A kisfilm elején rögtön fontos dolgok derülnek ki, például az, hogy Alföldi egyáltalán nem reggeli ember. Komolyra fordítva a szót: a volt igazgató szereti a színészi felkéréseket, amikből bár kevés van, de egyáltalán nem panaszkodik. Azt mondjuk kicsit furcsállja, hogy főleg a könnyebb darabok találják meg.
A beszélgetésből nem maradt ki a közélet és az aktuálpolitika sem. Alföldi úgy érzi, ha külföldön van, akkor sokkal jobban megérintik a belföldi hírek, és több dologgal van képben, mert ott van ideje erre. Apropó történések: elmondta,
szerinte naponta történnek olyan dolgok, amiket két-három éve elképzelni sem tudtunk volna, ráadásul mindig tudnak mindenen még egy kicsit csavarni.
Nem egészséges, hogy ilyen szinten behálózzák a történések az életét – tette hozzá. Alföldi azt is elmondta, nem akar hőbörgő szerepben működni, és azt is, hogy
Örülne, ha azok, akikkel hasonló a gondolkodása, azok nem csak “pofáznának”, hanem végre tennének is valamit, bár az is igaz, hogy szerinte az összeállás semmilyen szinten nem tud működni az országban. „Aki tud dolgozni, az már nincs itt” – jegyezte meg, majd gyorsan hozzátette, hogy ez azért enyhe túlzás.
Bár szeret külföldön lenni, az ő szakmája alapvetően abból táplálkozik, ami itt van, és más országokban hosszú távon ebből megélni nemigen lehet, és nincs is rá kereslet. Ráadásul szereti Budapestet is, D. Tóth kérdésére, miszerint vajon a város is viszontszereti-e őt, azt válaszolta: zavarba ejtően. Hogy ez miben teljesül ki? Abban, hogy máshogy szolgálják ki, mindig mosolyognak rá, megszorítják a kezét, és van egy-két kedves szavuk hozzá.
Én egy olyan generáció vagyok, aki még picit még mindig szorong a határátkelőnél; akinek ajándék és különleges az, hogy egy másik nyelvet beszél.
Azt sejtette, hogy a Nemzeti Színház vezetése problematikus lesz, de azt nem, hogy ennyire. Mint elmondta, az utolsó két és fél évben nemcsak ő, de a kollégái közül is sokan sírva fakadtak. A vezetés elméletben hiányzik neki (egészen pontosan az, hogy így lett vége, és hogy “kinyírták”), ugyanakkor viszont örül annak, hogy a csúcson ért véget, és emiatt nem is jut eszébe, hogy milyen szörnyű, hogy nem mehet be. D. Tóth kíváncsi volt arra is, Alföldi nem akar-e új színházat. Mint kiderült, mivel most van munkája (2018 végéig be van táblázva), és a karrierje is rendben van, így nem mindenáron.
Magyarországon, ha valakinek volt egy pozíciója, akkor utána az egész élete arról szól, hogy na, még egyszer valamit. Bennem is van belső késztetés, de realitás is.
Kiderült, színészkedni többek között amiatt is szeret, mert akkor kivételesen nem az ő vállát nyomja a teher, hogy egy előadás milyen lesz. Nekünk az évadból a leginkább levonható tanulság az, hogy D. Tóth Krisztával nem Ubereznénk, ugyanis vágva 35 perc alatt tette meg az Újlipótváros-Centrál Színház távot.
