Lotar 2012 tavaszán érkezett a fehérvári állatotthonban, mint talált kutya. Azonosítója nem volt, senki nem kereste. Azóta hatalmas utat tett meg. Leküzdötte beteges rettegését a tárgyaktól és sokkal nyíltabbá vált. Történetét Krepsz Gyöngyi, a menhely vezetője meséli el:
Lotar példája jól mutatja az állatmentő munka visszásságát: ha egy állattal nincs semmi baj – meg van mind a négy lába, nem hiányzik a szeme, nem súlyos beteg és a viselkedése is rendben van – bizony kevésbé van a figyelem középpontjában.
A technika: láthatatlanná válás
Lotar ráadásul rendkívül tehetségesen simul bele a környezetébe, gazdakereső technikája kívánni valót hagy maga után: ő, ugyanis ha idegent lát, akkor szép csendesen elvonul a kennel legbelső zugába. Ezen kívül betegesen retteg minden tárgytól, legyen az fésű, seprű vagy a póráz. Bekerülése után egy évvel tudtuk először elérni, hogy kijöjjön a kenelből, de rengeteg munka volt benne.
Andi – az egyik önkéntes – naponta kijött hozzá, néha megpróbálta kihozni a helyéről, de olykor csak egy-két méterre jutottak. A kitartás és a sok simogatás azonban meghozta gyümölcsét, a 3 hét múlva Lotar megtette első sétáját a pórázon, és még a menhelyen található házba is sikerült becsalni.
A tárgyaktól való rettegése itt is megnyilvánult: a szék, a ketrec, a kisautó, minden zavarta. Nem futott el, de a maga csendes módján próbált mindentől elhúzódni.
Egy idő után megtalálta a hangját és boldogan csaholt
Andi nem adta fel és tovább folytatta vele a munkát, sőt karácsonyra hazavitte Lotart, ideiglenesen. Otthon is lassan bontakozott ki a valódi énje, de már az elejétől szobatiszta volt, az autóban is nyugodtan utazott, a lakásban Andit követve jól érezte magát. Az udvarra kiengedve egy idő után megtalálta a hangját és jelzett, elevenebb volt sokkal, mint a menhelyen, és a többi ebbel is remekül kijött.
Soha senkit még csak meg sem morgott
Óriási eredmény, hogy már közterületen is lehet vele nyugodtan sétálni, de ha bármitől megijed, bekapja a pórázt és harapdálja. Annak ellenére, hogy minden tárgytól retteg, soha, senki felé nem mutatott agressziót, senkit nem morgott meg, ha bármivel nyúlt is felé. Az ő reakciója a felszívódás, a láthatatlanná válás.
Lotar egy tündéri, nyugodt, végtelenül jó indulatú kutya, naponta többször jelentkezik simogatásra, de ezt is a maga szolid módján teszi, szépen becsúsztatja a fejét az ember keze alá, és a legfontosabb, hogy nagyon szeretne már egy állandó otthont és egy odaadó gazdit!
