Lukács Sándor számára a 2016-os év több szempontból is meghatározó, hiszen számos elismerése mellé átvehette a Kossuth-díjat is. A színművész 39 éve él boldog házasságban, a hosszú kapcsolat titkába pedig a Story Extra stábját is beavatta.
“Az az igazság, hogy Kernnel mi voltunk a legnagyobb csibészek. Idézőjelbe téve. Hogy is mondjam? Mindig szerettük a csinos lányokat. Rengeteg buliztunk. Olyan nem volt, hogy előadás után hazamentünk. Átmentünk a Rátkaiba a Nagymező utcába, ami szemben volt a Moulin Rouge-zsal; pontosan tudtuk, hogy a lányoknak mikor van ott szünetük. Tehát a táncos lányok mikor jönnek át a Rátkaiba a Moulin-ból, és hát szóval egy nagyon kellemes igazi legényéletünk volt, hogy úgy mondjam. És aztán egyszer csak elkapták a grabancunkat…” – viccelődött Lukács Sándor, aki közel 4 évtizede vette el feleségét, Maráci Marit.
“Persze néha azért összekapunk, de aztán mindig kibékülünk. Van tolerancia, van humor, ami nagyon fontos. A humor az borzasztó fontos a hosszabb együttléthez. Van önirónia. Szóval ezek mind szükségesek ahhoz, hogy elviseljük egymást. És mit ad isten, a feleségemmel is lassan a negyedik X felé közelítünk az együttlétben” – mesélte a színész, aki nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is szerencsésnek tartja magát.
“Minden művészeti ág közül talán a színész érzi a legintenzívebben munkájának, vagy teljesítményének a hatását. Mi ahogy dolgozunk, abban a pillanatban a visszajelzést megkapjuk. A csendből, a nevetésekből, az esetleges tapsokból az ember pontosan tudja, hogy most betalált. Már gimnazista koromban, amikor apámék elhoztak ide, egy-két előadást megnézni, már akkor úgy derengett bennem: hú, ha egyszer én is ennek a színháznak a tagja lehetnék, vagy itt játszhatnék! Mert már akkor színésznek készültem.
Én, hogy úgy mondjam, szerencsésnek mondhatom magamat díjak szempontjából is, merthogy végigmentem a ranglétrán a Jászai Mari díjtól kezdve, most az élet a sors úgy hozta, hogy most a legnagyobb díjat is – a Kossuth-díjat – megkaptam. Ami egy nagyon klassz dolog, mert azt hiszem, hogy a Kossuth-díj az valahogy a nagy devalválódás időszakában is megőrizte az értékét.”
