egy nap iskolába menet azt mondta, hogy ő a legcsúnyább lány világon, úgy néz ki, mint egy fiú hosszú hajjal. Pink nem ijedt meg, hanem készített egy prezentációt a kishölgynek David Bowie-val, Prince-szel, Annie Lennoxszal, Freddy Mercury-val és más androgün popsztárokkal, hogy megmutassa neki, a világban többfajta szépség létezik, és nem kell megváltoznia ahhoz, hogy szép legyen. A beszéd az egész világot megérintette, kivéve egyetlen embert, Willow-t, aki egy furcsa különcnek tartja anyját.
Pink mindig is behatárolhatatlan eleme volt a popzene világának, sosem elég letisztult ahhoz, hogy igazi csillag lehessen. A “Can’t take me home” album egy erős R&B-s kezdés a ‘90-es évek végén, mégis alulértékelt maradt. A Missundaztooddal letette a névjegyét az asztalra: naplóbejegyzésszerű szövegek fesztiválrock aláfestéssel, ekkorra már mindenki tudta, milyen az a pinkes stílus.
Magát Pinket viszont még mindig nem tudjuk hova tenni. Korai zenéjében lázadó, drogos tinédzser volt, akit egyik osztálytársa anyukája sem fogadna szívesen a házában. Majd hirtelen egy 38 éves, monogám kapcsolatban élő, kétgyermekes anyukát látunk, aki a turnéin buli helyett parkokba és kiállításokra jár, kábítószert pedig 15 éves kora óta nem fogyasztott.
Egy igazi szarházi voltam, senki nem akarta, hogy a gyerekével barátkozzak. Én voltam, aki meglóg, aki bajba kerül, aki nem tudja befogni a pofáját. Most pedig minden anyuka imádja, hogy a lánya kedvence vagyok. Változik a világ.
Hetedik albuma, a Beautiful Trauma ugyanazt a vallomásos stílust követi, mint az eddigiek, és több számot is házasságával kapcsolatos problémáknak szentel. Férjével, Carey Harttal 11 éve élnek együtt, és ez a kapcsolat korántsem felhőtlen.
Vannak pillanatok, amikor ránézek, és azon gondolkodom, hogy ő a leglogikusabb, legstabilabb ember, akit ismerek, olyan, mint egy kőszikla. Jó ember, jó apa, mindig is tudtam, hogy jó apa lesz. Aztán megint ránézek és… Sosem kedveltelek. Nincs benned semmi, ami tetszik. Semmi közös nincs bennünk. Nem szeretem azokat a hülyeségeket, amikért te odavagy. Nem is akarlak többet látni. Aztán 2 hét múlva megint tök jól mennek a dolgok.
Aztán arról mesél, hogy vannak időszakok, amikor egy éven át egyáltalán nincs szex. Amikor azon gondolkodsz, hogy végleg vége? Hogy akarod még őt egyáltalán, vagy ő akar téged?
A monogámia folyamatos munka. De ha dolgozol rajta, egyszer csak működni kezd!
Pink mindig is őszinte volt dalszövegeiben, akár a magánéletéről, akár a drogokról, akár a szülei válásáról volt szó. Azt is megírta, mikor ideiglenesen szétmentek a férjével, és fogalma sem volt, hogy mi lesz. (Újra összejöttek, mikor felkérte, hogy szerepeljen egy videójában.) Úgy hívja ezt, hogy “kihányja az igazságot”, hiszen az nem mindig épp a legszebb oldalát mutatja az életnek.
Amikor a Family Portrait kijött, egy nap egy rajongó jelent meg Pink ajtajában egy levéllel. Leírta benne a borzalmakat, amiket átélt, és megköszönte Pinknek, hogy zenéjével átsegítette életének legnehezebb időszakán, hozzátéve, hogy már biztosan megölte volna magát, ha nem tud a dalaiba kapaszkodni.
Kezdtem felismerni, hogy minél sebezhetőbb, minél kiszolgáltatottabb vagyok, annál őszintébben tudom átadni ezt a szégyenletes szart, ami viszont eljut másokhoz. Ez nekem egy terápia, míg más valaki is nyer belőle. Ez az egyetlen, ami nekem számít, nem a sok díjátadó meg magazincímlap. Azok sosem mozgattak meg.
Az új albumot a világban történő szomorú eseményeknek címzi, nem kifejezetten politikai felhanggal, de szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy rengeteg rossz történik a világban, és folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat, hogy maradt még jó, sőt több a világban a jó.
Bár a rosszlány szerepből kinőtt, és a szülőknek sem kell félteniük a gyermekeiket tőle többé, azért valódi önmagából nem tud teljesen kibújni:
Máig örömet okoz, ha balhét csinálhatok. Van egy részem, ami igazán romlott.
Kiemelt kép: instagram/ @pink
