A századik adásához közelgő Showder Klub új humoristája, Sulyok Péter 17 éves kora óta teljesen vak. Mégis két gyermeket nevel, dolgozik, és viccet farag a napjaiból.
“A vakságom miatt nem szeretnék csodabogárnak számítani. A stand up-ba sem azért kezdtem bele, hogy még többen figyeljenek rám. Először csak a kocsmaasztalnál voltam jópofa gyerek, amikor elkezdtem mesélni a történeteimet, aztán november elején egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem a Dumaszínház felhívására. A helyzetemből adódóan sokféle emberrel kerülök kapcsolatba. Odajönnek, megszólítanak, leszólítanak, és időnként konfliktushelyzetek is kialakulnak. Ezeket a szituációkat dolgozom fel a műsoraimban” – mondta a Hír24-nek Sulyok Péter, aki szereplésével leginkább az emberek hozzáállásán szeretne változtatni.
Fotó: RTL Klub
A Showder Klub szereplőjének legtöbb poénja közlekedési eredetű, és az emberek ösztönös reakcióira épít. Milliószor kapja meg a kérdést, hogy “mi van, nem látsz?”, ő pedig közli, hogy nem. “Itt szokott jönni az, hogy ne haragudjon, nem láttam, én meg mondom, hogy 10 évvel ezelőttig igen, mégsem vagyok tőle agresszív – aztán nevetünk ezen egyet.”
“Az emberek vevők erre a megközelítésre. Nem azt szeretném, hogy szégyenérzetük, esetleg lelkifurdalásuk legyen, vagy sajnálkozzanak rajta, hanem tudjanak vele együtt nevetni. Mint ahogyan én is saját magamon. Mindennek megvannak az árnyoldalai, de nem annyira nehéz. Attól nem rohanok a Dunának, hogy nem látok. Nem teszek különbséget, ugyanúgy élem a mindennapi életemet mint bárki más. Barkácsolok otthon és néha ismerősöknél is, parkettázok, ma reggel meg például a wc-ben cseréltem ki egy lyukas gumiharangot. Ha nagyon ismeretlen terepre megyek, akkor elhívok magammal egy másik vakot, mert ketten eltévedni mégiscsak jobb, lehet egymáson röhögni” – árulta el a nevettető, aki két kisgyermek édesapjaként is gyakran kerül fura szituációba.
Péter gyermekei hamar megtanultak együttélni édesapjuk vakságával, teljesen természetesnek fogják fel a dolgot.
“Ők az én kis közvetítőim. Mindig mondják, hogy mit látnak, és még kommentálják is. Egyszer például a fiammal ültünk a buszon, amikor megszólalt, hogy ‘Apa, itt ül velünk szemben egy néni, aki úgy ki van festve, hogy szerintem azt hiszi magáról, hogy szép, pedig nem az!’ Sajnálom, hogy nem láthattam a hölgy arcát…” – nevetett Sulyok Péter, aki gyermekeivel gyakran jár hógolyózni és szánkózni, valamint biciklizni is ő szokta kivinni őket – persze kifejezetten olyan területekre, amelyeket annyira ismer, hogy bot nélkül is be tud járni.
