Hogy fognak telni az ünnepek?
Úgy tervezem, hogy idén a karácsonyt nem Magyarországon, hanem külföldön töltöm. A helyszín még nincs meg, de a napsütés, a tengerpart és a kaland a fő úti cél. Előfordult már korábban is, hogy az ünnepeket valamilyen egzotikus országban töltöttem. Thaiföldön érdekes 30 fokban műfát díszíteni, de annak is megvan a maga vicces hangulata. Nem a megszokott, az tény, és nem is olyan meghitt, mint az otthon melegével átitatott mézeskalács illatú karácsony, de azt is ki kell próbálni, és a legjobb benne, hogy az élmény garantáltan maradandó, vagyis erre biztosan visszaemlékszik az ember. Sokszor a karácsonyok összefolynak, nem lehet megkülönböztetni őket, 5-10 év távlatából. Mindig kell valami színt belevinni azért, hogy maradandó legyen.
Miért lesz különleges az idei karácsony?
Idén két hét szabadságot kértem az ünnepekre, és nagyon boldog voltam, hogy megkaptam. Sokat dolgoztam az évben, sokat vállaltam, és úgy éreztem, szükségem van a feltöltődésre és a teljes kikapcsolódásra. A kollégáim nagyon kedvesek, és tartják majd a frontot. Tavaly még a szentestét is a stúdióban töltöttük. Jó volt a hangulat, mindenki süteménnyel, valami aprósággal készült. Dolgoztam karácsonykor és szilveszterkor is, de persze nem csak én, számtalan kollégám, akik a képernyő túloldalán teszik a dolgukat azért, hogy eljussanak a hírek még szenteste is az emberekhez.Tavaly december 23-án mindent bevásároltam, és 24-én reggel előkészítettem a vacsorát, a halászlevet és a szokásos karácsonyi menüt.Mire hazaértem a munkahelyemről, otthon már a feldíszített fa várt, minden ünnepi hangulatban pompázott. Ez volt a legnagyobb es legszebb meglepetés nekem. Imádok főzni, így számomra nem nagy erőfeszítés több fogásos karácsonyi menüt készíteni, mert élvezem.
Fotó: Hír24
Miért szereted a karácsonyt?
Nagyon szeretek ajándékozni, és bevallom, nagyon szeretem a meglepetéseket is. Már gyerekként is szerettem ajándékokat készíteni, és mivel más lehetőségem nem volt, maradt a két kezem. De később spóroltam, hogy a Testvéreimnek- Két Öcsém van-legyen mit becsempészni a fa alá. Emlékszem, két fénykardot kellett venni, és alig volt rá megtakarított pénzem. Egyre megvolt, a másikra alig akart összejönni. És csak teltek a napok, én pedig minden uzsonnára kapott pénzt félretettem. Aztán amikor már megtehettem, szerettem elkápráztatni a szüleimet, a testvéreimet. Az örömnél nincs szebb érzés. Persze Anyukám mindig leszidott először, hogy miért kellett… és sorolhatnám, de soha semmit nem bántam meg, sőt. Néztem a szemeiket, amikor kibontották az ajándékot, és láttam, ahogy egyre csak párásodik, majd kibuggyan az első örömkönny. Ezért bármikor, bármire képes vagyok.
Vannak-e nálatok karácsonyi családi hagyományok?
Nálunk a karácsonyok nagyjából minden évben egy forgatókönyv szerint zajlottak. Soha nem kutattam az ajándékok után, nem érdekeltek, én a meglepetésre készültem. Reggel mindig Anya kívánt az ágyban boldog karácsonyt, alig vártam, hogy bejöjjön. Tényleg, mindig ugyanaz a recept, csak pár dolog változott. Például, hogy először Apa bakelitet tett fel, majd én kazettát tettem be a magnóba, és most már az Öcsém a CD-t indítja el. Mindig ebben a hangulatban telik az ünnep. Délután mindig az Apukám a két Öcsémmel elment a templomba, addig mi Anyával otthon maradtunk, és feldíszítettük a fát. Közben készült a vacsora, és mire a többiek hazaértek, már minden ünnepi hangulatban pompázott. A csillagszóró soha nem maradhatott el. Vacsora mindig kapkodva és leskelődve, alig vártuk már, hogy az apukám az összes szálkát kiszedje végre a halból, és lenyelje az utolsó falatot, mert akkor jöhetett az ajándékbontás. Éjfélkor pedig elmentünk a misére, ahol a többi családtag és a barátok is mind ott voltak. Meghitt ilyenkor az éjféli mise, van valami misztikus szépség benne.
Úgy hallottam, hogy nem csak a szokványos ajándékozás híve vagy…
Ha tehetem, próbálok időt szakítani arra, hogy valami viccessel is készüljek a „komoly” ajándék mellé. Vicces fejeket vágó fotósorozat, egyedi tervezésű póló, különleges utazás, próbálok kreatív lenni, mert csak úgy lehet emlékezetes a karácsony, ha az ember beleteszi magát. Sokan erőltetettnek gondolják, én viszont azt látom, hogy ilyenkor együtt van a család, megnyugszik, és letisztul körülöttünk a világ, és van időnk a másikra, van idő az elhalkulásra, van idő a befelé fordulásra.Nekünk szerencsére nem égett le a fánk, maximum csak a vacsora a sütőben. Ilyen volt, de egy dologra emlékszem, mégpedig, hogy úgy eldugtam az adandó ajándékot, hogy rá négy évre találtam meg. Nem tudtam átadni, nem tudtam, hová raktam. Valami kis desszert volt a kárpótlás, de bevallottam, hogy nincs meg.
