Mádai Vivien komoly szülés utáni depresszióban szenvedett, a poklok poklát élte meg, miután első gyermekét hazavitte a kórházból. A műsorvezető Lamome nevű blogján írta le, hogy milyen gondolatok kavarogtak a fejében:
„Nem jöttünk ki jól. Nem tudtam, hogy érjek hozzád, mit mondjak neked, hogy tegyek veled jót. Te ezt érezted rajtam. Csak sírtál és sírtál, én pedig sírtam és sírtam. Miattad, de leginkább magam miatt. Kegyetlen, ugye? Okoltam mindent és mindenkit, de leginkább téged. Minek vagy itt? Minek kellett ez nekünk? Ki vagy Te? Mit akarsz tőlem? Nem vagyok erre felkészülve! Nem fog menni! Nem akarom, hogy itt legyél! Teher vagy és kolonc! Egy betolakodó, aki tönkretette az életemet! Nem szerettelek! A nagyi meglátta, hogy baj van. Tudta, hogy nem lesz ez így jó. És jött. Jönnie kellett.
Szerda délután a kanapén ültünk. Megetetett, pelenkázott és elaltatott. Én képtelen voltam. Kijött a szobádból, és azt mondtam neki könnyek között.
Nekem ez a gyerek nem kell! A tiéd lehet, neveld fel te! Komolyan gondoltam. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a rám szakadt felelôsséggel és azzal a mérhetetlen szégyennel, amit a gondolataim miatt éreztem. Sosem tudtalak volna bántani, de biztos voltam abban, hogy Neked nem én vagyok a megfelelő személy. Nekem pedig nem Te.
(…) Minden reggel azt kívántam, bárcsak máshol ébrednék fel. És gyűlöltem, amivé váltam, és gyűlöltem élni is. Megszűnt a motiváció, a világ, megszűntem érezni és létezni. Meg akartam halni.”
Ezután Vivien felismerte, hogy beteg és szakember segítségére van szüksége. Ahogyan teltek a hónapok, egyszer csak észrevette: elmúltak a félelmei, és ő a világ legboldogabb embere, aki már azon gondolkozik, hogy mikor vállaljon újabb babát.
“Ez olyan téma, amit minden nő szégyell. Pedig szinte mindenki átesik rajta. Ha anno elém került volna egy olyan blogbejegyzés, mint amilyet én tettem közzé, lehet, hogy segített volna rajtam. Sokkoló őszinteséggel, a lelkem legmélyebb érzéseit írtam le. Vállalom minden szavamat, és bevallom, szégyelltem magam a gondolataim miatt”
– mondta a Borsnak Mádai Vivien.
