A trombitás arról is beszámolt börötnkönyvében, hogy a kommandósok hogyan mocskolták össze fehér hálószobaszőnyegüket a sáros surranójukkal és hogyan gyalázták meg otthona melegét, most pedig újabb szívbemarkoló történetet idéz a Blikk. Lagzi Lajcsi elmondta, hogy amikor börtönbe került, szervezete kimerültsége miatt nagyon erős nyugtatót kapott az orvosi szobában. És habár ez a gyógyszer kőkemény valuta odabent, neki nem jött be.
Kényszerűségből bevettem, de teljesen kiütött, semmire sem emlékeztem. Még másnap délben is kába voltam, fogalmam nem volt, hogy kikkel találkoztam reggel, vagy délelőtt. Megkaptam tehát ezt az erős szert, de ahelyett, hogy nyugodt álomba szenderültem volna tőle, rémálmom volt. Előtte még sohasem éltem át ilyet.
“Gyerekkoromban, Soroksáron egy jómódú sváb családnak volt egy unokája, Ferike. Azt nem mondanám, hogy szellemi fogyatékos volt, de valami sokk érhette korábban, beteg fiú volt. De nekem nagyon jó barátom. Őt a nagyszülei nevelték, anyukája és apukája nem igazán törődött vele, talán a betegsége miatt. … Aztán meghalt a nagypapája. Mi is mentünk a temetésre, hiszen a régi soroksáriak, a régi svábok nagyon összetartottak. Ilyenkor előkerültek a fekete öltönyök, a sváb fényes mellények. Ott volt Ferike is a sírnál, kijött az intézetből a nagypapája temetésére. Olyan sírást sem előtte, sem utána nem hallottam, és soha az életemben nem fogom elfelejteni. Kiabálta, hogy papa, papa, miközben a koporsót engedték le a földbe. És aznap éjjel a rivotrilos rémálmomban megjelent Ferike. Ugyanúgy sírt és üvöltözött, mint régen, csakhogy a koporsóban most engem temettek!” – olvasható a forgatókönyvért kiáltó történet.
