A Netflix április végén kijött új sorozata, a Las Chicas del Cable (Cable Girls) elsőre tűnhet feminista üzenetnek, erős mai párhuzammal, egy spanyol Gatsbynek, vagy egy netflixesített szappanoperának. Az első két rész alapján viszont – a maga egyszerűsége ellenére – mind a három műfaj jól áll neki.
Az alapsztori szerint az 1920-as évek Madridjában járunk, amikor még a nőknél nem volt szokás dolgozni. Maximum a konyhában lehetett valaki független és erős. A történet pedig éppen azokról a fiatal nőkről szól, akik nem elégednek meg a feleségszereppel, dolgozni, élni akarnak a házimunka helyett. Itt jön a képbe Lidia, a sorozat Jeanne d’Arc-ja, aki egy véletlen gyilkosság miatt kényszerül lepaktálni a rendőrfőnökkel.
A korrupció bár kicsit bénán, de elvezet oda, hogy Lidia Madrid legnagyobb telefontársaságánál kössön ki. Elvileg a cégtől kéne lopnia, úgyhogy trükkösen, álnéven felveteti magát a lányok közé, majd találkozik a gyerekkori szerelmével, aki történetesen a vállalat igazgatója. Gyakorlatilag a telefonos állás az egyetlen menekülőút a nőknek. Na most eddig tiszta szappanopera, mintha egy pillanat sem telt volna el a Paula és Paulinák óta, csak az ország és a korszak más, de a hátradöntős csókjelenetek megmaradtak.
Ugyanakkor kár lenne ennyivel elintézni a Cable Girlst, mert a nők szemszögéből mutat be egy férfiak uralta világot. Végre kiszakadtunk Amerikából, nem New York a helyszín, hanem Madrid, ahol lehet, hogy felszínes karakterek küzdenek a függetlenségért, de ettől még megvan a sorozat hangulata. A főhős, Lidia ráadásul egy igazi malénai alkat, küzdő típus, aki hasonlít is Monica Belluccira. Formálja a nőideált, vékony helyett formás, és persze egyből minden férfi a tenyeréből eszik. Blanca Suárez eddig csak spanyol filmekben játszott, a Netflixes piac lehet számára az igazi áttörés.
A sorozat tényleg a legtöbb szempontból nem akar több lenni, mint egy darálható töltelékprogram esős napokra. Az egyetlen, amit nem feltétlenül kellett volna erőltetni, az az, hogy mintha Baz Luhrmann nagy Gatsbyjét akarták volna utánoznia készítők. A bulik egyszerre játszódnak 1928-ban, és egyszerre a 21. században.
És az is biztos, hogy túlságosan csillog mindenki, nem hiszem, hogy az igazi, átlagos 20-30-as éveket mutatja a Cable Girls, sokkal inkább egy kirakatot, de annak szép.
