Név nélkül írok arról a képtelen helyzetről, amibe keveredtem. Döntés előtt állok. Az a helyzet, hogy a férjemmel már 6 éve vagyunk házasok, és jó ideje magával viszi a fürdőszobába a telefonját. Ha kint hagyja az asztalon, akkor lefordítja a képernyőt, folyamatosan lenémítja, azelőtt ilyesmit nem csinált. Egyik éjjel, amikor fájt a fejem, és felkeltem, hogy gyógyszert vegyek be, az előszobában találtam a telefonját. Próbáltam belenézni, de más a jelszó, eddig a születési évemet használta.
Renáta ezekkel a sorokkal kezdte levelét, amit a 24.hu randiblogjának, az Így jártamnak küldött. A levele lent teljes egészében olvasható — mondhatni szinte sablonos a története, hogyan bukott le a férje. A Renáta természetesen álnév, kérte, hogy szeretné megőrizni névtelenségét. Annál is inkább, mert bár a férje lebukott, de az olvasónk még nem szembesítette azzal, hogy tudja, mi történik a háta mögött.
„Egyre gyanúsabb lett az egész, teljesen paranoiás lettem, és tegnap, amikor zuhanyzás után kijött a kádból, direkt úgy intéztem, hogy ki kelljen jönnie onnan a telefonja nélkül. Bementem hozzá és felkínáltam magam, de kiviharzott, hogy hagyjam békén most a szexszel, fáradt. A telefonja ott maradt, micsoda véletlen, éppen nem volt lezárva, így hát belenéztem. Egy bizonyos Zsófitól számtalan üzenetet találtam, mondanom sem kell, hogy a csaj szelfiket küldözgetett magáról, igen pikáns képeket láttam. Gondolom, a férjem eljátszadozott magával a képekre a zuhany alatt.
Okos asszony módjára befogtam a számat, elvégre a jó asszony félrenéz, nem? És most úgy teszek, mintha semmit nem láttam volna, de egész éjjel nem aludtam, fogalmam sincs mit tegyek. Kérdezzem meg, hogy na és mi van Zsófikával? Egy ilyenért rúgjam fel a házasságomat? Tartsak én is szeretőt? Beszéljem meg vele? Ha leülök, és elmondom, mit tettem, akkor rosszabb lesz a helyzet. Ha kimondjuk, hogy mi történik, akkor már tényleg valóságos lesz az egész. Rémálom. Pedig amikor megismerkedtünk, úgy álltunk az oltár elé, hogy csak egymással képzeljük el az életünket.
Gyerekünk nincs, kétszer is elvetéltem, egyelőre nem próbálkozunk. Kilenc éve ismerjük egymást, én 31 éves vagyok, ő 37. Mindketten ugyanabból a Tisza menti faluból jöttünk Pestre, ezer és egy dolog tart minket össze. Amikor randizni kezdtünk, maga volt a kedvesség és törődés, mostanra teljesen kihűlt a kapcsolatunk. De nem hiszem, hogy így kellene megoldanunk a problémáinkat.”
Mit lehet tenni?
A kíméletlen őszinteség sem megoldás, és az sem, ha kígyót-békát üvöltünk a másik fejére. Ha a feleség szeretné megmenteni a házasságát, akkor figyelembe kell vennie, hogy a vetélések, a babák elvesztésének traumája meglátszik a kapcsolatukon. Hosszú távon a párterápia segíthet,
A férjjel érdemes leülni és beszélgetni a házasság változásáról, olyan helyszínen, ami a megismerkedésük szép napjain mindkettőjüknek fontos volt. A kedvenc étterem, tópart, bármi, amihez szép emlékek fűződnek szóba jöhet. Figyeljünk arra, hogy a beszélgetés ne arról szóljon, hogy mindennek lehordjuk a másikat, hanem arról, hogy válságba jutottak, változtassanak-e vagy váljanak el békével. A szeretőt, a pikáns képeket és a telefonos nyomozást nem érdemes felhozni, feltehetően a férj agya kapcsolni fog. Ha merev ellenállásba ütközne a feleség, akkor egyértelműen tudja a választ a kérdésére, szakítson-e vagy sem.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
