A japán kutató, Csonoszuke Okamura híres riportsorozatában, az Original Report of the Okamurában fogalmazta meg minden létezőnél elvetemültebb evolúcióelméletét, ami szerint az emberiség, sőt, az állatvilág az elmúlt 425 millió évben – a szilur kor óta semmit sem változott, leszámítva néhány faj kihalását, és azt az apró különbséget, hogy az élőlények mérete néhány milliméteresről sokszorosára nőtt.
A Nagaiwa hegyről bányászott, csiszolt mészkőlapokon mikroszkóp segítségével felfedezett formák közt a kutató a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig folytatott kutatása során többek közt gorillákat, Pterodactyl-szerű szárnyas őshüllőket, halakat, tevéket, sárkányokat, kutyákat és Brontosaurusokat is felismerni vélt. Természetesen minden állatot külön fajként írt le, ami voltaképp azt jelentette, hogy nevük végére helyezte a minilorientalis utótagot – így lett a kutyából (canis familiaris) canis familiaris minilorientialis. Legnagyobb felfedezése természetesen az apró emberek maradványainak “felfedezése” volt, akik semmit nem változtak, azt leszámítva, hogy
![Darwin evolúcióelmélete elbújhat ennek a japán kutatónak az életműve mögött 2 1419294319-0](http://24.hu/app/uploads/2016/02/1419294319-0.jpg)
A tudós a maradványokat vizsgálva szokásaikat is megismerni vélte, táncoló párt is látott:
Okamura a hetvenes években több, Japánban megrendezett paleontológiai konferenciát is végighaknizott, de nem igazán talált követőkre.
![Darwin evolúcióelmélete elbújhat ennek a japán kutatónak az életműve mögött 3 anya](http://24.hu/app/uploads/2016/02/anya2.jpg)
Egy híres anekdota szerint egy idős, vérnyomásgondokkal küzdő őslénykutató egyszer besétált Okamura egyik előadására, és úgy felhúzta magát, hogy a helyszínen életét vesztette – ennek a történetnek a hitelességéről egyáltalán nem vagyunk meggyőződve.
Kutatását végül egy lap sem közölte le, de 1980-ban és 1983-ban magánkiadásban, tele illusztrációkkal azért csak megjelent.
![Darwin evolúcióelmélete elbújhat ennek a japán kutatónak az életműve mögött 4 1419293906-1](http://24.hu/app/uploads/2016/02/1419293906-1.jpg)
1987 óta a laboratórium nem jelentetett meg új kutatási eredményeket, Okamura pedig visszavonult, de munkásságát 1996-ban az anti-Nobelnek is nevezett Ig Nobel-díjjal honorálták.
De mit látott valójában Okamura?
Valójában a látott alakok egyszerűen csak ásványi maradványok, koralldarabok, vagy épp egysejtű élőlények (likacsosházúak) fosszíliái voltak, az ismerős formákért pedig a jó öreg pareidólia volt a felelős – ugyanaz az érzet, ami miatt például Szűz Mária arcát látjuk egy pirítóson, csaptelepekbe és postaládákba látunk bele emberi arcokat, vagy épp a Marson fedezünk fel egy elhagyott pisztolyt.