El sem hisszük, hogy egy hét múlva már a finálé-hétvégén izgulhatunk a véghajrában, kedvenc villalakóinkkal karöltve. A bent töltött közel 100 nap sok szempontból igen termékenynek bizonyult; soha ennyi káromkodás, és ennyi nyelvújító rettenet, vagyizé szösszenet nem hangzott még el a villa falai között. Persze, hogy nem lehet vége anélkül az idei szériának, hogy meg ne emlékeznénk egy-két valóban feledhetetlen aranyköpésről.
Kezdjük is rögtön az egyik kedvencünkkel, aki ki más is lenne, mint a tündérfalvi lány, a nagyhajú szűzpöcök; naná, hogy Fanni az első a sorban.
A martonvásári lány már az első napokban sokkolt mindenkit meglepő kijelentéseivel – ugye eleve a szűzpöcök kifejezés is új értelmet (de még mennyire újat) nyert általa. A szolifüggő butikos igen hamar kijelentette, hogy Daniból “Álon Dálont” (értsd: Alain Delont) farag – akkor ezen nagyon nevettünk. Később rájöttünk, még semmit sem hallottunk tőle.
Fanni ugyanis nemsokára empátiaszavazásra (sic!) készült, majd megállapította, hogy Lacinak tesztoszteronos keze van (?), elmagyarázta, hogy miért tartja Edinát papírzacskós csajnak (“az olyan, akinél papírzacskót húznál a fejére, de a teste jó”), megtudhattuk tőle, hogy úgy érzi magát Dennis nélkül, mintha nem lenne rajta műszempilla, plusz gyakran használta bent az “olyan, mint a mell bimbó nélkül” hasonlatot is. Persze trágárságért sem kellett a szomszédba mennie; a kocsisok valószínűleg több éves továbbképzésre iratkozhatnának be a magát egyébként édibédinek jellemző lányhoz. Ja, és azt tudták mit csinál az eső a virágokkal? Hát “megesi” őket:
Na, de lépjünk túl Fannin…. villabéli szerelme, Dennis sem szorul tanácsokra a káromkodás terén; a komisz mondatait gyakorlatilag sípolással tökéletesen lehetne helyettesíteni, de azért ő sem csak ebben jeleskedik. A folyamatos altáji viszketéssel küzdő fiú a homo erectusról is el tudta magyarázni, hogy a melegekre használatos, sőt a gabonapehelybe kerülő D-vitaminról is értekezett. Úgy kerül a dobozba, hogy a gabonaföldre rásüt a nap. Teccik érteni, ugye?
Az egész villára jellemző “kiviszlek azt’ kinthagylak a ge*ibe” gyakorlatilag mindennapi szófordulattá vált bent, valahogy legjobban mégis Dóri arcát idézi előttünk. A – talán legnagyobbjainktól elirigyelt – csicskage*i kifejezést is a menő amerikai rapperek gesztusaival élő címlaplányhoz kötnénk leginkább.
De elhangzott a villában a mécsestörés (mint pityergés), a lekategorizálás (itt igazából nem is tudjuk, hogy pontosan mire gondolhatott a költő), az elszállt vele a ló (mint enyhe képzavar); de Zsu a “pasikkal is meg tudta érteni a hangot”, sőt a fatelepen még “barchobázni” (értsd: barkácsolni) is szokott. Renit – talán ezektől a kijelentésektől – néha az “őrület kergette”, pedig akkor Edina gyönyörűséges, cikornyás körmondatait még meg sem említettük.
Az erdélyi lány ízes beszédével abszolút semmi probléma nem volt, még ha először kissé meg is mosolyogták emiatt a többiek. Az viszont, amikor Lacival való szexuális életét rendszeresen “behatolásként” és “közösülésként” jellemezte, nemcsak a bentlakóknak, hanem nekünk is vidám perceket okozott. Edinánál amúgy is volt mindig egy olyan érzésünk, mintha épp egy szónoklatot készülne tartani valami nagyon fontos eseményen; csak – talán jegyzet híján – sosem a megfelelő szavakat találta meg ehhez. Mondjuk a budai értelmiségiként beharangozott Daninak is sikerült a genitáliákat, mint bőrbetegséget felfedeznie…
Valószínűleg napestig keresgélhetnénk, és idézhetnénk fel a jobbnál jobb (rosszabbnál rosszabb?) kijelentéseket a szemüvegben alvó Fannitól, az ufókról értekező Dóritól és lakótársaiktól; az mindenesetre biztos, a VV7 nem egyszer hozta ki belőlünk Török László sportkommentátor klasszikusát:
