Láthattuk már színészként, bulvármagazin műsorvezetőjeként és még komoly oldalát is megcsillogtatta D. Tóth András, aki a hírolvasás után Gönczi Gábor utódjaként ismét új szerepben próbálja ki magát. A tévés úgy érzi, a Fókuszban végre kiteljesedhet, hiszen könnyedebb a műfaj, ami megenged némi lazaságot is. Az egykori híradós egyelőre még ismerkedik új munkakörével; a nehézségekről és persze az új kihívásokról a Story Extra kamerái előtt mesélt, visszaemlékezve arra is, mikor még gyakornokként kezdett a magazinműsor csapatában.
“Valószínűleg nem tudtam pontosan azt, hogy mi kell a Fókuszban. Túl fiatal voltam még, nem láttam át, hogy pontosan hogy működik egy ilyen műsor. És úgy éreztem, hogy a Híradó, akkor közelebb áll hozzám” – mondta el a tévés, aki aztán közel 12 évig dolgozott riporterként, majd pedig a 21. században képernyősként is megmutatkozhatott. András szerint eddigi munkái közül a Reflektor magazin hasonlít leginkább mostani feladatára.
“Műsorvezetőként a Reflektorban sokkal inkább kellett fókuszosnak lenni. Tehát, hogy egyrészt egész alakban látszom, kicsit lehet lazább, kicsit lehet viccelődős, kicsit lehet kiszólogatni a nézőknek, megszólítani őket, hasonlítani valamit valamihez. A Híradóban nyilván sokkal szigorúbbak a szabályok. Nekem ez egy jó lehetőség arra, hogy sok embernek megmutathassam azt, hogy bennem van egy másik én is, amit leginkább a barátaim, meg a családom ismernek” – véli András, aki úgy érzi, rengeteget tanult az elmúlt években, így ma már magabiztosan lép be a Fókusz stúdiójába. Úgy tartja, magasan van a léc, de nem szeretne senkit utánozni.
“Nekem az a fontos, hogy a Fókuszban olyan műsorvezető legyek, aki azonosulni tud a nézők gondolataival és mint műsorvezető, úgy vezeti fel a történeteket, mintha egy barátjuk elmesélné nekik, hogy képzeld el mi történt tegnap, vagy ma. És ha ez sikerül, akkor szerintem a Fókuszos műsorvezetésemben elértem a célomat” – mesélte az ifjú kispapa, aki igyekszik jól kell beosztania az idejét, hogy ne menjen munkája a család és a magánélet rovására.
“Most még nincs kint a gyerek fotója, de már rajta vagyok, tehát keret már van. A telefonomon szoktam nézegetni, meg a feleségemmel rendszeresen beszélgetünk. Napközben küldi a fotót, hogy éppen mit csinál; szóval nem akarok lemaradni egy pillanatról se, ha nem muszáj. Olyan apuka, olyan kispapa szeretnék lenni, aki ott van a fontos pillanatokban, de közben meg klasszikusan megállja a helyét a munkában is.”
