Távol álljon tőlem a gyanúsítgatás, hogy Gabónak nincs bérlete a Nemzeti Galériába, de azért na, valahogy biztos mindig otthon hagyja. Legalábbis a velencei kirándulása a nőjével éppen olyan, ahogy azt elképzeli. Pumped Gabó kinézi a Modern Művészetek Múzeumát, aztán mesél Áginak, mi fán terem a szobrászat. Tökéletes lezárás a Pumpedékhez.
Gabónak Velence egyet jelent az Assassin’s Creeddel. Ilyet már látott, és erre büszke.
Ez az Assassinoknak a kastélya, kicsim. Ide templomos be nem teszi a lábát.
– mondta a csajának, ahogy beléptek a kapun. Aztán pár pillanatra elfelejtette, hogy itt most ő az idegenvezető, és nem 5 éves.
Nem szabad hozzáérni? Én hozzáértem.
Nem mintha én nem néztem volna meg, hogy kié a mellszobor (Adolfo Wildt), de Gabó mégiscsak a legrosszabb tárlatvezető a világon. Vagy a legjobb, nézőpont kérdése.
Nézd meg, ez a néni milyen búval baszott!
Aztán megérkeztek a Rodin-terembe. Gabóból gejzírként tört fel a kultúra.
Ismered ezt a szobrot, ez egy kurva híres szobor amúgy. Meg is fogdosom.
A nőjének pikkpakk elmesélte, hogy ez a szobor mondta, hogy gondolkodom, tehát vagyok. A gondolkodó férfi pedig éppen azon gondolkodik, hogy hogy fogja befűzni a csajokat. Na, ezt überelje egy művészettörténész, ha tudja.
A Pumpedék utolsó részét az RTL Spike-on láthatja hétfőn este 10-től.
