Egyetlen adás, egyelőre ennyi benyomásunk lehet az RTL Klub új tehetségkutató műsoráról. Aki látta az első műsort, az tudhatja, hogy a gyerekek – Kiss Ramónával, Oláh Gergővel, Tóth Verával, Kovácsovics Fruzsinával és Molnár Tibivel az élen – öt csapatra vannak osztva. A produkciókat háromtagú zsűri, Földes Eszter, Spáh Dávid és Geszti Péter értékeli.
Első blikkre ez a rendszer nem különbözik túlzottan attól a struktúrától, amit egy felnőtt show-ban megszokhattunk.
Nem csoda, ha a kereskedelmi csatorna új produkciója alaposan megosztotta a 24.hu olvasóit is. Egyesek indulatos kritikát fogalmaztak meg a készítőkről, esetleg a szülőkről, mások elmondták, ők mit csinálnának másként, ha a tehetségkutató rendezői lennének, és akadtak olyanok is, akik szerint a versengés igenis kell a gyerekeknek, a jelenlegi közoktatási rendszerben egyébként is jóval több kudarc és frusztráció éri őket, mint a televíziós versenyben.
Két fogócska között egy forgatás
A készségfejlesztő (ahogy a készítők nevezik) tehetségkutató felvételeit nyárra időzítette az RTL stábja, méghozzá kifejezetten azért, hogy a gyerekeket ne iskolaidőben terheljék túl. A felkészülési időszakot és a forgatásokat úgy állították össze, mint egy klasszikus nyári tábort – nyilatkozta lapunknak Rubin Kristóf, a tehetségkutató kreatív producere.
Hosszú előkészületeket követően, nagyon körültekintően terveztük meg az egész műsort, pont azért, hogy a gyerekeket ne kihasználjuk, hanem adjunk nekik egy olyan élményt, ami tényleg egy életre szól. Ez főként a kicsik, de egyébként a műsor tartalmát illetően is fontos volt, hiszen mennyivel jobb egy olyan show-t nézni, ahol a résztvevők élvezik a szereplést és csillog a szemük a boldogságtól.
A kiválasztott gyerekek hosszú heteken keresztül, minden hétköznap reggeltől este hat óráig voltak a táborban. Gyakoroltak, közösségi programokat szerveztek nekik, játszottak és ismerkedtek. A csapatkapitányok és a pedagógusok folyamatosan foglalkoztak az énekes és táncos jelöltekkel. Az óvodás korosztálynak külön, de volt, hogy egybevont órákat tartottak a nagyokkal.
Nagyobb tétje egyedül a pénteki felvételeknek volt, de a gyerekek imádták ezeket a pillanatokat is, a színpadon látott könnyek pedig – főleg a második adástól kezdve – már nem a „vereségnek”, hanem a többiektől való elszakadásnak szóltak – hangsúlyozta Kristóf.
Olyan sztorik voltak a gyerekek között, hogy azt fel kellett volna venni. Sok időt töltöttek együtt és ezáltal inspirálták egymást, buliztak, tornáztak, játszottak, legjobb barátságok és szerelmek szövődtek a hetek alatt.
Stresszfaktor a minimumon
A műsor két fő dologban különbözik a felnőtteket toborzó tehetségkutatóktól – magyarázza a producer. A gyerekek csapatban mérkőztek meg egymással, ami megosztotta a felelősséget. Ezzel a műsor készítőinek az volt a szándéka, hogy csökkentsék a szorongást és a versenyhelyzetben érzett stresszt. Plusz a csapat tagjai egy közös kalapba gyűjtötték az egyéni produkciókért járó pontokat, ezáltal, ha valaki rosszabb passzban volt, az sem jelentett gondot, mert a többiek felhúzhatták az eredményt. A pontokat pedig a csapatok mindig vitték a következő adásba.
A szombati adás a válogatás vége volt, ezért láthattak a nézők egyéni kiesést és könnyes búcsút. A szervezők ugyanakkor figyeltek a kicsik lelki világára és nem hagyták őket magukra. Sőt, a kiesett gyerekek folyamatosan visszamehettek a táborba, és ott lehettek a forgatásokon.
A második adástól, azaz jövő héttől kezdve már csapatversenyekre kell számítani, majd a döntő után, az utolsó show-ban lesz egy második verseny is, ahová minden, már kiesett csapattag visszatérhet és egyénileg is megmérettetheti tehetségét.
A szülőknek kell tudatosnak lenni
Deliága Éva gyermekpszichológus szerint a tehetségkutató szerkezetileg valóban gyermekbarátnak tűnik. A fent felsorolt megoldásokkal – mint a nyári táborszerű programok, a pontrendszer és a csapatban való megmérettetés – ténylegesen lehet tompítani egy ilyen nagy méretű verseny élét. És erre szükség is volna az összes gyermekeknek szóló tehetségkutató esetében.
A gyerekek valóban szeretnek versengeni, de azért ez nem jelent feltétlenül egyet azzal, hogy ország-világ előtt szeretnék ezt megtenni. A kicsik a saját közegükön belül, egy-egy apró momentum keretében, általában önként vállaltan versenyeznek. Olyasmire gondolok, hogy a tanterem ajtajától ki ér előbb a folyosó végéig, vagy ki szerzett több piros pontot az órán. Ilyenkor azonban nem tágul ki annyira a világ, hogy a televízióban, több millió ember szeme láttára mérje össze az énekhangját egy másik tízévessel. Itt már bejön a szülő akarata, ami nem biztos, hogy feltétlenül egyezik a gyerekével.
A kicsi gyerekeknél igencsak torzító hatású lehet a felnőttek befolyása. Tízéves korig ugyanis még a szülő az abszolút kontroll személy, vagyis a gyerek neki akar megfelelni, de ami még ennél is rosszabb, az apák és az anyák gyakran saját el nem ért vágyaikat igyekeznek beteljesíteni utódaikon – folytatja dr. Duró Zsuzsa gyermekpszichológus, tehetségfejlesztési szakértő.
A szakember szerint egy komoly versenybe való nevezéskor nem csupán a tehetség a fontos, hanem a személyiség is, ennek kialakulásához pedig időre van szükség.
A gyerekek személyisége tízéves koruk körül ér el oda, hogy már van saját önértékelésük, énképük. Ekkorra már érték őket sikerek, kudarcok, tehát viszonylag reálisan meg tudják ítélni a teljesítményüket, hiszen a környezet visszacsatolt nekik. Ilyenkor lényegesen kudarcmentesebb lehet egy nagyobb megmérettetésen való részvétel.
Deliága szerint a műsor felelőssége addig a pontig terjed, hogy a kiesőket ne engedje igazi kudarcélménnyel távozni. Ám a versenyt érintő további érzelmek kezelése, a gyerek mentális egészségének rendben tartása már a szülők feladata. Emellett, ha a nevezéssel valóban a gyermek karrierjének az egyengetése volt a cél, akkor a kicsiknek az adások után sem szabad elengedni a kezét, hanem egy életen át foglalkozni kell a tehetséggondozásukkal.
