Mikor álltatok színpadra először?
Geret: Mindketten elég korán álltunk színpadra, nekem könnyű dolgom volt, mert anyukám színész, és tőle sok mindent elleshettem a szakmából. Érdekelt is ez a világ, már fiatal koromban volt lehetőségem kipróbálni magamat közönség előtt, amiből sokat tanultam. A cirkusszal később találkoztam, de egyből magával ragadott. Persze itt nem a klasszikus értelemben vett cirkuszra kell gondolni, oroszlánokkal és nagy cipős bohóccal, hanem a tőlünk nyugatabbra már jól ismert újcirkuszra, ahol az ember feletti teljesítmény színházi minőséggel párosul. Így tud a mozgás tánccá és a cirkusz költészetté válni. Erre törekszünk mi is mind a Tűzmadarakban mind pedig a FreakFusionCabaret előadásaiban.
Sophie: Már óvodás koromban egy hétig készítettünk a barátnőmmel egy komplett zenés, táncos produkciót a balatoni kemping vas mászókájára, amit az összecsődített közel húsz fős rokonságnak mutattunk be. Volt benne furulya duett, versmondás, tánc és különböző tornamutatványok. Mindig fontos volt, hogy sokrétűen képezzem magamat, ezt a természettudós szüleimtől örököltem. Jelmez- és díszlettervező szerettem volna lenni, de végül a BME építészmérnöki karán végeztem. Mindkettőnknek van sport múltja is, Geret kempózott én táncoltam, fitnesszeztem, szertornáztam innen jön az akrobatika alap. De az öncélú versengés soha nem motivált túlzottan, talán ezért fordultam a cirkusz sokszínű világa felé, ahol a puszta ügyességi gyakorlatok mellett érzelmeket, történeteket is lehet közvetíteni.
Hogyan sodort össze benneteket a sors?
Geret: 2000-2002 környékén kezdett kialakulni egy baráti közösség, ahol egymástól tanultak az emberek zsonglőrködni. Akkoriban ennek a műfajnak a klasszikus cirkuszon kívül nem volt múltja, mindent magunktól kellett kitalálnunk rájönnünk, hogy mivel is lehet játszani és hogy milyen trükköket is lehet csinálni a különféle eszközökkel. Bizonyos értelemben hazai úttörői voltunk a “hobby” zsonglőrködésnek, ma pedig már eljutottunk odáig, hogy általános iskolákban tanítunk gyerekeket vagy a szociális cirkusz keretén belül segítünk hátrányos helyzetű fiataloknak a beilleszkedésben. Mert a zsonglőrködés nagyban fejleszti a mozgási és tanulási készségeket és remek kapcsolatteremtő erő.
Sophie: A Tűzmadarak is akkoriban alakult, Magyarországon az egyik első tűzzsonglőr csapatként. Én néhány évvel később csatlakoztam a csoporthoz és általuk lehetőségem nyílt számos országba elutazni, Európai zsonglőrtalálkozókon, workshop jellegű cirkuszi képzéseken részt venni. Gerettel már fellépés kapcsán ismerkedtem meg, feltűnően tehetséges volt, csak hiányzott neki a keret, ami a rendszerezett, eredményes munkához elengedhetetlen. Ezért vagyunk mi jó alkotópáros, kiegészítjük egymást!
A legtöbb ember fél a tűztől, miközben nektek mondhatni jó barátotok. Mennyire veszélyes műfaj ez?
Geret: Nagyon! De tényleg, az egyik kollégámnak úgy leégett a bőr a kezéről, hogy a lábáról kellett lenyúzni egy darabot és azt a kezére tenni, azóta hívjuk kezes lábasnak. A viccet félretéve, megalapozott technikai tudással és megfelelő körültekintéssel a valós veszély elhanyagolható. Apróbb sérüléseket azért lehet szerezni, de ezekhez hozzászokik az ember. Nemegyszer csak előadás után veszem észre, hogy megégettem magam. A színpadon az ember nem érez fájdalmat.
Sophie: Több, mint tíz éve játszom a tűzzel, számos kisebb heg van a bőrömön, különböző láncok, sodronyok, kötelek olykor egészen dekoratív lenyomata. A cirkusz alapvetően egy fájdalmas műfaj, aki ezzel foglalkozik hosszú távon, annak határozottan kitolódik a fájdalom küszöbe.
Mennyit gyakoroltok egy produkcióra, mikor jön el a pont, amikor már meg is gyújtjátok a kellékeket?
Geret: A különféle eszközök használatának a megtanulása éveket, hogy az ember magabiztosan hajigáljon égő tárgyakat (nem ritkán hármat négyet egyszerre) és eközben fenntartsa a színpadi játékát, az évtizedeket jelent. Viszont ennek birtokában egy-egy új koreográfiát akár egy hét alatt fel tudunk építeni és pár hónap alatt színpadra is tudjuk vinni.
Amúgy az előadásainkban a legtöbb gyakorlást a partner akrobatika és a légi akrobatika igényli és valójában ezek a legveszélyesebb részei is a produkcióinknak.
Sophie: Igen, egészen más dolog leejteni egy labdát vagy a partneredet… A hibátlan előadás minden esetben rengetek munkával párosul. Sokat dolgozunk utcai körülmények között is, ahol a spontán helyzetek kiaknázása, a hibák előnnyé kovácsolása fontos képesség.
Mit vártok a Got Talenttől?
Geret: Fontosnak tartjuk a játékosságot, a mozgást, a kreativitást és hisszük, hogy mindenkinek érdemes részben megőrizni gyermeki tudatát, mert ez az ami nap mint nap segít rácsodálkozni a világra. Előadásainkat ebben a szellemben készítjük és bízunk abban, hogy ha mi ezt sugározzuk akkor a közönségünk ezt az energiát megsokszorozva adja tovább.
Sophie: A Got Talent jó lehetőséget biztosít számunkra, hogy szélesebb közönség előtt megmutathassuk magunkat, profi körülmények között vigyünk színpadra új produkciót.
Az élő adás pedig segít abban, hogy ne vesszen el a cirkusz valóságos varázsa, minden valós időben, úgy kerül bemutatásra, ahogy mi csináljuk. Ez nem trükkfelvétel vagy animáció, ahogy azt az akciófilmekben láthatjuk.
Milyen érzés volt kinyitni a borítékot, és megtudni, ti is a 30 döntős között vagytok?
Sophie: Én örök pesszimistaként meg voltam róla győződve, hogy nem jutunk be az élő adásba, Geret nyilván az ellenkezőjét vallotta. Szerencsére neki volt igaza és az erős mezőny ellenére bizalmat szavazott nekünk a zsűri.
Geret: Szeretjük a kihívásokat ezért is döntöttünk úgy, hogy nekivágunk a Got Talent-nek. Mind a Tűzmadarak mind a FreakfusionCabaret számos előadást tud már a háta mügött megfordultunkeurópa majd minden országában, cirkuszokban, színházakban léptünk fel, de mégiscsak a hazai közönség elismerésére vágyunk leginkább. Egy lépcsőfokon túl vagyunk, most jön a következő az élő adás, igyekszünk olyat mutatni, hogy elég kíváncsiak legyenek rá az emberek vajon a döntőben mivel rukkolunk elő.
