Edvin Marton diákként keményen megharcolt azért, hogy zenét tanulhasson. A hegedűművész csak úgy tudott talpon maradni zeneakadémistaként, hogy áthágta a jogszabályokat.
“Három év alatt végeztem el hét évet a zeneiskolában. Moszkvában a konzervatóriumba ötszázból csak egy gyereket vettek fel. Én voltam az. Tanultam Budapesten, a Zeneakadémián is. Emlékszem, akkoriban annyira nem volt pénzem, hogy feketén árultam cigit, hogy a kollégiumot ki tudjam fizetni. Közben Bécsben és New Yorkban is tanulhattam ösztöndíjasként”
– mondta a Borsnak Edvin Marton, aki azt is elárulta, hogy miért kezdett el hegedülni.
“Ötévesen szerelmes lettem egy lányba az oviban. Megkérdeztem az édesanyámat, hogyan tudnám felhívni magamra a figyelmét, mert rám sem hederít. Azt mondta, adjak neki hegedűszerenádot. Hát, gondoltam magamban, ha ez az ára, ám legyen. A szüleim zenetanárok, az ő segítségükkel egy évig gyakoroltam a Süss fel nap kezdetű dalt, aztán előadtam a kislány szülinapján. Kaptam egy puszit. De azóta ezért már csókokat adnának.”
