A StoryOnline interjút készített Szalai Viviennel, az írónő pikáns titkokat osztott meg az új könyvéről, bulvárról és a kritikákról is.
Miben más A leghíresebb magyar madame című könyved, mint a Hamis Gyönyör vagy a Drága Kéj volt?
Az első kettőben a magyar luxusprostituáltak fülledt világát ábrázoltam, a Madame-könyv ennél sokrétűbb. Nem botránykönyvnek készült, és hiszem, hogy alapvetően nem is az. Két síkon fut a történet: az egyik, a magyar madame története, aki mellesleg egy híresség, magánélete, házasságai, miniszter édesapjához fűződő kapcsolata és a másik, a női sorsok, tönkrement életek bemutatása. Hogy lányok ezrei futnak neki a modellszakmának, indulnak szépségversenyeken, de végül bérelt olaszországi lakásokban kötnek ki vagy piros lámpás házakban, és a pokol legmélyebb bugyrai várnak rájuk – a Madame-könyv pokolian realista írás, dokumentarista részekkel.
Igaz, hogy Keleti Györgyiről szól?
Az majd a könyvből kiderül.
Ahhoz, hogy a könyveid ilyen nagy port kavartak, talán az is hozzájárult, hogy “bocsáss meg” első ránézésre nem feltétlenül egy írónő jut az ember eszébe rólad. Hosszú, szőke haj, kék szem, mintha egy divatújságból léptél volna ki.
Visszakérdezek, miért kellene bármilyen sztereotípiának is megfelelni?! Hol van az megírva, hogy egy írónak, szerzőnek vagy lapszerkesztőnek hogyan kell kinéznie?! Én máig is jól szórakozom azon, ha valaki, aki nem ismer, esetleg a szőkeségem miatt előítélettel kezel. Okoztam már nagy meglepetéseket.
Az elmúlt napokban pároddal, Kökény Rolanddal folyamatosan szerepeltetek a lapokban.
Nem mondom, hogy nem voltak fájdalmas pillanatok (nevet, a szerk.). De ma már azt mondom, ez sem történt véletlenül. Mert rájöttem, hogy egy női magazin szerkesztőjeként kifejezetten jót tesz, ha időről időre belekóstolok a másik oldalba is. Nagyobb lett az empátiám, hiszen a saját bőrömön is megtapasztaltam, milyen érzés, amikor “kicsit megcsipkednek”. Ma már úgy kérdezek, úgy adok címet, úgy választok fotót egy anyaghoz, hogy önkéntelenül is ott motoszkál a fejemben, hogy “És ha ezt veled csinálnák? Ha rólad írnák, elégedett lennél vagy szomorú?” Ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem kell félni, elutasítani vagy lenézni a bulvárt, hanem inkább megérteni és megtanulni felhasználni azt.
