Mennyire fontos számodra a kritika, amit a környezetedtől kapsz?
Amikor a szegedi televíziótól felkerültem egy országos csatornához, hirtelen rengeteg véleményt kaptam, főleg a külsőmmel kapcsolatban, hiszen ahhoz mindenki úgy érzi, hogy ért. Olyan banálisnak tűnő dolgokra gondolok, hogy az egyik szín remekül áll, a másik borzasztóan, nagyon jó összefogva a hajad, borzalmas összefogva a hajad, satöbbi. A folyamatosan egymásnak ellentmondó visszajelzések miatt egy időre nagyon elbizonytalanodtam, pedig általában határozott és karakán ember vagyok. Egy idő után annyira zavart ez a bizonytalanság, hogy húztam egy vonalat, és eldöntöttem, hogy ki az a három ember, akinek a véleményére ebben a kérdésben adok. Sok embert kizártam ebből a kérdésből. Meghallgatom őket természetesen, de a döntést nem befolyásolják. Ez például az anyukámra is vonatkozik, mivel ő túlzottan elfogult velem kapcsolatban. Ő mindig a kislányát látja, nem pedig a műsorvezetőt.
Időnként te is túlzottan önkritikus vagy?
A mai napig vannak olyan helyzetek, rosszabb napok, vagy vita utáni időszakok, amikor igen. Ha valami nem sikerül igazán jól, én is önbizalomveszetté, önkritikusabbá válok.
Ez hogyan nyilvánul meg a magánéletben és a munkában?
A munkában kifejezetten használom az önkritikát, ez kezdettől fogva eszközöm, hiszen ha konstruktívan állunk hozzá, remekül működik. Sokszor visszanéztem magam a múltban, és még most az új műsoromban is, hiszen a legjobbat szeretném kihozni magamból. Úgy gondolom, ha jobb vagyok, a néző is jobbnak lát nemcsak engem, de az egész műsort is. Véleményem szerint azért, hogy az önkritika ne legyen romboló hatású, magunknak kell tennünk, és építő jellegű kritikának kell tekintenünk.
Hogyan kezeled a saját belső kritikusodat?
Ez hangulat- és helyzetfüggő, de ma már észreveszem, ha elhatalmasodik rajtam és teszek ellene. Tudatosítom magamban, hogy ez most nem valós megítélés, nem reális vélemény. Ilyenkor például elkezdek olyan zenéket hallgatni, amelyek feldobnak, és amint jobb a kedvem, jobban is érzem magam a bőrömben.
Véleményed szerint a nők mindennapjait milyen külső-belső behatások nehezítik meg?
Egyrészt azt gondolom, hogy a nőknek nagyon sok szerepkörben kell helytállniuk – anya, feleség, dolgozó ember – és nyilván ezek mindegyikében, folyamatosan megfelelni rendkívül nehéz és kimerítő. Nehéz folyamatosan egyensúlyban maradni. Ezenkívül a nemrég megjelent InSync kutatásból az is kiderült, hogy a magyar nők kiemelten kritikusak magukkal szemben, a nemzetközi átlagnál nagyobb mértékben gátol minket a belső kritikus gondolkodásmód ezeken a területeken.
