A dél-amerikai faj már régóta jól szaporodik az állatkertben. A legújabb, 2011. óta együtt élő páru sem szakított a hagyománnyal, a második kölykük született meg a múlt év végén. A Franciaországból származó anya és az Írországból érkezett apa olyan vérvonalat képvisel, amelyet most mindenképpen erősíteni kívánnak a tenyészprogramban.
A sátánmajom elnevezést a faj egyáltalán nem rossz természetéről, hanem majomként szokatlan külső megjelenése után kapta. A hímek és nőstények annyira különböznek, mintha más fajba tartoznának: a kifejlett hímek alapszíne fekete, arcszőrzete viszont fehér. A nőstények viszont barnásszürke színűek. A hímek és nőstények hosszú távú monogám kapcsolatban élnek.
Elsősorban gyümölcsevők, fogazatukkal a keményebb magokat is képesek feltörni. A dél-amerikai trópusi esőerdők lombkoronájának lakói, elsősorban az alsó és középső szinteken mozog. Repülő majomnak is nevezik, mert akár 10 méteres ugrásokra is képes két ág között. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet, gyakran énekelnek duettet, amellyel feltehetően a felségjogukat is jelzik a territóriumokon.
A kis saki és családja a trópusi házban megtekinthetők a Szegedi Vadasparkban.
